Az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer márkák összevonásából formálódott Auto Union autógyártó konglomerátum tagjai között nagyon szorossá vált a kapcsolat a harmincas évek végére. Németország vezető autóipari szövetségében a második világháború kitörésének előestéjére lényegében részletesen leosztották a feladatokat: a Horch luxusautókat gyártott, az Audi gyártmányok a középső szegmensben vitézkedtek, míg a Wanderer és a DKW az olcsóbb autók előállításáért felelt.
Az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer márkák összevonásából formálódott Auto Union autógyártó konglomerátum tagjai között nagyon szorossá vált a kapcsolat a harmincas évek végére. Németország vezető autóipari szövetségében a második világháború kitörésének előestéjére lényegében részletesen leosztották a feladatokat: a Horch luxusautókat gyártott, az Audi gyártmányok a középső szegmensben vitézkedtek, míg a Wanderer és a DKW az olcsóbb autók előállításáért felelt.
Az Auto Union múltja egyébként 1932-ig nyúlt vissza, amikor Jorgen Rasmussen – a DKW és az Audi tulajdonosa – úgy határozott, hogy az 1929-es világgazdasági válságtól megtépázott Audit egybeolvasztja a DKW-val. Utóbbi akkoriban elsősorban motorkerékpárokat állított elő, ezért még a válság éveiben is képes volt profitot termelni, ami pedig még fontosabb, képesnek tűnt az Audi megmentésére. A sikeresnek bizonyult üzleti modell csakhamar követőkre lelt, csatlakozásra csábította a Horch és a Wanderer márkákat is.
A DKW első személyautóját még 1928-ban mutatta be, későbbi modelljei pedig ennek jól bevált receptjét követték. Kétütemű, keresztben beépített, motorkerékpárokból származó motor az orrban, meghajtott első kerekek. A fronthajtás jelentős újításnak számított és nagyban egyszerűsítette a gyártást, továbbá olcsóvá, helytakarékossá is tette az apró DKW kocsikat. 1936-ban már a DKW F7 típusjelzésű gépkocsi volt soron, amelyet „Front Reichklasse” névvel is illettek, hiszen fronthajtású és karosszériaméretét tekintve belépőszintű gépkocsi volt. A modell maga egyébként a DKW F5 modell utódjának számított és „Meisterklasse” osztályú testvérével együtt nagy sikereket könyvelhetett el, 1936 és 1938 között nyolcvanezer darab fogyott ezekből az olcsó autókból. A kelendőség fokozásának érdekében e DKW-ket már „Audi” márkanév alatt hozták forgalomba, „Front” megnevezésük pedig az elsőkerék-meghajtásra utalt.
A DKW fejlesztésű Audi Front típus készült kétajtós szedán, kétajtós kabrió és „Front Luxus Cabriolet” kivitelben is, valamint haszonjárműként is kínálták. A futómű elől félig független, hátulra pedig merev lengőtengelyt építettek be. A Reichsklasse modelleket 584 köbcentiméteres, kétütemű és 18 lóerős motor mozgatta, míg a Meisterklasse autóknak 692 köbcentis, 20 lóerős erőgép jutott, a benzint mindig Solex karburátor adagolta. A gyengébb típus nyolcvan, az erősebb nyolcvanöt kilométeres sebességig gyorsulhatott. A háromsebességes manuális váltó esernyőfogantyúra emlékeztető kiképzése és műszerfalba illesztése később a Trabant modellekben élt tovább, amelyeket ugyanúgy Zwickauban készítettek, mint a DKW/Audikat. A Meisterklasse kivitelű kocsik krómozott hűtőmaszkot és lökhárítókat kaptak, a kerekekre szintén krómozott dísztárcsák kerültek, a karosszéria pedig kéttónusú fényezéstől pompázott. Ezek és az erősebb motorok indokolták a lényeges árkülönbséget, például egy 18 lóerős Reichklasse szedán 1795 birodalmi márkába került, míg egy felcicomázott és 20 lóerős Meisterklasse szedánért 2350-et kértek.
Az Audi Front gyártmányok összsúlya mindössze 750 kilogramm körül alakult, vázuk nagy részét pedig fából készítették. A bravúros mérnöki munka eredményeként a kicsiny és könnyű karosszéria különösen teherbíró lett, ez pedig arra indította az autógyár vezetőségét, hogy utóbb legendássá vált fotókkal demonstrálják a járgányok szilárdságát. Nem kevesebb, mint harminc gyári munkás állt fel arra a platformra, amelyet egy Audi Front modellre erősítettek, majd elkészült ez a fotó. A billenés ellen persze alátámasztották a tengelyeket, a bakok egyszersmind tehermentesítették az abroncsokat is, amelyek bizonyosan nem viselték volna el azt a súlyt, amely a karosszériának meg se kottyant.
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Pinterest ; muecke-motorsport-classic.de