Kiskőrősön, a Petőfi utcában egy modern épületben működik az Old Car Museum. A betérőt lenyűgözi a belső tér kialakítása, az esztétika és funkció harmóniája is, ám leginkább a tágas térben sorakozó, Magyarországon egyedülálló klasszikus autó- és motorgyűjtemény látványától ámul el igazán. Túl azon, hogy a kiállított tárgyakat megcsodálhatjuk, különféle interaktív eszközök gondoskodnak a látogatók tartalmas és kellemes időtöltéséről – Bognár Dáviddal beszélgettem a veterán csodapalota történetéről.
– Hogyan indult a múzeum?
– A múzeum édesapám és a társa ötletéből indult, bennük fogalmazódott meg az alapötlet. Gyerekkori barátok, munkatársak, cégtársak, egyúttal pedig rajongói, szerelmesei a veterán járműveknek. Volt három-négy darab oldtimerük és úgy látták, kellene melléjük egy restauráló műhely meg egy kiállítótér.
– Hogyan folytatódott?
– Elkészült az épület. Az alapkőletétel 2012-ben volt, az Old Car Museum avatása pedig 2013-ban zajlott, akkor még kevesebb autóval. A cél pedig oldtimerek felújítása és kiállítása, ezen kívül pedig kereskedni is szeretnénk a járművekkel. Nem titok, kiállításokon adunk is, árveréseken veszünk is.
– Mekkora darabszámmal kezdtetek és hol tartotok most?
– Talán tizenkettő-tizennégy autóval kezdtünk, most már huszonhatot-huszonnyolcat állítunk ki, de szétszedve, dobozokban várakozik még három-négy. Annyi biztos, hogy több autó jön, mint amennyi kimegy. Minden egyes kocsi egy gyermek, mindegyikhez fűz érzelmi kapocs, nehéz tőlük megválni. Persze vannak olyan járművek, melyeket tudatosan kereskedelmi célból vettünk, felújítás után pedig eladtunk.
– Van olyan ügyfél, aki csak felújításra hozza ide az autóját?
– Ez a következő lépcsőfok, ami eddig azért nem valósult meg, mert a saját autóinkkal vagyunk elfoglalva. Amíg azokat nem újítjuk fel, a kapunk zárva áll. Tudni kell, nem vagyunk nagyüzem. Az autókkal egy ember foglalkozik, ő szedi szét őket sajátkezűleg, felújítja a mechanikai részeket, majd összerakja. Egy másik szakemberünk végzi a karosszérián adódó munkákat, a festést és a kárpitozást pedig külsős műhelyekben végzik. Ebből kirajzolódik, hogy a restaurálás lassú folyamat, de nem sietünk, mert nincs miért. Alapos, precíz munkát végzünk…
– Dávid, te hogyan csöppentél bele a veterán autós világba?
– Nem egyetlen pillanaton múlt, sokkal inkább lassan belém ivódott azért, mert beleszülettem. Édesapám vérbeli autó fanatikus volt, amióta pedig az eszemet tudom, azt hallottam, láttam, hogy autó, autó és autó… Ebbe nőttem bele és teljesen beleszerettem. A veteránvonal meghatározóan akkor erősödött meg bennem, amikor édesapámmal külföldre jártam autókiállításokra, és napokon keresztül mást se tettünk, mint néztük a régi kocsikat. Attól kezdve beleszerettem a klasszikus járművekbe, ami azóta is tart, és remélem, életem végéig tartani fog. Nagyon-nagyon imádom ezt a világot! Aki hasonlóképpen érez, tudja, teljesen mindegy, hogy az öreg autó ötmillió forintos hobbiautó vagy harmincmillió forintos ritkaság, az érzés ugyanaz. Amikor beleül az ember a régi autóba és kigurul az aszfaltra, bizsereg a keze, jól érzi magát és mosolyog. Erről az érzésről tudnék még ódákat zengeni meg cifrázni…
– Te vezeted a múzeumot?
– Családi vállalkozásban működünk, a vezetők édesapám, az élettársa és én. Mindenki kiveszi a részét a múzeum működéséből, mindenkinek megvan a saját feladata, csapatként dolgozunk.
– Tíz év alatt mennyire lett ismert az Old Car Museum?
– Marketing téren lenne még mit erősítenünk, de azért az évek alatt az internet segítségével egyre inkább terjed a múzeum híre. Az én részem például a Facebook megjelenések kezelése, ezen kívül teszteltem a kiállított autókat, forgattam néhány videót is, melyek megtekintése elég nagy. Ennek köszönhetően az érdeklődők idetalálnak, szájról szájra terjed a hírünk. Fogadunk autós találkozókat is, jártak már nálunk a Jaguar, a Mercedes, a BMW rajongói is. Szívesen, és egyre többen jönnek.
– Egy nagyon színvonalas, hangulatos büfében beszélgetünk. Ez is a terv szerint illeszkedik a múzeumhoz?
– Igen. Pontosan azért, mert nagyon sokan jönnek autóval. Fejlődik a vidéki turizmus, akik pedig Kiskőrösre jönnek, a híres termálfürdőbe és termálhotelbe, azok minket is felkeresnek, mi több, a környékről is fogadunk látogatókat. A kávézó jellege direkt lett ilyen, képes kiszolgálni a múzeum látogatóit, illetve az autós találkozók résztvevőit is. Kellemes hangulatot biztosítunk a kávé, az üdítő mellé, mindezt betetőzi a gyönyörű autók látványa.
– Szó se róla, elegánsan parádéznak az oldtimerek, de vajon mozognak-e?
– Jó lenne azt mondani, hogy igen, hiszen valamennyi üzemképes, de rendszeres mozgatásra nincs kapacitásunk. Van, amelyik nagyon régen nem volt már beindítva, „le van támasztva”, de azért évente többször is kivisszük, megyünk vele pár kört. Ezeknek az autóknak ellensége az, ha nem megfelelően használják őket, de a tétlenség is. A Merciket évente fölhordjuk szervízbe, Porschékkal is sokat megyünk, a 635-öst nyáron kifejezetten sokat nyüstölöm.
– Melyik a kedvenced?
– Ez nehéz kérdés, nagyon fura lesz a válasz is. Aki itt körülnéz, nem számítana arra, hogy a kedvencem a 968-as Porsche. Egyidősek vagyunk, harminchárom éves leszek én is, ő is. Alapvetően tetszik a karaktere. Nagyon-nagyon szelíd, nem szétturbózott, felhúzott autó, nagyon jó a motor karakterisztikája. Négyhengeres, háromezres soros szívómotor, kényelmesen, de azért sportosan lehet vele utazni. Imádom! Amúgy elfogult vagyok a Porschékkal kapcsolatosan, túlzottan szeretem őket…
– Mi van még, amit kiemelnél?
– Amire nagyon büszke vagyok, hogy van egy W123-as Mercedesünk, ami szinte gyári állapotú, huszonnégyezer kilométert futott, zseniális állapotban van. Legendás 240D, ezzel a motorral szerintem ritkaság. Van aztán egy Lotus Esprit V8-as, dupla turbós. Ezernégyszáz darab készült belőle, de látható itt tizenkét hengeres, hófehér Jaguar XJS is… Sokak szívét megdobogtatja a 470 kilométeres Zsiguli, gyári, szőrös diagonál gumikon. Zseniális! Tudom, hogy sokan vannak, akik élnek-halnak ezért a típusért, ők különösen díjazzák ezt az egyedülálló példányt. Szóval, sok érdekes autónk van, vég nélkül folytathatnám a sort, mert mindegyiknek megvan a különlegessége.
– Mi a múzeum jövője? Bővítés, fejlesztés? Mi forog a fejetekben?
– Soha nem voltak márkához, típushoz kötődő álmaink, nem kerestünk egy bizonyos modellt. Kiállításokra járunk, és nézegetjük a kocsikat, amikor pedig valamelyik megtetszik, elhozzuk. A jövőre nézve a terv a múzeum működtetése, a színvonal és az állapot megőrzése, mégpedig annak érdekében, hogy minél több látogatónk láthassa az autóinkat testközelből, beleszagolhassanak ebbe a levegőbe. Ezt szeretnénk minél tovább fenntartani és minél több embernek megmutatni, amíg a Jóisten is úgy tervezi.
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre