Nem lehet elég korán elkezdeni – gondolhatta Alfred Moss, amikor alig kilencéves gyermekének átengedte Austin Seven kocsijának vezetését. Később aztán biztosan megbánta könnyelmű döntését, mert a fiúcska már csakis a volán mögött tudta elképzelni a jövőjét, holott édesapja mindennél jobban szerette volna, hogy a gyermeke őt követi és fogorvos lesz, a versenyzés pedig megmarad hobbinak. A dacos, csodálatos tehetséggel megáldott fiú azonban másként gondolta, így lett Stirling Moss minden idők egyik legkiválóbb autóversenyzője.
A legendás pilóta Stirling Crauford Moss néven született Londonban 1929. szeptember 17-én. A család a zsidó vallású nagyapa révén telepedett le Angliában, unokája pedig benzingőzben cseperedett fel. Édesapja, sőt, édesanyja is amatőr autóversenyző volt, ráadásul komolyan vették a hobbijukat; Alfred Moss tizenhatodik helyen futott be az 1924-es Indianapolis 500-as versenyen, az édesanya, Aileen pedig számos hegyiversenyen iskolázta le a férfiakat.
Ilyen körülmények között teljesen érthető, ha a kis Stirling nem érezte jól magát az iskolában, amikor pedig betöltötte a tizenötödik évét, azonnal jogosítványt szerzett, és a volán mögé pattant. Eleinte édesapja BMW 328-as roadsterjét nyüstölte, e tanulóautó érdekessége, hogy a mai napig fennmaradt, sokadik tulajdonosa féltett kincseként.
Moss tizenkilenc éves volt, amikor hosszas alkudozás után apja megengedte neki, hogy megvásárolja a korszak egyik legígéretesebb kiskategóriás versenyautóját, a szivar alakú, aprócska, ötszáz köbcentis motorral hajtott Cooper 500-ast. A pályaversenyekre készült autót a Cooper Car Company gyártotta, egyhengeres motorkerékpár-motor által, láncáttétellel hajtott szélvészgyors gépezet volt. E versenyautóval Moss beköszönhetett a Formula 3 futamaira, az pedig azonnal bebizonyosodott, hogy van ott keresnivalója, sőt, osztályokkal feljebb is megállja a helyét.
A huszonegy éves Stirling Moss neve akkor vált széles körben ismertté, amikor 1950-ben első helyen végzett a RAC Tourist Trophy versenyen egy Jaguar XK120-as pilótájaként, ettől kezdve pedig szinte nem múlt el úgy esztendő, hogy ne söpört volna be egy, vagy több rangos győzelmet, vagy egyéb előkelő helyezést. Maga Enzo Ferrari is felfigyelt rá, egészen az utolsó pillanatig úgy tűnt, hogy 1951-ben a Bariban megrendezett nagydíjon Moss vezeti majd az egyik Ferrarit, de a Commendatore meggondolta magát, csak ő tudja miért… 1952-ben Stirling Mosst Monte Carlóban ünnepelték, ahol társaival közösen a második helyen végzett, egy Sunbeam-Talbot kocsival. Mindig jó érzéssel töltötte el, ha autója részben, vagy egészben angol gyártmány volt, mondogatta is időnként, hogy „inkább veszítek méltósággal egy angol autóban, mint győzök egy külföldivel”. Ettől függetlenül 1954-ben egy olasz OSCA MT4 versenyautóval és Bill Lloyddal közösen arattak győzelmet a 12 órás Sebringi versenyen, e diadalnak különleges mellékízt adott a tény, hogy e versenyen addig csakis amerikai versenyzők arattak győzelmet. A brit csodaversenyző a Formula 1-ben 1954-ben aratott először jelentős sikert, a Belga Nagydíjon harmadikként ért célba.
Moss neve széles körben akkor vált ismertté, amikor 1955. szeptember 24-én győzött a brit Oulton Park versenypályán megrendezett Formula-1-es viadalon. Autója akkoriban egy Maserati 250F volt, korántsem a létező legkiválóbb célszerszám, mégis, Moss az Olasz Nagydíjon már a Mercedesszel versenyző Juan Manuel Fangiót és a a ferraris Alberto Ascarit is megelőzte. Ugyan autója a verseny vége felé feladta a küzdelmet, e hőstett eredményeként mégis szerződtette őt a Mercedes. Moss az 1955-ös idényt a csillagos márka pilótájaként kezdte, majd rögtön első is lett a Brit Nagydíjon, e viadalon pedig maga mögé utasította csapattársát, a többszörös világbajnok argentint, Fangiót is. Fangio ettől függetlenül is világbajnok lett 1955-ben, Moss pedig mögötte, másodikként végzett.
Ebben az évben ismét megnyerte a RAC Tourist Trophyt is, sőt a Mille Miglián és a Targa Florión is ő diadalmaskodott Mercedes 300SLR autójával. Bebizonyította, hogy megfelelő versenyautóval egyszerűen megállíthatatlan, a Mille Miglián például óránként 157,65 kilométeres átlagsebességgel, kereken fél órával előzte meg csapattársát, Fangiót… A győzelem titka nemcsak a brit pilóta kiváló képességeiben rejlett, navigátorával, Dennis Jenkinsonnal még a verseny előtt többször is bejárták a versenyútvonalat és részletesen feljegyeztek minden egyes kanyart. Itinert készítettek, a navigátor magabiztosan diktálhatta Mossnak egy kanyar vagy bukkanó előtt, hogy a kritikus szakasz után merre fordul az út és milyen sebességgel érdemes bevenni az adott kanyart. Mossék tíz órás, hét perces és negyvennyolc másodperces időeredményét sem előttük, sem utánuk nem múlta felül senki.
A Mercedes 300 SLR még ugyanebben az évben tragikus szenzáció főszereplője lett. A Le Mans-i 24 órás versenyen egy ugyanilyen autó Pierre Levegh-vel a volánjánál a tömegbe csapódott és nyolcvanhárom ember halálát okozta. A Mercedes Benz e katasztrofális esemény hatására kivonult a motorsportból és egészen 1989-ig nem is tért vissza oda.
Moss, aki egyébként nem vett részt a Le Mans-i futamon, persze nem hagyta abba a versenyzést. Még komoly ambíciói voltak, a Formula 1 világbajnoka akart lenni és esélyes is volt erre. Az ötvenes évek második felében Moss szinte minden autóversenyt megnyert, ahol rajthoz állt, életrajzírói összesítése szerint életében 529 tétversenyen indult és ezek közül 212 végén őt intette le a kockás zászló. Sajnálatos módon azonban egyetlen trófeát sohasem sikerült megszereznie: nem lett a Formula-1 világbajnoka, elsősorban azért, mert inkább szívvel, semmint számításból választott magának csapatot karrierje során és mert végtelenül sportszerűen versenyzett.
A brit motortörténelem nagy pillanata volt, mikor 1957-benPhil Hillel közösen tesztelték az az MG EX181 tipusjelű sebességrekorder kisérleti járművét.
Moss 1958-ban szinte karnyújtásnyira volt a világbajnoki címtől, a harc lényegében közte és honfitársa, a Ferrarival versenyző Mike Hawthorn között dőlt el. A Portugál Nagydíj alkalmával Moss kiállt Hawthorn mellett, akit kis híján kizártak, mert állítólag tolatott a versenyen. Mossnak hála, a kizárásra nem került sor. A dráma a Casablancában megrendezett, szezonzáró futamra csúcsosodott ki igazán, ahol Hawthorn számára a második hely is elegendő volt a világbajnoki címhez. Moss hiába küzdött és nyerte meg a futamot, a szintén Ferrarival versenyző Phil Hill előzékenyen átengedte Hawthornnak a második helyet, aki így világbajnok lett…
1959-ben Mosst csúnyán cserbenhagyta az autója. A British Racing Motors által gyártott versenyautó a legfontosabb pillanatokban hibásodott meg. Moss csak háromszor ért vele célba, és bár két első és egy második helyezést gyűjtött be ezzel, világbajnok ebben az évben sem lehetett. A lejtmenet 1960-ban folytatódott, súlyos baleset miatt hosszú lábadozásra kényszerült a közönségkedvenc brit, aki ennek ellenére Nürburgringen és Monacóban is győzött, Lotusával Ferrarikat utasított maga mögé.
A versenyző életében különösen gyászos év lett az 1962-es, újabb, még súlyosabb baleset történt ugyanis, ezúttal Goodwoodban. Moss kómába esett, amiből egy hónap múltán épült fel, de átmenetileg részlegesen lebénul. Ugyan teljesen felépült, ám nem kockáztatott többet és bejelentette, hogy visszavonul. Ez volt az a pont a pályafutásában, amikor már nem akart újabb komoly figyelmeztetést kapni. Olvasott a jelekből és felhagyott a versenyzéssel.
Ennek ellenére 2020. április 12-én bekövetkezett haláláig figyelemmel kísérte a motorsport eseményeit, gyakran tette közzé véleményét. Egyszer azt nyilatkozta – minden bizonnyal a Mille Miglián elért, senki által meg nem ismételt rekordjára utalva – „Bevenni egy éles kanyart maximális sebességgel nem könnyű. De ugyanezt a kanyart maximális sebességgel bevenni úgy, hogy egyik oldalon egy téglafal van, másik oldalon pedig a szakadék – na, az már valami!”
szöveg: Szalkai Tamás, kép:Pinterest, Motor Sport