Január 26-án délben elstartolt a 15. Budapest-Bamako Rally. A résztvevők fergeteges hangulatban készülődtek barátok, rokonok és szimpatizánsok seregében. A „flúgos futam” bátor és bevállalós indulóit a Budaörsi Repülőtéren búcsúztatták itallal, étellel, alkatrészkupacokkal, A viszontagságos helyzetekre felkészített, ezerféle holmival telepakolt járgányok gazdái izgatottan várták a startot. Hullámzott körülöttük a tömeg, derűs hangulatban zengtek a „jó szerencsét, kitartást, várunk vissza” búcsúzások és jókívánságok. Végül zene is szólt, szenegáli dobszekció püfölte a bőröket, zengett a Himnusz, majd a sárga színű, Budapest-Bamako feliratú kapu alatt kigördültek a vagány verdások.
Az idei keret tíz nap alatt betelt, aki későn nevezett, lemaradt. Ez is mutatja, hogy sok kalandkedvelő autós, motoros akad még. Összesen 365 csapat, 1102 résztvevő nevezett, néhányan szólóban, mások párban, esetleg „telekocsival” vágtak neki a 8276 kilométeres túrának. Az indulóknak Budapestről három nap alatt kell eljutniuk Marokkóba, ahol az Atlasz-hegység meredélyeinek leküzdése után Mauritánián át Szenegálba, majd Guineába jutnak, innen pedig már csak egy ugrás az Atlanti-óceán partján fekvő cél, Freetown, Sierra Leone fővárosa
Az útvonal nehéz és kihívásokkal teli. Földutak, nehezen járható szakaszok, dűnék, buja dzsungelek, pocsolyák és így tovább… A nehézségeket fokozza, hogy ha lerobban a kocsi, a kalandtúrázó csak magára számíthat, ha elakad a sárban, homokban, neki kell kiásnia az autót, ha kifogyott az üzemanyag, az is az ő gondja. De épp ezek a kihívások teszik igazán emlékezetessé a kalandtúrát, amelyet ugyanakkor felejthetetlen élmények is színesítenek. Esti táborozások a homokdűnék lábainál, sátorozás a szavannán, tábortüzek, közös főzőcske és bensőséges beszélgetések a csodás afrikai estéken.
A Budapest-Bamako több kategóriában indul, Verseny, 4×4 túra, Túra és Spirit kategóriában lehetett nevezni. Az utóbbi kategória hivatott a futam eredeti szellemiségét ápolni és fenntartani. A hivatalos felhívás is így szól: „Indulj minél olcsóbb, minél viccesebb, minél öregebb járművel. Gyere Moszkviccsal, Ladával, oldalkocsis motorral, mentővel, fagyiskocsival, kosaras autóval, reptéri lépcsős autóval, hókotróval. Hozz minél értékesebb adományokat! Legyél jó fej! Legyél humoros! Legyél kalandvágyó!”. Természetesen a versenyen elinduló veteránok is a Spirit kategóriát erősítik, idén húsz ilyen jármű tűnt fel a mezőnyben. Volt köztük Ford Fiesta, Peugeot 307, Volkswagen Golf, Citroen BX, Suzuki Ignis, Daihatsu Charade, Lada 2102, Lada Niva, Wartburg és Iveco Daily is…
A rali egyúttal jótékonysági akció is, a túrázók adományokat visznek magukkal, ezzel a nehéz sorsú afrikai ország egyetlen szörfiskoláját segítik, amely Bureh Beach-en működik, illetve támogatják Rokel város boksziskoláját.
A tervek szerint azok az indulók, akik nem kényszerülnek a verseny feladására, tizennyolc nap múlva, február 12-én futnak be a célba. Ez átlagosan napi 459 kilométer megtételét feltételezi. Okulva az előző évek tapasztalatából, fogalmazzunk úgy, hogy óriási kaland, végtelen szórakozás és nem mellesleg, hatalmas kihívás a Budapest–Bamako; bármikor, bármilyen veszéllyel szembesülhetnek a résztvevők, de a verseny éppen ezért annyira izgalmas. Sokkal inkább felfedezőút, mint verseny, kalandok sorozata, ahol nem törvényszerű, hogy rövid időn belül ott terem a segítség, ha kell – Szabó Gál András, művésznevén Villám Géza alapítót idézve: „A Budapest–Bamakón mindenki saját magáért küzd…”
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre