Colin Capman akinek neve legenda az autósportban nemcsak sikeres brit autóversenyző, de autókonstruktőr, feltaláló, versenyistálló tulajdonos, sikeres üzletember hírében is állt. Ő alapította a Lotus Engineering Ltd.-t, ahol a versenytapasztalatai alapján kezdtek el sportkocsikat gyártani. Volt rá igény hiszen az angolok hagyományosan imádták a kis sportkocsikat. Az első ilyen Lotus az utcai harcos, de a GP-ken is sikeres orrmotoros fürge Elan, melynek könnyű kis karosszériáját vidáman repítette az erős versenymotor. Lotust birtokolni divat lett, jól fogyott a piacon és szép kis summát hozott. Ideje volt továbblépni.. Chapman olyan forradalmi utcai versenyautót álmodott meg amely középmotoros, mint a versenypályák autói. Mindezt méltányos áron főleg az európai piacra szánta.
Nem ez volt az első ilyen autó a Világon. Mire a Lotus Europa-t 1966-ban bemutatták már létezett 3 ilyen konstrukció a piacon. Először a franciák jöttek ki egy középmotoros sportkocsival. A Matra-Bonnet Djet 1962-ben jelent meg a piacon 13 000 DM-et kértek érte. 1966-ban gyártása már a végéhez közeledett. Majd a DeTomaso hozta ki középmotorosát, a Vallelunga-t 25 000 DM-ért. Később a Lotus Europa megjelenésének évében bemutatott szintén középmotoros Lamborghini Miura 75 000 DM-et kóstált. Így a Lotus Europa-ja első szériájának 14 900 DM-os ajánlata igen jól hangzott a piacon. Az első 500 darabot a francia piacra szánták. A Lotus Europa ma is meghökkentő formáját az a Ron Hickman alkotta aki az Elant is papírra vetette. Az Europa első verziója acél vázszerkezetre ragasztott üvegszálas műanyag karosszéria, ami ilyen formában igen nagy szilárdságot mutatott. A kiöntött karosszériaelemeket csavarokkal összeillesztették, majd a réseket kiöntötték. Az első felfüggesztés a Triumph-tól származott, míg a hátsó lengőkarok szerepét a féltengelyek töltötték be. Ez a megoldás az alacsony építésnek kedvezett.
Első körben a Renault 16-os frissen tervezett, majd a Lotus által átalakított könnyű alumínium motorját építették bele. Chapman úgy gondolta, hogy a középre helyezett motor a jó súlyelosztáson túl növeli az autó teljesítményét és csökkenti az előállítási költségeket. Az autó súlya így az ötletes megoldásoknak köszönhetően 610 kilogrammot nyomott. Az Mk I és az Mk II változatoknál ablakemelő nem volt és ülésállítási lehetőség sem, jól harmonizálva a spártai belső térrel.
Az itt látható autó az 1971 és 1972 között gyártott Twin Cam sorozat egy darabja. Ebben már ablakemelő is van és egy sor módosítást is végrehajtottak, többek között lemezalvázat is kapott. A legfontosabb a motortérben található, mégpedig az 1558 köbcentis, két vezérműtengelyes Lotus-Ford versenymotor. Igaz a súlya 100 kilóval megnövekedett, de a 126 lóerős változat jól mozgott a versenypályákon is. Tulajdonosa igencsak romos állapotban vásárolta Ausztriában 2015-ben. Talpra állítása érdekében elég sok tennivaló volt. A teljes futóművet fel kellett újítani. Az 5 sebességes váltót és a 4 tárcsaféket is kellett cserélni. Természetesen a motorral is foglalkozni kellett, Mindez két és fél évig tartott. Bevallása szerint mindig is a Lotus híve volt. Ez az autó – szerinte megtestesíti az autó, az út és a sofőr közötti közvetlen kapcsolatot, egyszóval: a csodát.
kép és szöveg: Diósi Imre
forrás: TKC, Lotuscars-com