A hagyományokhoz hűen június első hétvégéjén rendezték meg a 17. BALATON CLASSiC™ veteránautó versenyt. A nagy nap idén június 1-ére esett, arról pedig, hogy miként zajlott a rendezvény, a főszervezőt, Pétervári Zoltánt kérdeztük.
– Kezdjük azzal, hogy ez a tizenhetedik szezon. Mennyiben emlékeztetett a korábbiakra a most lezajlott esemény?
– Hasonló volt, de ez volt utolsó egynapos szezon. Eddig volt egy előfutam, vagyis prológ, majd szombaton követte a versenynap. Jövőre, a tizennyolcadik évadtól kezdve „nagykorú” lesz a BALATON CLASSiC, kétnaposra vált, vagyis a prológ értékelés szerinti versenynappá alakul.
– Tehát idén a péntek utoljára volt prológ. Hogyan zajlott?
– Minden megvolt benne, ami a prológgal jár: regisztráció, csomagok átvétele, itinerek kiosztása… A helyszín, mint minden évben, idén is a Mercedes-Benz Siófok szalonja volt. Majd következett a gyakorlás, a Kiliti reptéren volt a rajt, onnan körülbelül kilencven kilométert autóztak és Almádiba futottak be a versenyzők. Annyi változás volt idén, hogy a létszámkorlátozás miatt az előfutamra beengedtünk olyan versenyzőket is, akik nem fértek be a mezőnybe, közel tíz újonc érkezett. Természetesen a szombati versenyen nem vettek részt, ez csak külön lehetőség volt számukra, hogy kipróbálják magukat, tapasztalatokat szerezzenek, miről is szól ez a verseny.
– Szombaton beizzott az igazi verseny. Honnan, hányan indultak, mekkora távot kellett legyűrniük?
– Balatonalmádiból rajtolt és oda érkezett a csapat, a táv elég hosszú, több mint kétszáznyolcvan kilométer volt. Száznegyven beregisztrált indulóból kettő-három műszaki okok miatt nem tudott elrajtolni, de így is rengeteg résztvevővel regisztráltuk a BALATON CLASSiC-ot. A féltáv és az ebéd Sárváron, a verseny egyik támogatójánál, a Park Inn Radisson Szállodában volt. Ott fordultunk, onnan jöttünk vissza. Mindig szeretem kiemelni, hogy a verseny önmagában nemcsak egy turisztikai-családi program, hanem jótékonysági rendezvény is immár jó pár éve: a résztvevők idén is nagylelkűen adakoztak, mi szervezők pedig kiegészítettük az összeget másfél millió forintra, melyet a verseny után átutaltunk a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítvány számára. Versenyzőinknek nemcsak örömforrás a verseny, hanem meg is mozdulnak az ilyen magasztos célokért. Tavaly a Magyar Bohócok a Betegekért Alapítványt támogattuk.
– Milyennek ítéled a versenyt? Nehéz volt?
– Technikai szempontból kifejezetten bonyolult feladatokat kaptak a versenyzők. Az időszakaszok kiosztása a szokásos volt, melybe újfajta, bonyolult trükköket építettünk be. Többet kellett számolni, több mindenre kellett odafigyelni. Ennek eredményeképpen a büntetőpontok összege is magasabb lett az előző versenyekhez képest. A versenyt idén a Szabó Endre–Gömöri Melitta páros nyerte meg 240 ponttal, akik először lettek a BALATON CLASSiC győztesei. Gyermekeik pedig már korábban beírták magukat a győztesek klubjába. Azok számára, akik valamikor már nyertek BALATON CLASSiC-ot, alanyi jogú indulást biztosítunk.
– Mely autókat említenéd meg a mezőnyből?
– Három háború előtti autónk is volt, őket mindenképpen: egy 1922-es Renault Torpedo elrajtolt, de aztán műszaki okok miatt kiesett, viszont Lukács Zsolt–Komor Mariann páros az 1923-as gyártású Salmsonnal teljesítette a távot, hasonlóan Vámos László–Kosik Éva is, egy 1933-as MG L-Type Magnával. Mind a nevezési díjakkal, mind a különböző referenciákkal erősítjük azt a tendenciát, hogy minél öregebb autókkal jöjjenek a versenyre. Szerencsére olyan mértékű a túljelentkezés, hogy prioritást élvezhetnek a korosabb járművek.
– Kérlek, részletezd egy kicsit az útvonalat!
– Új tájakon jártunk. Eltávolodva az északi parttól, a megszokott Balaton-felvidéki területektől, teljesen új útvonalon, csodaszép helyeket jártak be a versenyzők. Például Veszprém felé mentünk, majd Zirc, Bakonybél, Pápa jött sorra. Pápán, az Esterházy-kastélynál olyan óriási tömeg fogadta a mezőnyt, hogy mozdulni sem lehetett. Bekanyarodtunk a kastély udvarába, ami nagyon érdekes látványosság, ott volt egy pecsételő állomás. Nagyon jól sikerült a verseny promóciója, mert mindenfelé, ahol elhaladt a mezőny, iszonyú sokan, többen, mint eddig várták a résztvevőket. Pápáról Nyirád, Sitke meg Sárvár volt a folytatás. Ez volt délelőtt, délután pedig Sárvárról jöttünk Jánosháza, Tüskevár felé, aztán Devecserre, majd a szokásos Kab-hegy következett, ahol egy csodálatos, elzárt erdei útszakaszt kellett leküzdeni. Innentől kezdve már a Balaton-felvidéken folytattuk az utunkat, Tótvázsony, Balatonfüred, Alsóörs. Nagyon szép, nagyon klassz helyeken autóztak a versenyzők.
– Rendben lezajlott a beérkezés?
– Mivel nagyon hosszú volt az útvonal, az előzetesen kiírt időhöz képest később érkeztek be az autók, de mindenki szerencsésen befutott. Gajdos Tamás volt a ceremóniamester, otthon van az autósportokban és szereti a veterán autókat is, ő konferálta az érkezőket.
– Gondolom, ezt követően elérkezett a vacsora, a lazítás és a díjkiosztó ideje.
– Balatonalmádiban, a BÁL Resortban volt a gálavacsora, ott adtuk át a Zsolnay porcelán vázákat. Úgy értékelem, hogy nagyszerűen zajlott le a 17. BALATON CLASSiC™ veteránautó verseny!
szöveg: Váczy András, fotó: Tálai Valéria, Keserű Gergő, Hilbert Péter, Diósi Imre