Habár elsőre szokatlan látvány a Lancia Beta HPE modellje, gyorsan meg lehet barátkozni a kupék és a kombik közötti mezsgyén létező gépkocsi formájával, amelynek arányai második, harmadik pillantásra már egészen harmonikusnak tűnnek. Nem darabos és ormótlan, mint egy kombi, hanem kimondottan sportos, ellenben az utastér és a csomagtér viszonylag tágas. A HPE betűjelzés egyébként a „High Performance Estate”, azaz „nagyteljesítményű kombi” kivitelre utal, amit az alábbiak szerint helyezhetünk el a korabeli Lanciák családfáján.
A Beta modellek különféle változatai 1972 és 1984 között készültek, már a Fiat-érában, hiszen a nagy múltú autógyár 1969-ben a Fiat tulajdonába került. A Beta sorozat változatos megjelenésű autókat kínált, készült négyajtós Berlina szedán, csapotthátú, de négyajtós Trevi modell, kétajtós Spider kabrió és kupé, létezett háromajtós kombi, sőt, középmotoros sportkocsi is, amit Montecarlo név alatt forgalmaztak. A képeinken látható gépkocsi egy HPE jelzésű autó, e kivitelt először 1975-ben mutatták be Genfben. Kissé emlékeztet a kombikra, ám formai jegyeit illetően mégis a kupékhoz áll közelebb. A kategóriát shooting brake néven is ismerik, az elnevezést a sportos és elegáns, hosszított kupékra használták. A Beta HPE változata a B-oszlopig teljesen azonos a rövid tengelytávú kupéval, ám a padlólemez a Berlinából való, így az egész autó hosszabb, természetesen a tengelytáv is nagyobb. A járművet Piero Castagnero tervezte, akinek egyébként a Lancia Fulvia sorozat Berlina és kupé változatát is köszönhetjük. A harmadik ajtó üveggel együtt nyílik, a C-oszlopok szélesek és karakteres megjelenést kölcsönöznek. Mind a kupét, mind a Trevit, mind pedig a HPE-t gyártották VX jelzéssel, vagyis Volumex kompresszorral izmosított változatban. Ezeket a különleges, erős és nyomatékos motorral meghajtott autókat csak a Beta sorozat gyártásának befejezése előtti években, 1983-ban és 1984-ben készítették. A kupé VX-ből 1272 darabot, Trevi VX-ből 3900 darabot, HPE VX-ből pedig 2370 darabot készítettek csupán. Az itt látható HPE motortérben is igazi kincs lapul – erről is mesélt a különleges jármű tulajdonosa, Kubinyi Gábor.
– A néhány évtizeddel ezelőtt gyártott Lancia modellek közül kimondottan népszerűek a Fulviák, de a később gyártott Deltáknak is nagy a rajongótábora. Mit érdemes tudni a Betákról, amelyeket a két említett típuscsalád között gyártottak?
– A Beta volt az első Lancia típuscsalád a Fiat-érában, az átmeneti időszak autóiként pedig nagyon sok mindent megőriztek a Lanciák hagyatékából.
– A normál HPE, azaz High Performance Estate modellektől egy szempontból jelentősen eltér ez a Beta, ugye?
– Valóban, ezt a kivitelt HPE Volumex néven ismerik, ugyanis a motor teljesítményét egy Volumex cég által gyártott kompresszorral fokozták a Lancia mérnökei. Bár a Fiat átvette az irányítást, 1969 után is sok lanciás szakember dolgozott a fejlesztéseken, sőt, még létezett Lancia-iroda is a Fiaton belül. A Betákban felhasznált 1.6, 1.8 és 2.0 literes motorok amúgy Fiat termékek, Aurelio Lampredi tervei nyomán készültek, ám nagyon mások voltak, mint azok, amiket Fiat modellekbe építettek. A szívócső, a leömlők, az üzemanyag-továbbító rendszer is eltért, a keresztben beépített motorok is hátrafelé dőltek. Ha az autóm motorterébe pillantunk, látható a Volumex kompresszor, amely a főtengelyről kapja a hajtást, mégpedig egy bordásszíj segítségével. Az 1995 köbcentiméteres motor ereje ennek eredményeként 135 lóerő, a maximális forgatónyomaték pedig 205 Newtonméter, eközben az autó öntömege 1200 kilogramm alatt van. Nem véletlenül számít a Volumex, vagyis a VX kivitel Szent Grálnak lanciás körökben, erős és sportos, még magasabb sebességfokozatban is nagyon dinamikusan mozgatja az autót.
– Honnan ismerheti fel a hozzá nem értő a Volumex változatot?
– A típus ismerői jól tudják, hogy a motorház tetején kialakítottak egy diszkrét púpot, amit a kompresszor elhelyezése magyaráz, ezen kívül az első lökhárító alatt látható egy kisméretű szpoiler, aminek a párja hátul is megvan. Ezen kívül elől és hátul is „VX” betűk utalnak a speciális kivitelre.
– Igaz, hogy eladósorba került a kedvenc?
– Igen, jelenleg a műhelyem fejlesztése és egy másik projekt élvez prioritást, sajnos sem időm, sem pénzem nincs másra most, ezért úgy döntöttem, keresek az autónak egy új gazdát. Egy érdekes éra érdekes autója, biztos vagyok benne, hogy idővel megtalál majd az új tulajdonos.
– Folytassuk hát a kedvcsinálót, hátha a jövőbeli tulajdonos is olvassa ezt az írást! A kompresszor mellett milyen megoldások teszik különlegessé a motort és úgy általában, az autót?
– A Lampredi-féle dupla vezérműtengelyes DOHC motorra Weber karburátort illesztettek. Ez egy duplatorkú szerkezet, amelyben a két fojtószelepet közös tengelyen helyezték el, ilyet használtak a korszak Maserati, Ferrari modelljeiben is. Az utastér is exkluzív jellegű, mert hiszen a Lanciákra mindig is jellemző volt az elegáns, minőségi anyagokból készült beltér. Ugyan ez az autó már a műanyag-korszak határán született, de belül tele van jópofa megoldásokkal. Olasz autó, tele van műszerekkel, a vezető előtt nyolc mutatós műszer sorakozik. Nemcsak az olajnyomást, de az olajhőfokot és az olajszintet is leolvashatjuk menet közben. Az autó úgy sportos, hogy kellő komfortot is ad. Élvezet vezetni, nagyon jó hangja van, szerintem csodásan néz ki, ráadásul igazi ritkaság a maga nemében – maga a Beta HPE típus is ritka, azonban VX változatban különösen annak számít.
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre