Az R4, vagy ahogy a franciák becézték „La Qatrelle”a Renault a mai napig legtöbbet eladott modellje, melyet 1961-től gyártottak több mint 30 esztendőn át. Hosszú gyártási ciklusa alatt 8.135 424 darab készült. Evvel a mennyiséggel a harmadik valaha legtöbbet épített autó lett a Ford T modell és a VW Bogár után. Az R4-et 27 országban gyártották, vagy szerelték össze és 100 országban értékesítették.
Története 1956-ban kezdődött. A háború után államosított Renault gyár kisautója a farmotoros 4cv felett, amit egyébként a hadifogoly F. Porsche is tervezett, igencsak elszállt az idő. Az 1955-ben kinevezett új igazgató Pierre Dreyfus látván a Citroën 2CV elsöprő sikerét , elemezve konkurens autó előnyeit és hátrányait, egy olyan korszerű kisautót álmodott meg amely hátat fordít a hagyományoknak csak a funkcióknak felel meg. „Olyan legyen mint a farmernadrág” mondta. Fiataloknak és időseknek, férfiaknak és nőknek, vidékieknek és városlakóknak mindenhol használhatónak kell lennie. Orrmotoros korszerű futóművel rendelkező, igénytelen gazdaságos és mégis megfelelő teljesítményű kisautót képzelt el. „Olyanok is megvegyék aki nem akartak autót venni, a világ minden táján” és az ára nem lehet több a Kacsáénál, azaz 350 ezer régi franknál ,mondta. (ezért később 350 lett a gyári kódja)
Ezeket az utasításokat adta Robert Barhaud és Yves Georges tervezőcsapatának. Lázas munka kezdődött. A Renault összes konstruktőre ezen a ptojekten dolgozott a legnagyobb titokban. Jaques Ousset, Daniel Cauzard és Vincen Dumolard rajzok százait készítette mire kialakult a végleges forma. A prototípusokat számos országban tesztelték a világ minden pontján, mindenféle körülmények között. Mikor a tesztpilóták bejelentkeztek telefonon, vagy táviratban útjuk során, a tesztautót csak Marie-Chantalt néven említették, a konspiráció szabályai szerint.
A forradalom a ferdén felfelé nyíló ötödik ajtó volt, mely előrevetítette a későbbi népszerű hatchback karosszériák praktikumát. A Renault későbbi sikeres családi autója az R 16 is ezt az építési formát képviselte. Az 1961 tavaszi bemutatón két autó szerepelt: a minimális felszereltségű 603 köbcentis R3 és a 747 köbcentis 26,5 LE teljesítményű gazdagabb felszereltségű R4L(luxus), hat oldalablakkal, krómelemekkel, ajtókárpittal és fűtésventilátorral. Az R3-asból csak párszáz darab készült. Nem volt sikeres a négyeske mellett. Nem telt bele sok idő és bemutatták a dobozos F1 Furgonette kisárusszállító változatot.
A platformalvázas karosszériában elől került elhelyezésre a takarékos vízhűtéses soros négyhengeres 26,5 majd később 32 LE-s motor. A futóműve is eredeti megoldásokat tükrözött. Elöl független felfüggesztés keresztirányú lengőkarokkal és hosszanti torziós rudakkal. Hátul független kerékfelfüggesztés hosszanti vezetőkarokkal és állítható keresztirányú torziós rugókkal. Ez a megoldás nagy stabilitást és kivételes utazási komfortot biztosított. A bal oldali tengelytáv 43 milliméterrel rövidebb volt mint a jobb oldali. Az első szériákban hidraulikus dobfék volt mind a négy keréken, később az első kerekek tárcsaféket kaptak.
1963-ban már vezette a francia autóeladási listát. Ebben az évben már az R4 Sinpar 4×4-es változata is bővítette a kínálatot. Hölgyek kedvence lett a különleges fényezésű R4 Parisien.
1966-ban már az 1 millió darabos határt is elérték. Ebben az évben debütált a rövid életű R4 Plein Air strandautó . 1970-ben biztonsági öveket kapott. 1976-ban bemutatták a Renault Safarit.
1977-ben már 12 V-os generátor szolgáltatta az áramot a kis Bakancsban. 1978-ban bemutatkozott az R4 GTL az R8 1100 köbcentis motorjával. Az olajválság idején a Renault Európa vezető autógyára lett, nem kismértékben a népszerű, kisfogyasztású R4-esnek köszönhetően. 1984-ben a motor hengerűrtartalmát’ 845 köbcentire emelték, így a teljesítmény is növekedett. A 80′-as évek végén, mikor már kifutóban volt a gyártás, a fiataloknak kínáltak optikailag tuningolt limitált szériás GTL modelleket Jogging, Sixties, Clan, Savane fantázianeveken. 1992-be a gyártás leállítása előtt még egy 1000 darabos „Bye-Bye” szériát dobtak piacra.
Beszéljünk még néhány szót az autó sokoldalúságáról. Egy évvel a bemutatása után, 1962-ben részt vett a Monte Carlo Rallyn 186-os rajtszámmal. Rá egy évre két R4L is indult ugyanezen a versenyen a Renault csapatban 44-es és 46-os rajtszámmal. Mostanában az MCHR -en is gyakran láthatjuk semmivel össze nem téveszthető formáját. 1979-ben a Párizs-Dakaron egy felkészített GTL az ötödik helyet szerezte meg. Ezeken kívül még számos versenyen indultak a világ minden táján, hiszen a világ minden táján használták. Utazók, expedíciók kedvenc autója volt egyszerűsége, praktikuma és igénytelensége miatt. Most is minden évben megrendezik a 4L Trophyt Bodeaux-i és Párizsi indulással a Markkói sivatagig.