Paul Newman Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas amerikai színész, rendező karrierje két Tennessee Williams-dráma, A macska a forró bádogtetőn és Az ifjúság édes madara Broadway-előadásával indult, amire Hollywoodban is felfigyeltek, így aztán 1954-től a filmes pályafutása is elstartolt. A kárhozat útja, Senki bolondja, A pénz színe, Bilincs és mosoly, A svindler, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Hosszú, forró nyár… – íme néhány emlékezetes film a sikerszériából, a mozirajongók tábora kapásból sorolja a többit. Ám azt kevesen tudják, hogy Paul Newman nemcsak szerette, élvezettel vezette a vágtázó autókat és örömmel motorozott, sőt, a filmkarrier csúcsán egy új szerep, az autóversenyzés, a száguldás tette teljessé életét.
Amikor 1969-ben Paul Newmannal a főszerepben forgatták a Winning (Győzni Indianapolisban) című, egy autóversenyzőről szóló filmet, megcsapta őt a versenyzés szele. „Mi a legijesztőbb hang, amit egy sofőr verseny közben hallhat? A saját hangja, ahogy azt mondja: baszki!” – mesélte, miután a zuhogó esőben belevágott egy versenyautót a betonkerítésbe. „Pár bordám eltörött” – tette hozzá, de a szavak között lehetett érezni, van ilyen, ennyi belefér, emlékezett vissza színésztársa, Robert Wagner, akivel együtt tanultak versenyezni a szerep miatt. „A pályán napról napra tovább feszegette a határait” – emlékezett a kolléga.
Akkor lett a versenyzés szeléből vihar, amikor Newmant 1971-ben, egy autóversenyzős tévéműsor forgatásán a pilóták és a versenypálya világa zsigeri mélyen megérintette. Egy év telt el és mint autóversenyző nyitotta meg ötvenegy évesen életének új fejezetét.
Nem ünnepelt hollywoodi sztárként, hanem szerényen, P. L. Newman név mögé bújva állt rajthoz első versenyén 1972-ben a Sports Car Club of America (SCCA) bajnokságán, a Thompson International Speedwayen. Ez a gesztus több volt, mint hobbi, mint kedvelt időtöltés; ez vérkomoly volt. És hogy mennyire nemcsak a lelkesedés lángja fűtötte, hanem a benne szunnyadó tehetség is, arról már a kezdeti években nyert négy bajnoki cím is beszédesen árulkodik.
Noha az első aranyserleget 1976-ban egy Triumph TR6-tal szerezte, karrierje jó részében Nissannal versenyzett, annyira, hogy a nyolcvanas években még egy limitált szériás Skyline-t is kiadtak Newman nevével.
Nem lehet kihagyni egy legendás Le Mans-i huszonnégy órás versenyt, ahol 1979-ben Dick Barbourrel egy csapatban azért nem az első, hanem csak a második helyet szerezték meg egy, a Mulsanne-egyenesben háromszáz fölött futó, 750 lóerős Porschéval, mert a hengerfejtömítés megadta magát. Ki gondolná, hogy ez is megtörténhet Butch Cassidy-vel?
Többen Steve McQueen-t tartják Hollywood befutójának, holott, hol van ő attól, aki tiltásig forgatja élesben a 935-öst a versenyen? Két hasonló korú ember ugyanazzal az izzó hévvel átitatva, ám Paul Newman szenvedélye később, mégis mélyebben teljesedett ki: negyvenhét évesen váltotta ki versenyzői licencét, és nyolcvan múlt, amikor elengedte a kormányt.
Az sem volt semmi, amikor túl a hetvenen csapattagként autóba ült Daytonában a 24 óráson. Azóta sincs, aki ilyen korosan, ilyen versenyen világrekorder lett volna. És még tovább, tovább nyomta a gázt 2004-ben a Baja 1000 sivatagi versenyen és a 2005-ös Daytonán…
Csakhogy ennyi nem elég, beszállt a csapatmenedzselésbe is, Bill Freemannel közös istállót hoztak össze 1979-ben, és a Can-Am meg az Indy világából több bajnoki arannyal büszkélkedhettek. A legenda szerint az, aki Paul Newmannel szót akart váltani, nem máshol, csakis Santa Barbarában, a csapat állandó teszthelyszínén, a Willow Springs International Motorsports Parkban próbálkozhatott.
1983-ban megalakult a Newman-Haas Racing, ami magától értetődően csak a győzelemre hajtott, persze nem akárkikkel, hanem például Nigel Mansellel és az ugyancsak F1-es Mario Andrettivel. Mi több, Newman egy ideig tulajdonolta a Nascar Winston Cup Series bajnokságot, sőt, a Hendrick Motorsports vagy a Newman Wachs Racing is az övé volt.
Nem lehet kihagyni a Newman saját verdáit. Oda volt a meglepetés-járgányokért. Imádta a Porsche motorral és futóművel gazdagított VW Bogarát, és volt egy kabrió Beetle-je, amit a versenygépépítő Jerry Eisert Indy Car rakott össze: egy 351 köbhüvelykes, 5,7 literes Ford V8-at pakolt a hátsó ülések helyére, a középmotoros autó több mint 300 lóerőt tudott. A teljesen egyedi versenytechnikájú futómű és a GT40-ből érkező ötfokozatú ZF váltó pajkos kis verdává tette, gurult is vele boldogan Newman a kaliforniai hegyi utakon.
Amerikában Newman divathullámot indított azzal, hogy David Letterman műsorvezetőnek és magának épített egy-egy 960-as Volvo kombit. „Akkora volt benne a motor, mint egy zongora” – mesélte a világhírű showman, és ahhoz, hogy a V8-as beférjen, a tűzfalat is kicsit hátrébb kellett tenni. A 380 lóerős Ford motorral igazi sleeper lett a svéd tégla. Ha tehették, mindketten lelkesen szívatták a Corvette-ek arcoskodó gazdáit.
A motorkerékpárok sem álltak távol tőle: legismertebb a 650-es Triumph Bonneville T120R-ja, de a filmjeiben is szívesen hajtott kétkeréken: az 1971-es Sometimes a Great Notion (Olykor egy nagy ötlet) című moziban csehszlovák, 1967-es évjáratú CZ 250 krosszmotorral mutatta meg, mit tud. Ez a 13-as rajtszámot viselő terepgép egyébként 2018-ban a Barber Motosport múzeumban került kalapács alá az Easy Riderben Peter Fonda alatt felbukkanó Bultaco Pursang 250 és a Dennis Hopper által vezetett Husqvarna 250 Cross mellett. Ezen az árverésen többek között Steve McQueen Husqvarnája is rekordösszegért kelt el. Noha Newman régóta motorozott, tett azért, hogy fickósan nézzen ki menet közben, ezért aztán leckéket vett. Mentornak kifogta a korszak egyik leghíresebb sivatagi versenyzőjét és kaszkadőrét, J.N. Roberts-t, aki a forgatás után határozottan állította, hogy istenadta tehetséggel rendelkezik.
Gyakran gurult két keréken a versenyhelyszíneken. Korabeli sportalbumokban látható 305-ös Honda Dreamje és a legendás a macinacis képe is, ahogy éppen Adidas tornacipőben gurulgat egy sárga Yamaha Chappy 50-en. Sőt, még ennél is „mélyebbre” ment, a csapat térdig érő pocket bike-ján macsóskodott a New York-i Central Parkban. Sokszor elmondta, addig versenyez, amíg nem hozza magát szégyenbe. Erre nem került sor. 2007-ben a Watkins Glen Internationalon búcsúzott a hosszú, profi karriert lezáró versenyzéstől, ahol nyolcvankét évesen még összejött egy pole pozíció. Utolsó nyilvános autós szereplése a Lime Rock Park pályáján volt, ahol viccesen felvette a versenyoverallt, de nemcsak pózolt az öreg: pár kört gurult, a legjobb ideje csupán tíz százalékkal maradt elsaját legjobbjától, amit ezen a nagy múltú connecticuti aszfalton valaha futott. A legendás színész és nagy versenyző egy évvel később, 2008-ban, nyolcvanhárom évesen hunyt el.
szöveg: Váczy András, kép: Pinterest