Ez a remekbeszabott kis versenyautó nemrég került Magyarországra, a Carozzeria Nito restaurátorműhelyból vásárolta meg új tulajdonosa Bánsági Zoltán a Topolino Club Hungary elnöke. A jármű a háború után született, kifejezetten a Mille Miglia híres, hírhedt versenyére építették a Carozzeria Ala d’Oro ( Aranyszárny) üzemében, Reggio nell’ Emiliában. A csővázas, aluminiumborítású versenyautó egyTopolino 500C alvázra épült és annak a futóművét is megörökölte. Az 500 köbcentis szintén Topolino motort a híres Giannini testvérek alakították át versenycélokra.
A hengerűrtartalmát 750 köbcentire növelték, kovácsoltvas hajtókarokat, három helyen csapágyazott sportvezérműtengelyt és Abarth kiegészítőket kapott a hivatalos nevén G1-es versenymotor. Négysebességes sportváltó gondoskodik az erőátvitelről. Így lett az egérkéből oroszlán. A mindössze 410 kilogrammos, 16-ról 38 lóerőre erősödött pici versenyautó 160 km/ó sebességre képes.
Az autót Luca Casarotto karosszériaépító megrendelésre készítette 1950-ben egy az Ala d’oro üzem bezárása után megmaradt félkész alapra. Egyszer teljesítette az 1953 kilométeres Mille Migliát 18óra, 3 perc alatt. Ez 87 km/ó átlagsebesség ami a 79. helyre volt elég. A következő évben még egyszer indult, de sajnos vagy inkább szerencsére összetörték. Ezt vásárolta meg 1961-ben a ferrarai Gaetano Lodi, akinek garázsában évtizedekig pihent elfeledve, mígnem 2015-ben restaurálták. Szerencsére, mert ennek az egyedi Topolino alapokra épült kicsi versenyautónak csak egy párja létezik még, más formájú karosszériával.
Ezenkívül a 12 darabos Ala d’Oro sorozatból még ma is létezik két darab versenyautó, amit a nagyobb Fiat Balilla alapjaira építettek . Cikkünk tárgya a 11-es sorszámot viseli. Stílusa mindegyiknek hasonló,egy repülőgépszárny keresztmetszetére hajazó aerodinamikus forma. A többi 8 darab vagy megsemmisült az ókori római élet-halál kocsiversenyekre hasonlító Mille Miglián, vagy felmondta szolgálatot és szétbontották. A Carozzeria Ala d’Oro karosszériaüzemet 1947-ben alapította Franco Bertani repülőgép pilóta és autóversenyző Reggio nell’ Emiliában, kifejezetten versenyautók építésére.
z üzem a vesztes háború után repülőgépgyárként már nem működtethető és profilváltásra kényszerült Reggiane repülőgépgyár repülőépítéshez értő szakembergárdájára épült. Három évig működtek, majd a Reggiane vasútikocsik építésébe kezdett ahol szintén elkelt az alumiunium formázáshoz -hegesztéshez értő szakembergárda. Az Ala d’Oro karosszériaüzem mely versenyautóépítésben ott sorakozott Bertone, Pininfarina és a Moto mellett, szorosan együttműködött Stanguellinivel, akinek gyári csapata számára épített néhány más autót is. 1947-ben építettek Maserati alapra is egy versenyautót. Az Ermini versenycsapattól is kapott megrendelést. Ez hát ennek a kis gyöngyszemnek a története.
Kép és szöveg: Diósi Imre