A céget egy igazi kanadai pár alapította. a magyar származású Frank és a cseh származású Paula Reisner. Frank Reisner autóértékesítéssel foglalkozott Montrealban.1959-ben itáliai újuk során jött az ötlet, hogy alapítsanak céget és szálljanak be az autóiparba. A gondolatot azonnal tett is követte, Torinóban bejegyeztették az Intermeccanica céget. Első projektjükként Renault, Simca, Peugeot és DKW márkákhoz tuning készleteket árultak Intermeccanica márkanév alatt. Majd egy olasz céggel együttműködve szabadáramlású kipufogórendszereket fejlesztettek ki többféle típushoz. Nemsokára felkérést kaptak egy Forma Junior versenyautó kifejlesztésére. Ez volt az egyik első farmotoros autó ebben a versenyosztályban. Monzában hivatalosan valamivel több mint 225 kilométer/órára mérték a végsebességét. A kis olasz versenyautó mindenkit maga mögé utasított a versenypályán.
Később felismerték, hogy a jövő nagy lehetősége az olyan egyedi, kézzel készült karosszériák építésében rejlik, melybe nagy autógyártók technikáját építik. Első projektjük az IMP, vagyis az InterMeccanica Puch volt. Egy Fiat 500-as alvázra épített könnyű alumínium kasztni volt, tuningolt Steyer Puch technikával. Első lépésben megnyerte Nürburgringen az 500 köbcentisek kategóriáját. Sajnos ez a győzelem kiváltotta a konkurencia haragját és az együttműködés a Fiattal megszakadt.
Frank nem adta fel, figyelme az európai versenypályákról az amerikai piac felé fordult, 1962-ben elkészült az olasz stílusú Apollo sportkocsi, mely a New Yorki-i Autószalonon a kiállítás legjobbja díjat kapta. Sajnos az Apollóból nem készült sok, mert az üzlettárs csődöt jelentett. Sebaj mondta Frank az Apollo jó alap lesz egy szuper sportkocsi építéséhez.
Megszületett hát a Griffith, melyet Jack Griffith-szel közösen építettek. Erős, innovatív, elegáns mégis sportos autó lett az eredmény. Robert Cumberford és Franco Scaglione által tervezett vonalai Olaszország hangulatát idézték, a 235 lóerős Plymouth V8-as pedig Amerikáét. 1966-ban mutatták be szintén New York-ban. Sajnos Jack Griffith is hamarosan csődbe ment. A vállalatot az új partner S. Wilder vette át a projekttel együtt, aki Omega-ra keresztelte a típust és Észak-Karolinában szereltette össze.
Frank ismét újraépítkezett és a Griffith alapjain új klasszikust fejlesztett ki Torino néven, amit később átkeresztelt Italia-ra. Formáját ismét Franco Scaglione tervezte, a motor ezúttal egy Ford 5766 köbcentis V8-as 310 LE-s motor volt. 1988-as Egyesült Államok beli megjelenésének évében a Coupe és a Cabrio változatból 40-et adtak el, majd a négyéves gyártási periódusa alatt összesen 400-at.
Ezután Frank az Opel-től, a GM leányvállalatától kapott megbízatást egy sportkupé építésére Így született az Intermeccanica Indra melyet a Genfi autószalonon mutattak be nagy sikerrel. Ez a gyönyörű sportkocsi a gyengélkedő Diplomat eladásokat próbálta ellensúlyozni. Készült kupé,cabrio és 2+2-es ferdehátú változatban is. Az erőforrás többnyire a Chevy V8-asa volt és Franco Scaglione ezúttal is remek formát alkotott.
Tudván, hogy az európai piac már nem hoz elég eladást, megpróbáltak megint csak az Egyesült Államok felé terjeszkedni, de mivel ez az autó túl nagy kihívás lett volna a Chevrolet Corvette-nek a GM azonnal letiltotta a Chevrolet motorok és az Opel alkatrészek szállítását, így a 300 darabos amerikai megrendelést sem tudták teljesíteni.
De ekkorra már dübörgött az olajválság és az ilyen autókra már nagyon kevés igény mutatkozott. Az Intermeccanica olaszországi gyára végleg bezárta kapuit. De a cég nem. Az Intermeccanica Kanadába költözött és elkezdte gyártani a Porsche 356 Speedster replikákat. A tanulság: soha ne adjuk fel. Az Intermeccanica cég ma is él, és gyártja a jobbnál jobb replikákat.