Június 22-én különleges gépcsodák foglalták el az esztergomi Suzuki Aréna parkolóját, innen indult ugyanis útjára a Millers Oils Classic Kupa idei harmadik futama, a Dunakanyar Trophy. A verseny legfontosabb pillanatait Karner Miklós főszervező idézte fel a Veterán Garázs Magazinnak.
– Kívülről nézve úgy tűnik, bejáratott módon, szinte már magától megy ez a versenysorozat, de azért sejthető, hogy kemény munka áll mögötte. Mi mindent kell tenni a siker érdekében?
– Úgy vélem, kulcsfontosságú a jó útvonal. Szerencsés vagyok, mert gyermekkorom óta ismerem a Dunakanyart, ezért nem volt nehéz megtalálni az ideális szakaszokat. Talán csak a szlovákiai etapok kiválasztásával foglalkoztam egy kicsivel többet, mivel Szlovákiában nem rendelkezem olyan jó helyismerettel. Szerencsére néhány bejárás után már tudtam, hogy a Párkány, Garamkövesd, Kicsind, Kéménd, Garampáld, Ipolypásztó, Szalka, Helemba útvonalat célszerű választanunk, mert nemcsak az aszfalt kiváló ezen a részen, hanem a környezet és a táj is csodálatos, ráadásul a szlovákiai települések vezetői szintén örömmel fogadtak és mindenben támogattak bennünket. Hálásak vagyunk azért, hogy Esztergom vezetése mellénk állt és biztosította a rajthelyszínt, ezenkívül Párkányban használhattuk a nagy parkolót és a sétálóutcát. Köszönet jár Dobogókőnek, Pilisvörösvárnak, Csolnoknak, Szobnak is az 1/100-as szakaszok helyszíneiért, s Nagymarosnak azért, mert 2023 után idén is rendelkezésünkre bocsájtották a Fő teret, illetve a környező utcákat.
– Mennyire voltak nehezek az 1/100-as ügyességi feladatok?
– Igyekeztünk úgy összeállítani a különpróbákat, hogy a rekordnagyságú, hetvenöt autóból álló mezőny ne torlódjon fel az egyes helyszíneken, ugyanakkor mindenki jól szórakozzon. Éppen ezért akadtak játékosabb, furfangosabb próbák, de rövid és nehéz feladatok is. Példaként említeném azt, amelynél nyomógombbal indítják el a versenyzők az időmérést, tehát nem fotocellát szakít át az autó orra. Sőt, olyan feladattal is meg kellett birkózniuk a résztvevőknek, ahol jelzőlámpára startoltak. Ennek nehézsége abban rejlik, hogy nem könnyű kiszámítani, mikor vált pirosról zöldre, aki nem összpontosít eléggé, sok századmásodpercnyi hibát begyűjthet. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a délelőtti és a délutáni részben is négy-négy különpróba várt a csapatokra, a teljes táv némileg meghaladta a százhatvan kilométert. Szokás az is, hogy a futam felénél tartunk egy hosszabb pihenőt. Most Párkányban álltak meg a veteránok és youngtimerek, hogy legénységeik kifújják magukat.
– Meglepően változatos volt az időjárás: egyszer napsütésben haladtak a kocsik, másutt eső és szél lepte meg a csapatokat, sőt Dobogókőn olyan köd alakult ki, hogy alig lehetett látni. Mennyire szólt bele mindez a verseny alakulásába?
– Szerencsére nem volt ráhatása. Bár a veteránautók többségét nem szívesen viszik ki esőben a tulajdonosaik, a versenyzők most elfogadták, hogy így alakult az időjárás. Annál is inkább, mert meleg sem volt, egész nap 22-25 Celsius-fok körül ingadozott a hőmérséklet, vagyis megúsztuk a kánikulát.
– Fantasztikusan gazdag és színes volt a járműfelhozatal. Szíved szerint melyik autót emelnéd ki a mezőnyből?
– Nehéz kiemelni közülük bármelyiket is. Örültünk, hogy megannyi Porsche rajthoz állt – volt közöttük korai és kilencvenes évekbeli, sőt néhány fiatalabb is. Rendszeres induló nálunk Vámos László és csodálatos Ferrari 365 GT-je, ez az olasz sportmodell most is elrajtolt Esztergomból. Kiemelném a ritkaságnak számító, Alpina által tuningolt 7-es BMW-t, a vászontetős, korai gyártású Fiat 500-ast, a P1800 és a PV544 típusjelű Volvókat, a seregnyi Mercedes SL-t és azt a Chrysler Voyager minibuszt, ami szintúgy állandó résztvevője versenyeinknek.
– Ahogy beszélgetésünkből kiderül, nagyszerűen sikerült a Dunakanyar Trophy. Melyik lesz a soron következő futam?
– A nyári szünet után, szeptember 7-én és 8-án kétnapos versenyt szervezünk Balaton Trophy néven. Ez abból a szempontból különleges, hogy a két futam egy-egy önálló versenynek számít. A nevezők eldönthetik, hogy eljönnek mindkettőre, esetleg csak az elsőre, vagy csak a másodikra. Aki mind a két versenyre benevez és jó eredményt ér el, plusz bajnoki pontokat szerezhet. Mi már nagyon várjuk, hiszen csodálatos útvonal és szombat este zenés buli várja a résztvevőket!
Dunakanyar Trophy 2024 – Eredmények
Oldtimer 1 kategória
- Pintér Ákos, Molnár Dominika (Mercedes-Benz W107 SL350), 257 hibapont
- Pap László, Pap Zita (Fiat 500 D), 274 hibapont
- Ungvár Tibor, Ungvárné Héder Éva (Ford Mustang Fastback), 278 hibapont
Oldtimer 2 kategória
- Tóth Milán, Tóthné Máttyássy Adél (BMW 320i), 167 hibapont
- Pintér Emil, Pintér-Varjas Vivien (Mercedes-Benz W107 SL380), 188 hibapont
- Matejkó Mihály, Bereczki Brigitta (Mercedes-Benz R107), 225 hibapont
Youngtimer kategória
- Pálfi Tamás, Márton Judit (Alfa Romeo 159 SW), 214 hibapont
- Csiernyik László, Csiernyik-Rácz Lilla (Porsche Boxster), 254 hibapont
- Váradi Ferenc Bence, Váradi Ferenc (Fiat Coupe); 296 hibapont
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre