A hibrid autók a századforduló termékei – nem a mostani, hanem a száz évvel ezelőtti századfordulóé! Szinte hihetetlen, de a benzin-elektromos meghajtású autók már letudták a centenáriumot is, történetük tehát sokkal régebbre nyúlik vissza, mint sejtenénk. A huszadik század elején még kérdéses volt, hogy a jövő autóit gőz, benzin, vagy
A Chevrolet Corvair sok tekintetben is emlékezetes autónak számít. Tervezője, Ken Genest stílusos külsővel ruházta fel, ezt utóbb az NSU Prinz tervezői is lemásolták, de áttételesen a szovjet Zaporozsec alkotóit is megihlette a jenki farmotoros karosszériája. Aztán egy időben rettegték a nevét, mégpedig a sorozatos balesetek miatt. Olyan sok esetben
A Fiat 1957-ben cserélte le Topolino modelljét a Nuova típusnév alatt bemutatott 500-asra, amely váratlan, eget-földet megrengető sikert aratott. A filléres, egyszerű szerkezetű autó szerencsésen találkozott a négy kerékre vágyó tömegek vágyaival, így végül tizennyolc évig maradt gyártásban, ezalatt majdnem négymillió példány készült belőle. A klasszikus 500-as alapváltozat mellett több
Győrben van egy párját ritkítóan érdekes kiállítás, nevezetesen a Volvo Laplander C202 Terepjáró Múzeum. A bő szemléltető anyaggal színesített belső térben több terepjáró látható, s mindez Juhos Sándor szakmailag felkészült, szenvedélyes gyűjtőmunkájának a gyümölcse. Nézzük, miről is van szó. Kiindulásként idézek a múzeumban elhelyezett, terepjáró történetét ismertető tábla szövegéből:
- Feleségével, Erdélyi Zoltánné Csillával együtt örökös bajnokai a Szuperkupának. Okoz-e még ilyen címmel a zsebükben izgalmakat egy oldtimer-verseny? - Minden ilyen megmérettetés előtt a kötetlen, „menjünk egyet túrázni” hangulatban ringatózunk, aztán ahogy közeledik a verseny napja, úgy fordul át a hozzáállásunk. Így nem pusztán élmény-, vagy kalandtúra lesz számunkra
A rendszerváltásig viszonylag kevés, mindössze 22 ezer Zaporozsec gépkocsi talált gazdára Magyarországon, ami egyáltalán nem sok, szinte csak csepp a milliónál is több itthon eladott Lada/Zsiguli tengerében. Ennek ellenére nálunk még manapság is nagyon ismert ez a szovjet autómárka, persze egyáltalán nem presztízse, kidolgozásának minősége vagy éppen a teljesítménye miatt.
Ha magazinunk címe „Hangár” lenne, megspórolhatnék egy magyarázkodást, mivel azonban „Garázs” cím alatt futunk, indoklással tartozom az alábbi cikk témája miatt. Időről időre teret adunk lapjainkon olyan járműveknek, amelyek nem autók és nem is motorkerékpárok, hanem például repülőgépek. Tesszük mindezt azért, mert a légi szekerek alapból is érdekesek, azonban még
Erdélyi Zoltán Jaguar XK140-es autója 2008-ban érkezett Magyarországra, a tulajdonos egy holland kereskedőtől vásárolta meg, eléggé romos állapotban – Az autó alja tulajdonképpen lyukas volt, „deréktól lefelé” nem is létezett a Jaguar. Az oldalsó lemezek alsó tíz-tizenöt centiméteres része hiányzott, a fenéklemez pedig teljesen elporladt. Az alváz szerencsére restaurálhatónak tűnt,
Schindler Alex és az Alfárium jóvoltából ezúttal két darab youngtimer Alfa Romeót járhattunk körbe. Típustársak ők, mindkettő a híres-nevezetes 916-os sorozat tagja, egyikük kupé, a másik ellenben kabrió. Az immár a Fiat irányítása alá helyezett Alfa Romeo 1993-ban lebbentette fel a fátylat az agresszíven sportos megjelenésű GTV-ről (Gran Turismo Veloce)
Vaszilkó Balázs egy korai Citroën CV2-est szeretett volna, pontosan akkor, amikor valahol Franciaországban egy úriember éppen az édesapja által újonnan vásárolt, de már bizony már közel hetvenéves Kacsájának keresett megbízható, szerető gazdát. Mielőtt ők ketten felvették volna a kapcsolatot, Balázs a hazai citroënes körben adta elő kívánságát - Szinte mindenki