A hatvanas évek elején a Renault csak kis méretű szedánokat tudott kínálni vásárlóinak.Renault Dauphine, majd az R8-as, valamint a kétüléses Caravelle volt a gyártmánypalettán. A nagyautó Frégatte 1960-ban nyugdíjba vonult. Áthidaló megoldással árultak még egy AMC-Renault együttműködéssel Belgiumban összeszerelt amerikai Ramblert, amit megállapodás szerint forgalmazhattak Renault Rambler néven Franciaországban is. Vámokkal terhelt magas ára és amerikai stílusa nem tette igazán népszerűvé. Pedig a háború utáni fellendülés éveiben a vásárlóközösség elkezdte keresni a nagyobb autókat, olyanokat amik hosszabb útra is kényelmesen elviszik a családokat csomagokkal együtt. A konkurens Peugeot és Citroën már javában kínált ilyeneket. Pierre Dreyfus a Renault igazgatója felismerte hogy lépni kell. Felismerte azt is, hogy feljövőben van egy többnyire fiatal potenciális ügyfélkör akik valamiféle többcélú autót keresnek. Olyasfélét ami nyújtani tudja a kombi előnyeit, de elegáns és kényelmes szedánként is használható. Philippe Charbonneaux volt a felelős formatervező, sokan egyedül csak az ő nevéhez kötik a semmihez sem hasonlító ötletes és szép formát, de úgy tűnik a győztes verziót egy fiatal dizájner, Gaston Juchet rajzolta meg. Ez lett aztán a világ első ferde-hátú ötajtós limuzinja.
Az előremutató karosszéria modern technikát takart. Ennek megtervezésével Yves George autótervezőt bízták meg. Az R16 elsőkerék hajtású, hosszában elhelyezett első középmotoros (váltó elöl). A újonnan tervezett motorblokk és a dugattyúk alumíniumból készültek. A zárt hűtőrendszer termosztáttal elektromos ventilátorral rendelkezett. Az autó önhordó karosszériájának fontos eleme a megerősített oldalpanel, amit egy új gyártási technológia tett lehetővé, ezáltal az ötödik ajtó súlya nem okozott problémékat. A független első kerekeket keresztlengőkarokkal és keresztstabilizátorral látták el. A hátsó kerekek független felfüggesztését a R4-esből már ismert torziórudas hosszlengőkarokkal oldották meg. Ebből a adódóan a jobb és a bal oldali tengelytáv között 70 mm eltérés van. Elöl tárcsafék, hátul dobfék segítették a biztonságot. Ez az Autó nem kevésbé volt forradalmi mint kisöccse az R4-es.
A Renault R16-ost mely merészen szakított minden addigi autóépítési hagyománnyal, 1965 tavaszán mutatták be a Genfi Autószalonon.Három különböző felszereltségű típussal találkozhatott a közönség, az “L” a “GL” és a szerepelt a kiállításon. Elnyerte az Év Autója címet is.
A 15 éves gyártási ciklus alatt 1 845 959 darabot gyártott a Renault. Evvel együtt egy korszakot indított el a világ autógyártásában a ferdehátú szedán azaz a hatchback korszakát.
A képeinken látható autó történetét, tulajdonosa Palágyi Ádám meséli el:
Elkötelezettségem a Renault-hoz, és különösen a Renault 16-oshoz onnan ered, hogy édesapámnak sikerült 1972-ben, mikor én 3 éves voltam, egy Renault 16 TL típusú autót a Merkurnál megvásárolnia. Annak a kocsinak a rendszáma IS-15-64 volt, csatolok róla egy fotót, ahol 2 bátyámmal együtt vagyunk láthatók a kocsi mellett, kb 1978-ból. Ezt a kocsit később bátyám “örökölte”, majd 1987-ben összetörve hozzám került. Sokat bütyköltem, javítgattam, és azzal jártam 1996-ig, de akkorra már nagyon elrozsdásodott, annak a kocsinak a restaurálása gyakorlatilag lehetetlen volt. Sokáig kerestem egy még felújítható állapotú, vagy egy közel gyári állapotú ilyen Renault 16-ost, Szekszárdon megtaláltam ezt a kocsit kb 2004-ben (eredeti rendszáma: IS-15-15, tehát szinte a gyerekkori, számomra eredeti Renault 16-osnak a testvére lehetett, csak a színükben van eltérés, míg a gyerekkori autónk fehér, ez a később vásárolt kocsi világoskék színű, de ezt leszámítva mindenben tökéletesen egyeznek), kb 5 évi alkudozás után sikerült megállapodnom az eladóval, aki a 3. tulajdonosa volt a kocsinak, összesen 28 ezer km volt akkor benne, (azóta kb 2000 km-t mentem vele, pár hónapja fordult át a 30 ezres értéken). így 2009-ben vásároltam meg.
Műszaki és korróziós szempontból jó állapotú volt, de sokat volt napon tartva, így a külső fényezése és az első ülések kárpitjai felújításra szorultak. Sokáig kerestem megfelelő karosszéria és fényező műhelyt, szakembert, akire rábízhattam a kocsit, Végül a váci Renault-márkakereskedésre bíztam a karosszéria javítását, utólag bebizonyosodott, hogy ez nagyon jó döntés volt, mert tökéletes munkát végeztek, mind a karosszériajavítás, mind a fényezés szempontjából Hálás vagyok nekik. Szerencsére nem volt sok rozsdás elem a karosszérián, így nem kellett sok helyen lakatolni, de a karosszériát kívülről újrafényeztettem. A karosszéria munkákhoz és a fényezéshez szükséges komplett szét- és összeszerelést én végeztem saját kezűleg, a motor-váltó és a futómű kivételével teljesen szétszereltem az autót és így lett javítva. Teljesen kb. 2022-re készült el, az összeszerelésben az alkatrészek tisztogatásában sokat segített legkisebb lányom Lelle, aki abban az évben született, mikor ezt a kocsit megvásároltam (2009-ben). Végül 2023-ban készült el, akkor vizsgáztattam le újra. A kocsi volt Dóra lányomék esküvői “járgánya” 2020-ban, és az ő egyik barátnője is megkért, hogy ezzel a kocsival gurulhassanak az oltár elé. Jövőre Levente fiam is úgy tervezi, hogy majd menyasszonyával ebben a kocsiban gurulnak az esküvőjükre.
Néhány apró részlettől eltekintve gyakorlatilag készen van a kocsi, vettem hozzá akkori eredeti Renault-tartozékként kapható könnyűfém felnit (a mérete egyezik a gyári eredeti mérettel), és utólagosan beszerelhető eredeti Renault rádió boxot, majd ezeket szerelem még be/fel, különben marad így ahogy van. 2015-ben 3 R16 rajongó barátommal részt vettünk az akkor 50 éves típus franciaországi jubileumi találkozóján, erről is csatolok egy fotót. Kb. 80 ilyen autó jött akkor össze, az én autóm akkor még nem készült el, így nem azzal utaztunk 1500 km-t Párizs környékére.
szöveg és fotók: Diósi Imre,
források: Lignes Auto, Wikipedia, Cravate Avenue