A kisautók igazi pionírja a Matchbox, amely a Lesney Products nevű cég márkaneveként indult hódító útjára 1953-ban. A hetvenedik születésnapját tavaly ünneplő céget fémöntésben járatos szakemberek alapították, név szerint John W. Odell, Leslie Charles Smith és Rodney Smith. A „Lesney” elnevezés utóbbiak keresztneveinek (Leslie és Rodney) összevonásával született. A legelső termékük a II. Erzsébet királynő megkoronázásakor használt hintó volt, amely páratlan sikert aratott, nem kevesebb, mint egymillió darabot adtak el belőle.
A céges legenda szerint nem sokkal ezután Odell gyermeke kívánságát teljesítve adott nagy lendületet a vállalkozásnak. A kislány iskolájába ugyanis csak akkora játékot volt szabad bevinni, amely elfért egy gyufásdobozban. Ezért készült el a gyufásdoboz méretű papírdobozba zárt első „Matchbox”, amely történetesen egy zöld-piros színben pompázó úthenger lett. Ezt utóbb hetvennégy további jármű követte, így született meg a hetvenöt darabos Matchbox-sorozat, amely páratlan népszerűségével történelmet írt és irányt mutatott a játékgyáraknak.
A Matchbox Toys sokáig ragaszkodott a hetvenöt darabos szériához, amely mintegy a védjegyükké is vált. Ennek értelmében folyamatosan hetvenöt különféle járművet tartottak a piacon, de a kínálat tagjai nem voltak állandóak. Időről időre változott a paletta, frissült és cserélődött. Ha azonban valamelyik modellt bármely okból visszavonták és egy másikat adtak ki helyette, az utód az előd sorszámát kapta meg. A márka szakértői bármikor kapásból fel tudják sorolni, hogy mondjuk a tizenkettes sorszámot mely járművek kapták az 1-75 sorozatban…
A Lesney Products működésének megkezdésekor egy nemzetközi bolthálózattal és jó kapcsolatokkal rendelkező disztibútort keresett magának, majd ezt az 1875-ben Németországban alapított patinás játékforgalmazó, a Moko személyében találta meg. A Lesney a csomagolásban, a szállításban, a terítésben és a népszerűsítésben is sokat profitált a Mokóval kialakított együttműködésből, amely egészen 1959-ig segítette őket. Az ebben a korszakban árusított „gyufásdobozok” oldalán természetesen ott díszelgett a „Moko” felirat is, ezek a régi és ritka autók és dobozok természetesen különösen ritkák és értékesek manapság.
A saját irányvonalát biztos kézzel és a vásárlók igényeinek figyelembevételével kialakító Matchbox már a kezdetektől figyelt arra, hogy ne csak kisautókat áruljon, de egyúttal egy saját mikrokozmoszt is. Ha úgy tetszik, komplex szolgáltatást nyújtottak, olyat, amilyet egyik vetélytársuk sem. Azért például, hogy a gyerekek minél inkább belefeledkezhessenek a játékba, érdekes kiegészítőket, sorozatokat, ajándékcsomagokat és egyéb készleteket is terveztek és árusítottak. Minden speciális kiegészítőt a jellegének, méretének és egyéb jellemzőinek megfelelő sorozat tagjaként adták ki, azonosításuk a sorozat betűjele és az adott készlet sorozatszáma alapján volt lehetséges. Számtalan gyerek álma-vágya volt például az „R” sorozat valamely tagja, amely betűjelzését a „Roadway Series” után kapta. A korai készletekben olyan érdekes kiegészítők voltak, amelyekből például szintbeli útkereszteződést lehetett építeni. Az évről évre frissített sorozatban volt később felüljárós csomópont, autóverseny-pálya, építkezési terület, kikötő, vidéki gazdaság és még sok-sok egyéb érdekesség. Kicsit hasonló volt az előbbihez az „A-sorozat”, amelyben például közlekedési táblák, benzinkutak, autószállító járművek is voltak. Az „M-sorozat” két ágra vált, az MG jelzésű készletekben garázsok, míg az MF jelzésű dobozokban tűzoltó állomások és azok kiegészítői voltak.
Három évvel a Matchbox első bemutatkozása után, 1956-ban kezdődött el a híres-nevezetes „Y-sorozat”, vagyis a „Models of Yesteryear” gyártása és árusítása. Klasszikus, a hőskorszakban gyártott autók váltották egymást, a tízes, húszas és a harmincas évek meghatározó járművei, korai Jaguarok, Bentley-k, Renault-k, Rolls Royce-ok és a többiek. E termékcsoport fókuszában elsősorban a „nagy gyerekek”, vagyis azok a felnőttek álltak, akiknek szíve megdobbant gyermekkoruk meghatározó autóinak láttán – mert hiszen akik meglett férfiak voltak 1956-ban, többnyire a tízes-harmincas évek autóiért rajongtak.
A Models of Yesteryear sorozat tagjait 1966-tól egy új sorozatban is felhasználták, ez volt a Giftware. Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a klasszikus, első világháború előtt és a két világháború között épült autók iránt hatalmas vonzalmat érez sok felnőtt, így hamutartók, egyéb asztali díszek készültek a kisautók felhasználásával. A gyerekjáték-jelleg immár messzire tűnt, hiszen a Giftware sorozat autóit ezüst- és aranyszínben árusították. A színezés alumíniumporral történt, amelyet elektrosztatikus módszerrel vittek fel az autókra, majd lakkozták – az aranyszínt a lakkhoz adagolt színezékkel érték el.
A Matchbox részletesebben kidolgozott, nagyobb méretarányban kiadott sorozatai már a kezdetektől nagyon népszerűek voltak, ezeket elsősorban a gyűjtők értékelték. A „Major Range” sorozatot természetesen „M” betűvel jelölték és összesen tíz szériát élt meg, teherautók, munkagépek, trélerek, buszok, mezőgazdasági nagygépek, sőt, tankot szállító vontató is volt köztük! A „Major Range” közeli rokona a „King Size”, amelynek tagjai szintén nagyobb léptékű, részletgazdag járművek voltak. A „K” betűvel jelölt sorozatban személyautók is megjelentek – mint például Binz felépítményes Mercedes-Benz mentőautó, Lamborghini Miura, vagy Mercury Cougar -, azonban nagyon sok egyéb jármű is, mint csőszállító teherautó, a dózer, autómentő, autószállító tréler és a többi.
A gyártó a nagyobb ünnepek előtt rendszeresen kiadta aktuális ajándékcsomagjait is, amelyek általában több darabból álló autókollekciót tartalmaztak, hogy nagyobb legyen az öröm a karácsonyfa alatt, vagy a tojáskereséskor. Az egyik legjelentősebb és már önmozgó készlet a „Motorized Motorway” volt, amelyben speciális Matchbox autókat kellett összeakasztani az elemekből összeépíthető pályán kiképzett vájatokban végig húzódó rugóba. A távirányító gombját lenyomva a két autó ádáz versenyre kelt egymással és ehhez még lökdösni se kellett őket! A hatvanas évek végén őrületesen érdekes, feltűnő és modern játékszernek számított a Motorized Motorway, a hozzá illő – borsos – árcímkével. Természetesen nem ez volt az egyetlen versenypálya, a Superfast kiadású, könnyen guruló, sebes Matchbox autókhoz rendszeresen kiadtak startgéppel és rajtzászlóval ellátott pályákat.
Míg tőlünk nyugatabbra természetes és megfizethető gyerekjáték volt a Matchbox, addig Magyarországon az ötvenes és hatvanas években még különösen nehézkes volt a beszerzés. Néha azért egyes trafikokban lehetett „mecsire” bukkanni. Ilyenkor gyorsan terjedt a hír, sokan akár a fél városon is átutaztak egy újabb kisautóért. Budapesten a hatvanas évek végére kissé normalizálódott a helyzet, sorra nyíltak a nagyobb játékboltok, amelyekben már lehetett Matchboxokat kapni, persze igencsak drágán – azokban az években tizenöt, húsz, vagy huszonöt forint komoly összegnek számított. A legfontosabb beszerzési helyek a Nagykörúton (volt Lenin körút), a Kálvin téren, a Margit körúton és a Móricz Zsigmond körtérnél nyílt játékboltok voltak. A Deák téren, az úgynevezett Anker-ház alagsorában létesítették a Triál ultramodern és jól felszerelt üzletét, amely 1968-tól Matchbox mellett német Gamma, franfia Dinky és Politoys kisautókat is kínált, emellett Piko vasútmodellekért, logikai játékokért és összeragasztható, festhető makettekért is megérte betérni oda.
A hetvenes, de különösen a nyolcvanas években már sok tekintetben kinyílt a világ, egyre könnyebben lehetett hozzájutni a Matchboxokhoz és egyéb „nyugati” gyerekjátékokhoz. Ekkoriban már vetélytársai is akadtak az angol kisautóknak, azonban talán soha nem tudták megközelíteni azok nimbuszát. Olyannyira, hogy e gyártók termékeit is sokszor és sokan hívják „mecsboksznak”, mind a mai napig.
szöveg: Tzs,