„Drágám, megálljunk valahol egy kávéra, vagy főzzek inkább egyet útközben?” – E mondat igen gyakran elhangozhatott azon szerencsések körében, akik nem csupán egy bogárhátú Volkswagent engedhettek meg maguknak az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, hanem hozzá valódi luxuskiegészítőt, úti kávéfőzőt is.
Mielőtt tovább lépnénk a Hertella Auto-Kaffeemaschine fantázianéven forgalmazott extrára, érdemes a Volkswagen egykor hallatlan népszerűségnek örvendő Käferét elhelyezni a korszak autói között. Az NSZK-ban nagyméretű autókat például a Borgward, illetve a Mercedes-Benz gyártott, és bár volt a BMW-nek is nagykocsija a Barokk Angyal formájában, a bajorok 700-as modellje is az apróságok számát gyarapította. Nyugat-Európában 1959-ben debütált a Mini, keleten pedig a Skoda Octavia. A bogárhátú Volkswagen e környezetben átlagos műszaki színvonalú, kompakt, korszerű autónak számított, méretét tekintve nem volt kicsi, ráadásul az ára sem az eget karcolta. Filléresnek ugyan nem mondhatjuk, mert például 1959-ben 3790 német márkát kértek egy ilyen autóért, ez az összeg az inflációt-pénzváltozást figyelembe véve manapság tíz és félezer eurót érne.
Ha 1959-ben valaki megengedhette magának e középkategóriás népautó luxusát, már elégedett lehetett, a tehetősebb tulajdonosok azonban tovább cicomázhatták járgányukat. 1959-től kezdve rendelhettek autójukhoz Hertella autós kávéfőzőt, amelyet karos rögzítőelemmel lehetett a műszerfalhoz rögzíteni.Azóta is majdnem egyedülállónak számít ez az extra az autós világban, habár 2012-től a Fiat 500L egyes példányaihoz kínáltak hasonlót. A Hertella Auto-Kaffemaschine néven forgalmazott szerkezet vonzó, krómozott külsejével, szépen formált alakjával látványnak sem volt utolsó, de persze a belőle áradó kávéillat volt az igazi vonzereje. A 40 wattos teljesítményre képes kávéfőzőn nem volt bekapcsológomb, elég volt a szivargyújtóba dugni a csatlakozót, majd az előzetesen vízzel és őrölt kávéval feltöltött készüléknek nagyjából tizenöt percre volt szüksége az illatos ital elkészítéséhez. A szintidő attól függően változhatott, hogy az adott Volkswagen elektronikus rendszere hat-, vagy tizenkét voltos volt-e. A forgalmazó az általa közzétett hirdetésekben sietett közölni, hogy a Hertella nem csak kávé, de tea, illetve más forró italok készítésére is alkalmas.
Okkal merül fel a kérdés, vajon nem volt-e veszélyes tűzforró italt lötyögtetni a műszerfalon egy mozgó autóban? E kérdés megválaszolását a Volkswagennél a vásárló belátására bízták, nyilván abban bízva, hogy lehetőleg sima, egyenes szakaszon kerül sor a kényes műveletre. A kávégép gyártója a maga részéről annyiban járult hozzá a biztonságos üzemeltetéshez, hogy a szerkezethez mellékelt porcelán csészék aljára acéllapot ragasztott, amely odatapadt a pohártartó mágneséhez.
Annak ára 1959-ben, hogy valaki exkluzív kávézóvá alakíthassa bogárhátú Volkswagenjét, kereken 65 német márka volt – a manapság hetvenezer forintnak megfelelő összeg biztosan nem taszította nyomorba a megrendelőt, amennyiben pedig nemcsak vásárolt egy ilyen különleges felszerelést, de történetesen meg is őrizte, akkor bizonyosan jó befektetést csinált. A Hertella kávégép kis mennyiségben és rövid ideig készült, a veterán-volkswagenes körökben kapóssága pedig már régóta a Szent Grál népszerűségével vetekszik. Egy ép és működőképes példányáért mostanság már ötszáz eurót is adnak!
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Pinterest