A Szentendrei-szigeti Veterán Autós és Motoros Egyesület, azaz a SZESZVAME szervezésében május 11-én zajlott le a szeptemberi „nagy” autós túra kistestvérének számító Zsíroskenyér Futam idei eseménye. A tapasztalatokról, élményekről az Egyesület titkárával, a rendezvény ötletgazdájával és szervezőjével, Kazi Lászlóval beszélgettem.
Sok autós túra létezik, de ilyen hangzatos elnevezéssel csak kevés büszkélkedhet. Miért éppen Zsíroskenyér Futam?
– A Szentendrei-szigeti Veterán Autós és Motoros Egyesület rendszerint szeptemberben szervezi meg a nagy túráját, amelynek hossza bőven száz kilométer felett van. E rendezvény párja a Zsíroskenyér Futam, amely egy kicsit egyszerűbb, de csak az ellátást illetően. Minden futam hagymás zsíroskenyérből álló reggelivel veszi kezdetét és napközben egytálételből álló ebéd követi, de mindössze e tekintetben engedünk, ez a túra is egyedi és különösen mozgalmas. A túra ötletgazdája én vagyok, tudtommal hasonló rendezvény itthon nem létezik.
– A kulináris élvezetek foka és a túra hossza a legnagyobb különbség a két SZESZVAME-rendezvény között?
– Díjakból is kevesebb van, a szeptemberi nagy túrán legalább húsz egyedi díjat osztunk ki, míg tavasszal csak két kategóriában hirdetünk első, második és harmadik helyezettet. De a Zsíroskenyér Futam minden résztvevője is kap a célba érkezéskor egy üveg, egyedi címkével ellátott bort, ezzel köszönjük meg, hogy megtiszteltek minket a jelenlétükkel, eljöttek és végig csinálták a futamot a starttól a célig. Idén további ajándékot is osztottunk, mindenki kapott emlékbe egy vágódeszkát, amelynek egyik oldalára a SZESZVAME egyesület logója és az esemény dátuma került.
– Hogyan alakult a futam idei programja?
– Most hatvan jármű indulhatott, ezeket öt csoportra osztottuk és öt különféle irányba indultak el. Nyolc célállomás volt az idén, a kilencedik pedig a rajt és a cél helyszíne is egyben. Az indulók nem kapnak itinert, az útvonalat egy koordinátortól kapták Messenger üzenetben. Minden csoportnak volt ugyanis egy saját koordinátora, én pedig a problémák elhárítására, a zavarok gyors elhárítására készültem fel.
– Valamilyen módon követtétek az autók mozgását?
– Nincs például műholdas nyomkövetés, az üzenetekben kapott feladatok végrehajtását elsősorban beérkező fotók alapján ellenőrizhettük, ez igazolta, hogy a versenyzők valóban bejárták az útvonalat.
– Milyen feladatok színesítették idén a Zsíroskenyér Futamot?
– Az állomások többségénél nem volt szervező, így a versenyzők önállóan kerestek meg azonosító pontokat, feliratokat, jellegzetességeket. Egy dunabogdányi borászatban meg kellett keresni például egy bizonyos illatú bort. Több állomáson feliratokat, idézetek kezdőbetűit kellett lefotózni és elküldeni a koordinátornak. Tahitótfalun a faluházban kellett megkeresni és azonosítani egy régi darálót, egy kukoricamorzsolót és egy szecskavágót, persze egyik eszközön sem volt felirat. Kisorosziban egy parkban egy csónakot kellett lefotózni, illetve meg kellett tippelni, hogy hány darab csavart használtak fel a készítésekor. Ahol személyzet is volt az ellenőrző állomáson, ott kicsit más volt a feladatok jellege, pédául dobókockával kellett dobni, majd az így kisorsolt különleges autóalkatrész egyikéről kellett megmondani, hogy vajon mire való.
– A komoly koordinációt és szervezést igénylő futam hiba nélkül lezajlott?
– Igen, boldog vagyok, mert a résztvevők idén is nagyon elégedettek voltak a szervezéssel. Szerencsére nagyon sok visszatérő versenyzőnk van, de egyre nő az új érkezők száma is, ezért jövőre talán már hetven, vagy akár nyolcvan jármű számára szervezzük meg a Zsíroskenyér Futamot!
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Juhász Tekla