Mielőtt a hatvanas években a BMW elindította volna a lezseren elegáns Neue Klasse sorozatát, a bajor gyártót az útkeresés jellemezte. Több, ma már kevéssé ismert elegáns luxusautót is készítettek, amelyek a német precizitást többnyire olaszos dizájnnal ötvözték. Közéjük tartozott a BMW 3200 CS modell is, a borzasztóan ritka és különleges arányokkal rendelkező luxuskupé. Egyik példányának restaurálása pillanatnyilag Csüllög Zsolt műhelyében zajlik, a gépkocsi bemutatására pedig annak tulajdonosa, Keresztes Attila vállalkozott – miként arra is, hogy segítségével hírt adjunk majd a gépkocsi megújulásának jelentősebb állomásairól a későbbiekben is.
– A hatvanas években a Neue Klasse modellekre irányuló hatalmas figyelem minden korábbi BMW gépkocsi jelentőségét elhalványította. Manapság kevesen tudják, mi fán terem a 3200 CS típus, mesélne róla az olvasóknak?
– Ez egy közel ötméteres kupé, amelyet a BMW az olasz Bertone közreműködésével készített 1962 és 1965 nyara között, jellegében pedig erősen emlékeztet a korabeli Fiatokra, Lanciákra. A karosszéria Giorgetto Giugiaro korai munkái közé tartozik, formái a legendás „nagy” BMW-ket, így az 501-est, 502-est, továbbá az 507-es roadstert idézik. Érdekesség, hogy ezt a nagy kupét ugyanaz a V8-as motor hajtja, mint az 507-est. Különlegessége még a két kerek hátsó lámpa, illetve a hátsó ablak keretének speciális kialakítása, vagyis a „Hofmeister kink”. Ez a hokiütőre emlékeztető hajlított ív először a 3200 CS típusnál jelent meg, de a mai napig jellemző minden BMW-re. Érdekes még a C-oszlopra illesztett BMW embléma is, ami mostanában visszaköszönt néhány modern BMW-n is. Van egy másik különlegesség is, ami nem ilyen feltűnő, ez pedig az autó alján van. Ez az autó már nem alvázas, mint a korábbi BMW-k, vagyis a kocsiszekrény már nem szerelhető le a merev alvázról. Valójában azonban még nem is önhordó, mert a padlólemez egyes részeiben alvázszerű kialakítású merevítések vannak.
– A korabeli olasz ízlés szerint kialakított karosszéria hogyan készült?
– A Bertone gyártotta őket Olaszországban, ahol minden egyes példányt kézzel készítettek. A kész kocsiszekrények aztán vonaton érkeztek meg Münchenbe, ahol készre szerelték az autókat. A kézi készítés nem volt akkoriban teljesen szokatlan, különösen azért nem, mert ezt a típust nagyon kis darabszámban gyártották, 603 darabot terveztek készíteni, ám mindössze 534 darab 3200 CS modell készült. Egy kivételével mindegyik kupé volt, az egyetlen kabrió a mai napig a BMW központi múzeumában látható.
– Vajon hány darab maradt fent közülük?
– Senki nem tudja biztosan. Az tény, hogy a karosszériákat könnyedén megtámadta a rozsda, nagyon sok gépkocsi egyszerűen elmállott.
– Mielőtt ezt az autót restaurálni kezdték volna, milyen állapotban volt?
– Nem volt reménytelenül rozsdás, de leginkább azért nem, mert egy gyűjteményből vásároltam. Itt-ott volt azért rajta korrózió, a sárvédőívek például rozsdásodtak, de az autó hibátlan próbakör után saját erejéből állt fel a trélerre Németországban, mielőtt hazahoztam volna.
– Hogyan talált rá erre a gépkocsira és egyáltalán, miért esett a választása erre a típusra?
– Hosszú ideig a 3200-as létezéséről se tudtam, de aztán 2015-ben megláttam egy üres karosszériát és az valami felfoghatatlan volt számomra. Kétajtós karosszéria, kupéforma kialakítással, méretét tekintve amerikai autókat idézett, a formái ellenben a hatvanas évek aranykorában gyártott olaszokat másolták. Megtetszett, így utána olvastam, sőt, keresgélni kezdtem, először befektetési célzattal, de bevallom, mára szerelem alakult ki bennem a típus iránt. Aztán 2017-ben találtam meg az autómat, egy több száz veterán gépkocsit birtokló német gyűjtőnél, és 2018. januárjában ütöttük nyélbe az adásvételt. Egyszerre gyűjtők és kereskedők is ők, ez a BMW 1977-től volt a tulajdonukban, de végül megváltak tőle, én pedig megvásároltam. Az évjárata 1964-es, 3200 köbcentiméteres V8-as benzinmotor hajtja, ennek teljesítménye 160 lóerő. Az ötméteres és egyáltalán nem pillesúlyú autó újkorában elérte a kétszáz kilométeres sebességet is. Manapság egyébként egy projektállapotú 3200-as ára már körülbelül százezer euró körül mozog.
Egy ilyen speciális felépítésű és borzasztóan ritka autó restaurálását hogyan érdemes elkezdeni?
– Meg kell találni a megfelelő szakembert. Nekem csak másodikra sikerült. Az első szaki csak szétszerelte a lábon álló oldtimert, de összerakni már nem tudta, vagy nem akarta. Végül megkerestem Csüllög Zsoltot, aki nemcsak ismeri ezt a típust, de 2011 és 2016 között már restaurált is egyet, mondhatni a kisujjában van ez a BMW. Nemcsak érti, de tiszteli is a szakma szabályait, a tökéletes végeredmény érdekében például ellátogatott már a müncheni BMW múzeumba, ahol engedélyt kapott arra, hogy a kiállított 3200-as modelleket alaposan tanulmányozza, műszaki megoldásaikat dokumentálja a tökéletes végeredmény érdekében. Zsolt elsősorban a karosszériával foglalkozik jelenleg, az utastér berendezési tárgyait Kiskundorozsmán restaurálja egy tapasztalt bőrös, aki ugyan elsősorban Mercedesekre szakosodott, azonban szerencsére nyitott az újdonságokra és örömmel mondott igent a BMW-re.
– Összességében mennyire BMW és mennyire olasz a 3200-as?
– A karosszérián kívül lényegében minden BMW, a szép külső alatt jó minőségű német motort, váltót és futóművet találunk. Bár indokolt lett volna, nem kapott négy tárcsaféket a jármű, csak kettőt, az első kerekekhez. Szervó kormány és ötsebességes váltó sincsen, ellenben az utastér kimondottan luxusminőségű. Még elektromos ablak is van benne, ezzel pedig az egyik első olyan német autó, amely ilyen extrával rendelkezik! Szép és egyáltalán nem alulmotorizált klasszikus, amelynek nagyon sok megoldása tovább élt a BMW E9 modelljében, amelynek első változata 2800 CS néven vált ismertté 1968-ban.
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre