A Chevrolet 1958-ban kezdte meg a kínálata zászlóshajójának számító Impala gyártását. A full size méretű modell készült szedán, kombi, kupé és kabrió kivitelben is, az alábbiakban egy szépséges kupét járhatunk körbe tulajdonosa, Verebi Gábor jóvoltából. Az egyszerre sportos, elegáns és tágas Impala a kezdetektől fogva hatalmas sikert aratott, így több generáción keresztül is gyártásban maradt, sőt, időről időre visszatért. A típusra irányuló figyelmet és annak népszerűségét jól jelzi, hogy a gyártó már 1961-től forgalmazni kezdte az Impala „SS”, vagyis Super Sport változatát. Később a többi Chevy modell is, mint a Camaro, a Chevelle, az El Camino és a többi is létezett Super Sport kivitelben. Az SS mindvégig választható sportcsomagként létezett, az ilyen felszereltségű autók alvázszáma minden esetben utalt a Super Sport csomagra, így ezek a járművek megkülönböztethetőek a „klónoktól”, azaz ilyen extrákkal gyárilag el nem látott autóktól.
A hatvanas évek közepe nemcsak ezért volt különleges az Impalák életében, hanem azért is, mert a Chevrolet e terméke elképesztő népszerűségre tettszert. Az 1964 és 1970 között gyártott negyedik generációs Impala erősen megújult, tökéletesítették a felfüggesztéseket, a biztonságot pedig megerősített alvázkeret is szavatolta.
A fotókon látható Impala is ebben az időszakban készült, tulajdonosa, Verebi Gábor pedig így beszélt a gépkocsi előéletéről – Az autómat 1965. február 27-én vette át az Egyesült Államokban első tulajdonosa. E hölgy valamikor a nyolcvanas években az unokájának ajándékozta a kocsit, aki azonban nem sokat használta az Impalát, azt is mondhatnám, hogy az autó „pihent” – közölte a tulajdonos, majd így folytatta – Az unoka aztán 2013-ban eladta a mindössze 93 ezer mérföldet futott autót egy magyar vásárlónak, aki Magyarországra is hozta. Az Impala eredeti, restaurálatlan állapotban volt, de mivel a több évtizedes kor erősen látszott rajta, honfitársunk úgy határozott, hogy felújítja. Szét is szedték a hiánytalan, bár lepukkant autót, sőt, a karosszéria lakatolását el is végezték, de a projekt ekkor megállt. Nem tudom, hogy a szándék, vagy a pénz fogyott-e el, de az immár projektállapotú autót meghirdették és én ekkor vettem meg a kilakatolt karosszériát és mellé a kiszerelt alkatrészekből álló hatalmas kupacot – árulta el Verebi úr, aki már régóta vágyott egy ilyen modellre – Az 1965-ös Impala SS, vagyis Super Sport nagyon népszerű kocsi volt, ebből az évjáratból tudomásom szerint körülbelül háromszázezret gyártottak az Egyesült Államokban. Nekem mindig is nagyon tetszett a sportos, kétajtós karosszéria, amikor pedig hírét vettem az eladó Impalának, rögtön megvettem – mondta el az amerikai vas gazdája, aki a jármű tulajdonságait is elsorolta – Viszonylag kis motor, egy 4,7 literes V8-as hajtja, a váltója pedig háromsebességes automata. Mivel a C2-es Chevrolet Corvette-em restaurálásakor jó tapasztalatokat szereztem a Győrben működő Vurdon amerikai autós műhelyben, rájuk bíztam a Chevrolet Impala restaurálását is. Ők rakták össze az autót, terveimnek megfelelően pedig visszaépítették az eredeti alkatrészek többségét is, csak a menthetetlen darabokat cserélték le. Szerencsére nem kilátástalan egy ilyen autó alkatrészeinek pótlása, mert Amerikában eredeti és utángyártott alkatrészek is kaphatók, bár nem mindig felhőtlen a beszerzés. Az autómról mostanra már csak a tetőn körbefutó, krómozott esővíz-elvezető perem hiányzik, amelyre már hosszú ideje vadászok – árulta el a tulajdonos, aki úgy tapasztalta, hogy az utángyártással foglalkozó vállalkozások a koronavírus-járvány csitulásával sem vették még fel a korábbi fordulatot – A Vurdonnál az autómat a lehető legközelebb hozták az eredeti állapotához, így a karosszériát is a gyári „Regal Red” árnyalatra fényezték.
Meg is érdemli a kivételes bánásmódot a kocsi, hiszen valóban megkímélt, eredeti modell, így természetesen „matching number” is, vagyis az alvázszámhoz tartozó szám található a motorblokkba ütve. A V8-as motort egyébként alaposan megvizsgálták a restauráláskor, a kompressziója kiváló volt, ezért nem bontottuk meg, hasonlóképpen a kifogástalanul működő váltót se bántottuk. Utólag kiderült, hogy a motorral többet kellett volna foglalkozni, mert sajnos azért füstöl. Még nem tudom, hogy elég lesz-e a dugattyúk gyűrűzése, vagy a vasból készült blokkot kell túlméretre fúrni és nagyobb dugattyúkat alkalmazni, de az biztos, hogy a kisebb, vagy nagyobb motorgenerált nem úszhatom meg – közölte Verebi úr, aki csöppet sem tűnt csalódottnak mindezért – Ha elvégzik a generált, lesz egy tökéletes állapotú Impala SS kupém.
Hatalmas érzés benne ülni, nyolcvan-kilencvenes tempónál gyönyörű a motor hangja, sima a kocsi futása. Felemelő érzés egy ilyen tárgyat, egy meghatározott korszakra jellemző közlekedési eszközt megmenteni az utókornak, az autózás hőskorszakának emlékét konzerválni. Egyedül az a probléma, hogy bár nagyon szeretek veterános rendezvényekre, találkozókra járni, már három amerikai kocsim is van és egyszerre csak egyet vihetek… Van egy Ford Mustang Fastback modellem 1967-ből, amely sokkal inkább eredeti, mint az Impalám.
Nagyon szeretem a Corvette-emet is, hiszen nagyon jókat lehet vele autózni, de annak van egy fogyatékossága, mégpedig az, hogy nem az eredeti motor hajtja, mert a kocsi motorcserén esett át valamikor. Bár van ez a három autóm, de az időm nagyon is kevés, nem tudom mind a hármat elég gyakran megmutatni az érdeklődőknek. Éppen ezért nagy döntés előtt állok – jelentette ki a gyűjtő, majd így folytatta – Az egyik ötletem az, hogy kiválasztok egyet a három autómból és csak azt tartom meg, azzal járok majd a veterános rendezvényekre. A másik, sokkal nagyobb szabású tervem az, hogy mindhárom autómtól megválok és vásárolok egy egészen ritka, különleges oldtimert…
fotók: Diósi Imre, szöveg: Szalkai Tamás