A Veterán Portyázók Cegléd csapat szervezésében és meghívására szép számban gyűltek össze március 15-én a Veterános&VWs’ baráti társaság tagjai a Kerepesi úti McDonald’s parkolójában, tulajdonképpen talpalatnyi szabad helyet sem hagytak. Szebbnél szebb verdák sorakoztak a verőfényes tavaszi napon, üdvözölve a veterános szezon beköszöntét. Fülöp István a parkolóban felépített sátorban, mint vezénylő parancsnok igazgatta a seregszemlét.
– Ebben a formában ez a harmadik vagy negyedik találkozónk, természetesen nem megy az ilyesmi magától, a szervezés nagyon összetett dolog. Kellett hozzá a csapatom, az ismeretségek, meg kellett osztani az eseményt a facebookon és persze a sok ismerősre is szükség van, akik vissza-visszajárnak – közölte Fülöp István, ezt követően a résztvevőket kezdtem faggatni.
Elsőként a különleges Mercedesszel érkező Nagy Andrással váltottam néhány szót.
– Az autóm egy katonai kiadású G-osztályos Mercedes, hivatalos jelzése GD, rövid változat, ponyvás. Évjárata szerint 1991-es, a motorja sima szívódízel, semmilyen extra nincs benne. Állítólag parancsnoki autó volt, majd leselejtezték, úgy került hozzánk. Volt rajta egy kis munka, de szakember nem nyúlt hozzá, sajátkezűleg én csináltam meg rajta mindent. Szétszedtem, minden egyes darabját homokszórtam. Most tökéletes, így találkozókra járunk vele, de többnyire csak azokra, amik száz kilométeren belül vannak, mert ha nem muszáj, nem nyüstölöm – tudtam meg a katonai gépkocsi gazdájától, majd Szafián Károlyhoz fordultam.
– Egy éve csatlakoztam a csapathoz, az autóm pedig egy Zaporozsec 968 M típusú kocsi. Gyerekkori álmom volt, mondhatni szerelem ez az autó. Érdekesség az utánfutó, ami ugyanígy néz ki, mint az autó, már második éve húzom magam után. Sokan megnézik, még menet közben is, amikor például az M0-on haladok, lelassítanak mellettem, integetnek, fényképeznek, videóznak. Hatalmas élmény! Persze mindezt nem adták ingyen, nagyon sok munkába került. Közben próbáltunk megőrizni minden eredeti alkatrészt és megoldást, egyedül a fényezésnél tettem kivételt, de a szép, narancssárga-fehér kombináció mindenkinek nagyon tetszik! – közölte az utánfutós szerelvény gazdája.
Idősebb Vida Béla és fia időnként részt vesznek a Portyázók összejövetelein, mert szeretnek összefutni más veteránosokkal, beszélgetnek a gyűjtőkkel, restaurátorokkal.
– Most egy 1974-es Citroën Dyane típusú gépkocsival jöttem. Érdekessége, hogy eddig csupán 72 ezer kilométert tett meg, a fényezése 96 százalékban eredeti. Mindeddig három tulajdonosa volt, teljesen üzemképes, tökéletes állapotú veterán. Különleges a színe is, ez a narancssárga árnyalat ritkaság ennél a típusnál. A Citroën mellett van egyéb öreg autónk is, például egy különleges, világoskék színű, 1970-es évjáratú bogárhátú Volkswagen Bogár. A fiamnak Trabantjai vannak, az egyik egy Magyarországon egyedülálló Trabant Caro Tramp…
Elvisszük majd az Oldtimer Showra és kiállítjuk, remélem, hogy a közönség is szeretni fogja! – közölte végezetül az idősebb Vida Béla, ezt követően fiával, ifjabb Vida Bélával elegyedtem beszélgetésbe. Elsősorban a ritka Trabiról volt szó.
– Gyerekkoromban Trabanttal jártunk, valószínűleg onnan a trabantos vonal és az öreg autók szeretete. Ilyen előzményekre tekintettel kezdtem el gyűjtögetni a Trabantokat, majd Németországban bukkantam rá a Caro Trampra. Ez egy nyitott, nagyon kis mennyiségben gyártott különleges Trabant, amelyet utolsóként készítettek Zwickauban. Egy gyűjtőnél volt a kocsi, 1990-es évjárat, sorozatszámos, teljesen gyári, a lökhárítóktól kezdve a belépő küszöbig minden eredeti állapotban van. Nagyon szeretem és büszkén viszem találkozókra is.
A Trabant-Wartburg Klubnál vagyok szekcióvezető, így a saját rendezvényeken is szívesen mutatom meg ezt csodát a közönségnek – árulta el ifjabb Vida Béla.
Lukács Tamás nem hétköznapi jelenség, stílusban hozzá illő motorkerékpárja mögött kávét főzött, amikor megszólítottam.
– Nem vagyok tagja az e rendezvényt szervező csapatnak, a mi társaságunkat „Törvényen Kívüliek Kaszkadőr Csapat” néven ismerik. Motorokkal járkálunk, „felgyújtjuk” magunkat, illetve ugrálunk összevissza, ha úgy hozza a helyzet. Ide egy replikával érkeztem, ez egy 1941-es Indian 741-es típus másolata, „Scout”, vagyis katonai változat, van rajta rakasz, puskatartó is. Még egy kézi váltó kerül majd rá és úgy lesz teljes. Idén nyáron Lengyelországba megyünk motoros találkozóra, majd Szlovákiába a keleti blokk 66-os útján, aztán Szlovéniába és persze Magyarországon is össze-vissza – szólt a jövőbeli kalandok felsorolása.
Tóth Lénárt már három éve tartozik a Ceglédi Veterán Portyázók közé.
– Eleinte Volkswagenek portyáiról volt szó Cegléden, aztán erősödni kezdett a veterános vonal. Már nem előírás a Volkswagen autómárka. Ettől függetlenül nekem történetesen VW-m van, egy Type 3-as, de sajnos nem tudtam ma elhozni. Szerelőnél van, ma reggel pedig rossz híreket kaptam tőle, de biztosan megoldódik minden a szezon kezdetére – mondta végül bizakodva Lénárt.
Kicsit odébb Velinszky Vilmos büszkén feszített Mercedese mellett.
– Ez itt egy Mercedes SLK200 Cabrio, gyárilag AMG felszereltségű, 2000-es, benzines. Még csak huszonhat éves, vagyis youngtimer. Egyedi autó, különlegessége, hogy valószínűleg az országban ez az egy ilyen típusú autó, amelynek sárga-fekete színű a belseje. Megvásárlását egyébként határozott tervezés előzte meg, kitaláltam ugyanis, hogy mire nagypapa leszek, veszek egy kabriót. Először egyéb típusokat nézegettem, de amikor hét évvel ezelőtt megláttam ezt, beleszerettem és elhoztam, azért is, mert a sárga-fekete a feleségemnek is nagyon tetszett. Azóta a Portyázókkal és a Benz Family Hungary társasággal közösen járunk mindenféle találkozókra. Ahogy beindul a szezon, sokat és sokfelé autózunk – jelentette ki végezetül a tetszetős kabrió gazdája.
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre