Amerika autói mindig is hatottak Európában, a második világháború után talán még erősebben, mint valaha. Az amerikaiak gyakorlatias megoldásai, lényegre törő szemléletmódjuk erősen stimulálta Itália mérnökeit, egyikük, Giovanni Savonuzzi pedig mindegyiküknél messzebb ment. Csodálatos járműveiben ötvözte az amerikai autók jellegzetes formai jegyeit és az olasz gépkocsik legendás eleganciáját, másokat megelőzve
Az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer márkák összevonásából formálódott Auto Union autógyártó konglomerátum tagjai között nagyon szorossá vált a kapcsolat a harmincas évek végére. Németország vezető autóipari szövetségében a második világháború kitörésének előestéjére lényegében részletesen leosztották a feladatokat: a Horch luxusautókat gyártott, az Audi gyártmányok a középső
Ha sikere egyedül a szépségén múlt volna, az Alfa Romeo 2000 Touring Spider egészen biztosan népautóvá lett volna, ám sajnos a tömegek árérzékenyek voltak a múltban is, így ez a csodálatos megjelenésű kabrió megmaradt kevesek játékszerének. Még fájdalmasabb tény, hogy e kabrió legnagyobb ellenfele éppen házon belülről érkezett, az Alfa
Ha Tatra, akkor sokan az ikonikus, áramvonalas, léghűtéses V8-as motorokkal mozgatott csodaautókra gondolnak, a lenyűgöző T77-esre, a hátuszonyos T87-esre, esetleg a szocialista korszakban alkotott 603-as modellre. A harmincas években léteztek azonban kevésbé feltűnő, ám műszakilag fejlett egyéb Tatrák is. Közéjük tartozott a T54-es modell, amelyből talán, ha kéttucatnyi maradt fent
Közismert tény, hogy a Kaáli Autó- Motor Múzeum bővelkedik ritka és másutt nem látható, kincset érő járművekben. A közelmúltban Nagy Péter kalauzolásával egy olyan kuriózumot járhattunk körbe Dörgicsén, amely nemcsak járműtörténeti szempontból jelentős, de nagyon szép példája a házastársi szeretetnek is. Piero Rivolta, az Iso autógyár örököse 1969-ben lélegzetelállító luxusautó
A pöttöm 500-as Fiat kelendőnek bizonyult, már-már túlontúl sikeresnek is, leváltására ezért egészen a hetvenes évek legelejéig kellett várni, amikor is utóda, a Fiat 126-os bemutatkozott. Lengyelországban addigra bebizonyosodott, hogy a szocialista tervutasításos gazdasági rendszer nem képes megfelelő minőségű tömegautó terveivel előállni, így Olaszországban és Lengyelországban párhuzamosan kezdődött el a
A Fiat Ritmo valamiért nem volt gyakori vendég a magyar utakon, holott nagyon sokat, 1.8 millió darabot készítettek belőle 1978 és 1988 között. A rendszerváltás után honfitársaink mintha megfeledkeztek volna erről a típusról, inkább német és japán autókba ültek, pedig kellő odafigyeléssel és megfelelő karbantartás mellett egy Ritmo igazán megbízható
Ma, amikor az autók tervezésekor már elengedhetetlenek a nagyteljesítményű számítógépek és a komplikált számítások, alig hihető, hogy az egykori autóépítő mesterek még ránézésre, szépérzékükre hagyatkozva formálták az autókat. A hőskorszakban is voltak azonban, akik segítségül hívták a matematikai összefüggéseket és a tudományt, amikor karosszériákat alkottak. Malcolm Sayer egyike volt a
Volt idő, amikor a nagy tömegben gyártott, olcsó és egyszerű autók átszabását szinte futószalagon végezték a különféle karosszériaépítők, sőt, a nagyobb gyártók is készséggel vállalkoztak arra, hogy kiszolgálják a vásárlók speciális igényeit. Ebben a korban született meg az olcsó és egyszerű, bohókás strandautók kategóriája. Olasz és francia filmvígjátékok visszatérő szereplői
A Ford legfelsőbb vezetése 1959-ben megállapította, hogy a jövőben a szabadidőautók piacán robbanásszerű változás várható, ideje hát elébe menni a vásárlók igényeinek és felkészülni a gyártásra. Azokban az években léteztek már félénk próbálkozások a riválisoknál is, a General Motors például 1955-ben mutatott be egy minibusz-szerűséget GMC L’Universelle Dream Truck néven.