A Volvo már az 50-es évek végén bizonyította elkötelezettségét a biztonság felé, mikor is széria felszerelésként három pontos biztonsági övet szerelt autóiba. A VESC-t (Volvo Experimental Safety Car) az 1972-es Genfi Autószalonon mutatták be. A svéd mérnökök, évtizedes kutatómunkájuk eredményeit, a biztonsági rendszerek teljes tárházát alkalmazták a VESC-nél. Tulajdonképpen az 1974-ben bemutatott Volvo 240-es előfutárának tekinthető, melyben az innovációk zöme megtalálható, de például a hátsó tolatóradar csak napjainkban vált tartozékká. A Volvo 240 az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal, az NHTSA referenciaautója is lett. A VESC karosszéria utastér blokkja extra erősítést kapott, rejtett bukókeret ajtókba épített dupla merevítés az oldalütközés és a borulás ellen védett.Kívülre gumiborítás került. A frontrész különleges energia elnyelő lökhárítókat, gyűrődési zónát és az ütközéskor az utastér alá csúszó motort kapott. A hátsó részt ugyanilyen védelemmel látták el. Belül félpasszív biztonsági övek, négy légzsák, hátul fejtámla, első üléseken ütközéskor kinyíló fejtámla, összenyomódó kormányoszlop, biztonsági burkolat védte a bent ülőket. Rendelkezett ABS-el és automatikusan elzáródó üzemanyag rendszerrel.Törlőlapátok a fényszórókon és a hátsó ablakon is. A B20-as motoron történt változtatások a káros-anyag kibocsájtását csökkentették. A Volvo belső biztonsági normái a legszigorúbbak voltak .
