Mint arról beszámoltunk, szeptember 6-án rajtolt 52 autóval és 34 motorral, tizennégy országból közel százhatvan résztvevővel, és 15-én, kétnapos ráadás örömvezetés után ért véget a III. Balkan Rally. A mezőny érintette többek között újvidéket és a szerbiai Kopaonik síparadicsomot, majd Montenegró Durmitor Nemzeti Parkján keresztül végül kacskaringós szerpentineken az Adriai-tenger partjára érkezett.
– A versenyzők növekvő létszáma egyre összetettebb logisztikai és szervezési feladatokat ró a csapatra, de a GoBeyond ügynökség kalandturisztikai szakértelme és tapasztalata biztosítja, hogy a rally minden évben magas színvonalon és a korábbi évektől eltérő, új és izgalmas útvonalon valósuljon meg. Az idei rally ismét bebizonyította, hogy létezik egy nyitott nemzetközi közönség, akik fogékonyak a Rally szervezőinek küldetésére, hogy a Balkán régió szépségeit megismertessék a világ más tájairól érkező utazókkal – vélekedett Vértes János Benjámin ügyvezető igazgató.
Ahány verseny, annyiféle. Kikerülhetetlen valamiféle változtatás, akár a körülmények, akár előre nem látott események miatt. De lehet szándékoltan szervezői akció is. Erről és magáról a versenyről kérdeztük Győri Sarolta Brand Managert.
– Újdonság a Balkan Rally történetében az, hogy egy helyszínen két éjszakát is töltenek a versenyzők, és csillagtúrára indultak. Hogyan, hol?
– Kolasin volt az a helyszín, a Durmitor Nemzeti Parklábainál, és azt gondolta a szervező csapat, hogy annyira gyönyörű az a terület, hogy megérne plusz egy napot, szépen, alaposan megnézni. Itt, valóban annyiban változott az aznapi szakasz, hogy ugyanoda kellett visszaérniük a versenyzőknek. Egy kört tettek meg, viszont úgy, mint a többi másik napon is, feladatokat kellett megoldaniuk az út során, az egyes állomásokon, és meg kellett fejteniük, hogy mi az a tökéletes idő, ami alatt ezt az utat teljesíteniük kell. Tehát ez is egy versenyszakasz volt, csak ugyanaz volt az A és a B pont, az indulás és az érkezés.
– Az eddigiekhez képest több külföldi versenyző indult. Minek köszönhetően?
– Egyrészt annak, hogy azok a külföldiek, akik korábban részt vettek ezeken az utakon, sokan tértek vissza barátokkal, ismerősökkel, mert abszolút azt tapasztalták, hogy ez egy olyan régió, amit bőven lehet még felfedezni, és ezt érdemes megmutatni másoknak is. Az ilyen jellegű trendnövekedésben közrejátszik az is, hogy együttműködünk olyan nagyköveteknek mondható szereplőkkel, akik hitelesen tudják vinni a hírünket így az világban. Igyekszünk a sajtó kapcsolatainkra is támaszkodni. Egyébként van ebben tudatosság és nagyon örülünk, ha színes a közösség vesz részt ezen a versenyen, mert az utolsó napra már igazi közösség kovácsolódik ezekből az emberekből.
– Milyen történéseken lehetett lemérni a közösségé kovácsolódást?
– Erre bőven volt példa. Borzasztóan meleg időben indultunk, majd egyik napról a másikra ránk szakadt az ősz, volt egy olyan napunk, ahol végig zuhogott az eső. Rengeteg apró figyelmességet láttunk az út során. Két példa: a motorosokat mindenki segítette, óvta, akik értettek akár szerb vagy horvát nyelven készségesen tolmácsoltak. Több utas is, nem ugyanabban az autóban végezte a rallyt, amiben elkezdte. Mindenki nagyon segítőkész meg nyitott volt, a közös cél érdekében, hogy mindenki tudjon jönni, mindenki tudja élvezni az egész utat. Aztán nyilván, az esti lazítások és parkoló bulik szokatlanul hamar egymásra hangolták a csapatot. Biztosan szerencse is, hogy most ilyen emberek gyűltek össze, de sikerült egy olyan utat összeraknunk, meg olyan feladatokat adni nekik, amik kisegítették, hogy egymáshoz is kapcsolódniuk kelljen.
A III. Balkan Rally ICJ Marine által szponzorált fődíjá összetett szempontrendszer alapján, a szakaszok ideális idő alatti teljesítésének és különböző feladatok hibátlan megoldásának függvényében motor és autó kategóriákban ítélték oda. Tabányi Sándor és Tabányi Márk immár második alkalommal tudhatják maguknak az autó kategória első helyezét. A nagyszerű teljesítmény kapcsán Tabányi Sándorral pörgetjük vissza a versenyen történteket.
– Kezdjük az indulással.
– A Műegyetem előtti megnyitó után másnap indultunk, letértünk Szabadkígyósra a Wenckheim kastélyba, ami egy csodálatos környezet. Ott ebédeltünk, onnan indult az elsőetap Mórahalomra. Ez már itimer szerint mért út volt feladatokkal. Egyedül mentem, mert a gyerekem Görögországból repült hazafelé, este jött meg, és azt mondta, el ne szúrjak valamit. Igyekeztem, de kicsit azért elszúrtam, mert nem olvastam el rendesen az aznapi etap végét, ami egy hotelben parkolójában volt, és nem találtam az érkezési órát. Kérdeztem a főszervezőt: hol az óra? Nem ide kellett jönni mondta, na, én akkor spuri vissza. Három percet késtem, ami három hibapont lett. Ez volt aznapra.
Aztán megérkezett Márk?
– Meg, és onnantól kezdve, a következő napon már együtt mentünk Belgrádba. Noviszád felé komoly az út, bonyolult a határátlépés, a szerbekhez nem egyszerű bejutni. Nagyon sok részvevő volt, hatalmas sor és várakozás. Jöttek Amerikából Ausztriából, Németországból, Olaszországból, innen-onnan párosok. Például Olaszországból egy úr, aki egy közkedvelt veterán lap szerkesztője és tulajdonosa kísért minket a fiával. A rákövetkező etap Belgrádba bizony rázós volt az időjárás miatt, és onnan föl pár ezerméter magasra, Kopaonikba, az úgymond, szerb síparadicsomba, a Grand Hotelbe. Ez nagyon előkelő, hatalmas szálloda, ahhoz, hogy a garázsból följussunk a szobánkba, három liftet használtunk. Szinte a szállodán belülre is külön itiner kellett.
– Volt egy kivételes két napos etap?
– Volt, akkor amikor másnap szakadó esőben mentünk tovább Montenegróba, Kolasinba, a szokásos helyre, a Sport Hotelbe. Ott két napot voltunk, mert a Durmitor Nemzeti Parkot körbejártuk egyik oldalról, meg a másik oldalról. Két éjszaka után indultunk le Kotorba, onnan pedig Herceg Noviba komposztunk át, az öböl legelegánsabb, ötcsillagos, szállodájába, az Azúr Hotelbe. Ott volt a vacsora, meg a díjkiosztó.
– Ez volt a csúcspillanat?
– Hát igen, mert legnagyobb meglepetésünkre címvédőklettünk! A rendezőség meg is jegyezte, ha jövőre netán nyernénk, kapunk egy örökös első helyet, és többet nem indulhatunk a versenyen, csak kísérhetjük. Márknak is nagyon nagy öröm volt, hogy megint nyertünk. Nagyon jó érzés volt!
A tavalyi díjátadó különlegesebb volt annyiból, hogy a szállodának a teraszán, a tengerparton volt. Most, sajnos az időjárás nem engedte meg, zuhogott az eső, ezért bent volt a díjkiosztó, de gyönyörűen, elegánsan megterítve.
– Milyen volt a mezőny?
– Nagyon érdekes, mert elég sok ’90 után gyártású autó és motor volt, és sok új Porsche. Ahogy a Levente fogalmazott: „nem a ’80 utáni király kategória”. Emlékezetes volt nekem egy nagyon szép Mitsubishi kupé, amilyet még nem láttam, csak olyat, hogy éppen árnyékot vetett, annyira porrá volt rohadva.
– A tavalyi autóval mentetek?
– Nem, most a ’68-as 280-as Pagodával mert, mert úgy gondoltam, hogy a 230-as kicsit gyengécske. Például tavaly, vívnunk kellett egy Porscheval, és nagyon nehezemre esett megelőzni. Mondtam, hogy többé nem vívok senkivel, inkább megyünk olyan autóval, amivel nem lesz probléma sem előzni, sem fölfelé, sem lefelé hajtani.
– Jól viselkedett tehát Pagoda?
– Igen, semmiféle műszaki problémánk nem volt. Amikor ugyan Kopaonikban ezer méter felett voltunk, a légritkaság miatt elkezdett az erő elmenni, és bizony fölfelé a szerpentinen kicsit be is tojtam. De másnap, amikor ereszkedtünk lefelé, ötszáz méter alatt megcombosodott, és megint magához tért. Nagyon nagy esőzések voltak, de egy csepp víz nem jött be. Tökéletesen működött.
– Milyen utólag az összbenyomás?
– Maga a verseny csodálatos volt, ráadásul olyan helyszíneken jártunk, például kolostorban, ahová bizonyos, hogy soha nem jutottunk volna el. A szervezés pedig nagyon színvonalas volt, le a kalappal! Fantasztikus élmény volt az egész!
– Gratulálok a Tabányi párosnak az első helyezéshez!
szöveg: Váczy András fotók: Domolky Dániel, David Marvier, Keszi Róbert, Tabányi Sándor, Tabányi Márk