Nem ismeretlen olvasóink előtt az Il Topolino restaurátor műhely, két évvel ezelőtt bemutattuk a Dr. Horváth Attila által megálmodott és megvalósított családi vállalkozást. Most egy egészen különleges munkafolyamat zajlik a műhelyben. Erről beszélgetünk az alapítóval.
– Két, nagyon ritka olasz autón dolgoztok, milyen járművek ezek?
– Egyik 1960-as, a másik 1961-es kiadás, mindkettő kis darabszámban gyártott, kézzel készített autó. Az Abarth gyár neve alatt, az Allemano karosszériagyártó céggel együttműködve készültek. Az ötvenes évek végétől divatba jött az olaszoknál, hogy minden második grafikusnak volt egy ilyen műhelye, irodája, ahol autókat tervezett, gyártott. Az Allemano volt az egyik ilyen jól működő cég, gyártottak karosszériát például a Maseratinak is. Az itt látható, Michelotti által tervezett karosszériába tettek bele az Abarth-nál egy két vezérműtengelyes, 1.6-os Fiat Osca motort. Az autót 1959-től 1962-ig gyártották, nem lehet tudni, hány darab készült pontosan. Van egy gyári fotó, amiből a sorozatgyártásra lehet következtetni, mert három darab is van egymás mellett.
A nálunk található egyik autó egy holland ügyfélé, megrendelő által szponzorált projekt. Hihetetlenül romos állapotban vette az Egyesült Államokban, ahol átalakították az egész elejét, és tettek bele egy V8-as motort.
Na, nekünk most ebből kellett eredeti autót csinálni. A munkát elkezdte egy nagyon jó kezű miskolci testvérpár, akik aztán abbahagyták az ipart. Így került hozzánk az autó úgy, hogy a karosszéria-munkát jórészt megcsinálták, csak még nem illesztették föl a lemezeket az autóra. Fantasztikus volt egyébként, mert csináltattak 3D-s szkennelt képet egy másik autóról, és ennek alapján gyártottak olyan favázat, mint amilyet a gyárban is használtak. Erre kalapálták a karosszéria elejét, ami aztán nálunk került föl az autóra. A többivel azóta is sok gond van, mert mindent nekünk kellett kitalálni…
– Hogyan áll most éppen a munka?
– Úgy, hogy benne van a motor, csak még nem tudtuk elindítani. Lefényeztük a karosszériát és az elektromos rész is rendben van. Hiányzik még az autóról azonban egy-két külső elem, hűtőrács, és egyéb részek, ezek a krómozónál vannak, hamarosan kész lesznek. Éppen most csinálom a nyitható tetőt. Már látszik, autó lesz belőle.
– Mi a másik kocsi története?
– Az említett holland tulajdonostól hallotta egy német pasi, hogy mi csinálunk egy ilyen Abarth-ot, s mivel pedig neki is volt egy ugyanilyen, romos, működésképtelen autója, elhozta hozzánk.
– Ne unatkozzon a másik egyedül… A felújítás így könnyebbé válhatott, jól gondolom?
– Annyiban valóban, hogy sok megoldás lemásolhatóvá vált, csakhogy ezeknél az egyedi gyártási autóknál akad azért bőven eltérés. Valami nem ott van a másikon, vagy nem olyan méretű. Tehát egészen más a helyzet, mint egy mostani autónál, ahol azonos évjárat esetén többé, kevésbé csereszabatosak az alkatrészek. Az Abarth-ok esetében jelentősen eltérnek például a fékrendszerek. Olyanok az első fék munkahengerei, amilyeneket még senki nem látott, még a nagy Abarth vagy Fiat-guruk sem! Aztán valakitől hallottam, hogy volt egy ilyen valamelyik Fiatban, de nem lehet kapni. Ezt megerősíthetem, gyakorlatilag beszerezhetetlen. – Milyen megoldást találtatok ki?
– Egy esztergályos kifúrta a fékhengerek belső részét, és csinált bele egy perselyt, meg új dugattyúkat, ugyanis ezek be voltak maródva, meg rozsdásodva, nem lehetett őket használni. Ilyen kalandok vannak ezzel.
– Tehát lépésről lépésre mindketten megfiatalodnak…
– Így van. A karosszériamunkát lassan befejezik, közben a motor is elkészül lépésről lépésre. Már amennyire lépésről lépésre lehet haladni egy ilyen autóval, hiszen itt mindig csak abból építkezhetünk, amit nagy szerencsével sikerül beszerezni valahonnan. A sorrendet tehát nem a logika határozza meg, hanem a szerencse és a piacon elérhető alkatrészek…
szöveg: Váczy András fotók: Il Topolino és Pinterest