Névtelenségéhez ragaszkodó beszélgetőtársammal ezúttal is egy Mercedesről beszélgettem. Modernebb, másabb jellegű, mint gyűjteményének egyéb tagjai, sőt, nem is oldtimer! Továbbá ez a W140-es „Bálna” véletlenül került a flottájába. Esze ágába se lett volna ilyet venni, aztán máshogy alakultak a dolgok…
Beszélgetőpartnerem ismerősei jól tudják, hogy a Mercedes-Benz gyártmányai nagyon közel állnak a szívéhez. Tulajdonképpen nem is igen érdeklik egyéb autók, azonban vannak olyan Mercedesek is, amelyek valamiért rossz érzést keltettek benne – A W140-es széria tagjai valamiért negatív hangulatot ébresztettek bennem. Ez a típus Magyarországon összefonódott a kora kilencvenes évek bűnözőivel, olajszőkítőivel, ha úgy tetszik, a rendszerváltás maffiájával. Ezen kívül borzasztóan sokat loptak el belőlük, vitték őket erőszakkal, ügyességgel, trükközéssel, csalással is. Ha egy típus ilyen közel sodródik az általam „nemszeretem” dolgokhoz és körökhöz, könnyen elutasítom. Így járt nálam a W140-es széria is – Vezette fel történetét riportalanyom, aki aztán mégis vásárolt egy kupét magának – Egy botlás, vagyis tévedés eredményezte az autót. A fantasztikus állapotú W124-es kabrióm mellé kerestem hasonló évjáratú kupét. Beütöttem a keresőbe valamelyik oldalon a megfelelő paramétereket, az 1995-ös évjáratot, a Mercedes-Benz márkát, illetve a kétajtós karosszériát. A keresés aztán nem várt eredménnyel járt, az „enter” leütését követően a képernyőn ott díszelgett egy ezütszínben pompázó W140-es kupé. Nem szűkítettem le ugyanis a keresést a típus megadásával – Így foglalta össze a vásárlásig tartó út első lépését a W140-es tulajdonosa, aki ezt követően fel is vette a kapcsolatot az eladóval – Az illető gyűjtő volt, kizárólag W140-es Mercedeseket gyűjtött és tárolt a Passau környékén található telephelyén.
A hatalmas területen ötvennél is több parkolt belőlük, arra pedig kíváncsi voltam, vajon miért vált aladóvá a kupé. A szokásos sztori úgy hangzik általában, hogy „betegség miatt”. Azt persze nem szokták hozzátenni, hogy tipikusan az autó szokott beteg lenni… Egy szó, mint száz, az eladó őszintének tűnt és elárulta, hogy a családja nyomására kezd eladásokba. Autói kivétel nélkül ötven- és százötvenezer kilométer közötti futásteljesítménnyel rendelkeztek, vagyis jó állapotú járművek voltak. Azonban a család nem tűrte tovább a hobbit, ezért a gyűjtő megígérte nekik, hogy redukálja az állományt. Elhatározta, hogy megválik a százezernél többet futott autóktól, így attól a kupétól is, amit én szemeltem ki magamnak. Kiderült az is, hogy árverést tervez, de ez nekem végképp nem tetszett. Elmondtam neki, hogy nem akarok szállást keresni, másnap licitálni, majd dolgom végezetlenül hazatérni, ha lecsúszok az autóról. Megkérdeztem tőle, hogy mekkora összeget remél az árverésből, ő pedig tízezer eurót mondott. Azonnal a kezébe csaptam, megvettem a kocsit. Örült neki az eladó is, de én is. A W124-es kupék akkoriban nagyjából kétszer ennyibe kerültek, ráadásul mind tákolt, rozsdás, javításra váló autó volt, míg ez a W140-es nagyságrendekkel jobb bőrben volt. Azóta is tartom egyébként a kapcsolatot az eladóval, nemrég meg is keresett, hogy érdekel-e egy 84 ezret futott W140-es, húszezer euróért… Erre azonban már nemet mondtam – Árulta el a gyűjtő, aki elmondta, hogy mit tud a véletlenül megvásárolt stuttgarti csoda – Ez egy 1995-ös gyártmány és minden benne van, amit csak beleépíthettek annak idején a Mercedesnél. Légzsákok óvják az első utasok épségét, a vezetőülés pedig négyféle beállítást is rögzítő, memóriás. Négy sofőr is beállíthatja a saját méretére az ülést, a tükröket és a volánt is. Elég egy gombnyomás és az autó teljesen az ő igényeire alakul, ha jön a következő vezető, akkor az övére és így tovább, egészen a negyedikig. Memóriás a fejtámla és az anyósülés beállítása is. Másik érdekesség, hogy az autóban nincsen B-oszlop. Azért, hogy a keretbe becsúszott ablakok az ajtónyitáskor ne sérüljenek, de ne essen baja az ablakok közé csúszó kéderguminak és az üvegnek se, okos automatika őrködik. Amikor az ember keze megközelíti a kilincset, az ablakok hat milliméterrel lejjebb csúsznak, így már nem akadnak el a keretben! Mindez még nem elég, az ajtók „lágy záródásúak”, azaz elég őket behajtani, az utolsó millimétereken az elektro-hidraulikus rendszer húzza be őket. Ha a csomagtartót szeretnénk kinyitni, a távirányító megnyomására kiugrik egy féltenyérnyi krómozott fémlap a fedélből, ennél fogva lehet felemelni a csomagtartó-fedelet, hogy ne legyen sáros, poros az ember keze. Az hab a tortán, hogy van szélességjelző pálca is. Tolatáskor az autó hátsó sarkain kibújik két krómozott rudacska, ami a tolatóradarok- és kamerák előtti időben segítette a karosszéria pontos irányítását – Mesélte a nagytestű kupé tulajdonosa, aki az utazási komfortról is beszámolt – Az autó szélvédői egy centinél is vastagabb, hőszigetelt, dupla üvegek. Százas-százhúszas tempóig semmi szélzajt, menetzajt nem hallani, olyan, mintha állnánk, normál hangerővel lehet odabent beszélgetni. A klíma többzónás és digitális, a kárpitok kivétel nélkül, még a tetőn is kék színűek, a karosszéria pedig ezüstszínű. Belül a kárpitok többsége bőrből van, a biztonsági öv pedig félig automata, beszálláskor az ülésbe épített automatika előretolja a csatot az utasok keze ügyébe – Szólt a tulajdonos ismertetője, aki elmondta azt is, milyen beavatkozásokat végzett el az autón – A kőfelverődések nagyon zavartak, ezért eldöntöttem, hogy újrafényezéssel javítom ki őket. Számomra kevésbé zavaró, hogy búcsút kellett vennem a „gyári fényezéstől”, mint az, hogy együtt éljek a festést éktelenítő felverődésekkel – Árulta el a Mercedes gazdája, aki bevallotta, hogy mára megszerette az autót és általa a W140-eseket is – Nagyon jól összerakott, prémiumtermék ez a Mercedes.
Annak idején egymilliárd márkánál is többe került a kifejlesztése, emiatt le kellett mondania a gyár vezérigazgatójának is. Egy évvel csúszott a sorozatgyártás megkezdése, mert a frissen bemutatott Lexus LS csendesebb volt belül, ezért a Mercedes újratervezett egy csomó megoldást – ezért is növekedett nem várt mértékben a fejlesztés költsége.
Az én autóm egy későbbi darab, 1995-ben mindössze 22 ezret gyártottak a 4.2 literes motorral, ebből szinte mind Amerikába ment. Európában nagyjából ezer maradhatott, protekciós vevők tudták őket megszerezni. Jó, ha belőlük ötszáz létezik ma, ebből egy az enyém! – Közölte büszkén a tulajdonos, akinek autóját a Daimler-Benz M119 E42 jelzésű V8-asa hajtja. A Bosch LH Jetronic befecskendezővel felszerelt, dupla vezérműtengelyes (DOHC) motor lökettérfogata 4196 köbcentiméter, teljesítménye 5700-as fordulaton 275 lóerő. A maximális nyomaték 400 newtonméter, amely 3900-as fordulaton ébred. A kupé méretei felfoghatatlanok, 5056 milliméter hosszú, 1912 milliméter széles és 1452 milliméter magas. A tengelytáv hajszál híján három méter (2945 milliméter), a jármű súlya üresen is 2080 kilogramm. A négysebességes automataváltó Daimler-Benz gyártmány, típusa W4A028.
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre