Vaszilkó Balázs egy korai Citroën CV2-est szeretett volna, pontosan akkor, amikor valahol Franciaországban egy úriember éppen az édesapja által újonnan vásárolt, de már bizony már közel hetvenéves Kacsájának keresett megbízható, szerető gazdát. Mielőtt ők ketten felvették volna a kapcsolatot, Balázs a hazai citroënes körben adta elő kívánságát – Szinte mindenki lebeszélt egy nagyon öreg ős-Kacsáról. Ijesztgettek azzal, hogy romos lesz és hiányos, soha nem lesz belőle autó, vég nélküli szívás elé néznék egy ilyennel.
Szerencsére azonban ragaszkodtam az álmomhoz, végül aztán a belső körből kaptam egy „fülest”. Egy ismerős elmesélte, hogy Franciaországban éppen most vált eladóvá egy eléggé korai CV2-es, a tulajdonos pedig csak „jó helyre” fogja eladni, neppernek, vagy olyannak, aki nem szereti eléggé a kocsit, soha. Nem is hirdeti sehol, csak elhintette a hírt és vár – szólt a bennfentes infó, Balázs pedig nemcsak megkereste az eladót, de aztán meg is egyezett vele – Elmondtam neki, hogy egy ilyen autó a régi vágyam, ha megvásárolnám, a nászajándékunk lenne a feleségemmel. Így ütöttük nyélbe az adásvételt, az eladóval a mai napig tartom a kapcsolatot, pedig az adásvétel még 2021-ben történt – mesélte Balázs
– A Citroën egészen elképesztő ritkaság, megkockáztatom, az eladó nem tudta pontosan, hogy mit árul. Évjáratát tekintve egy 1953-as modellévben árusított autóról beszélünk, amit 1952 áprilisában gyártottak, mindezt az alvázszám alapján a Citroën nyilvántartásai is megerősítették. Az eladó édesapja 1953-ban vásárolta újonnan, végig egy gazdás kocsi volt, mielőtt a fia eladta volna nekem. Már-már prototípusnak számít, hiszen a CV2-esek gyártása 1949-ben kezdődött, de ilyen évjáratút én még nem láttam. 1950-esek sem igen vannak, egy 1952-es gyártmány elképesztő kincsnek számít. Amikor hazaért az autó Franciaországból, belenéztem a motorházba és szinte hanyatt estem, amikor megláttam az „A” szériára, vagyis a legelső modellre utaló feliratot. Ha ezt tudja a tulajdonos, akár háromszoros áron is eladhatta volna az autót… – közölt Balázs heveny nyálcsorgást előidéző tényeket, majd elmondta, miért is tartja az autót „motorizált talicskának”
– Szinte vég nélkül sorolhatnám a különleges, csak e modellre jellemző érdekességeket. A vászontető például egészen a hátsó lökhárítóig nyitható, az autó tehát lényegében kabrió, ám valószínűleg a mezei munkák, betakarítás, szállítás érdekében lett ilyen, nem a luxus miatt. Egyébként minden mechanikusan működik benne, nincs az autóban elektronika, de ettől még izgalmasabb a vezetése. Az ablaktörlőjét például a kilométeróra spirálja hajtja. Ha esni kezd az eső, egy közösítővel összeköthető az ablaktörlőt mozgató mechanika és a kilométeróra spirálja, ha pedig álló helyzetben kapjuk az égi áldást, mert például pirosnál várakozunk, akkor kézzel is mozgathatjuk a törlőlapátot. Ez egy végletekig egyszerű, a csacsifogatot kiváltó autó volt a maga idejében, a motorjának lökettérfogata csak 375 köbcenti, teljesítménye mindössze kilenc lóerő. Nem tévedés, csupán ilyen csekély erő mozgatja e Citroënt, azt szoktam mondani, ha szemből süt a nap, az is lelassítja! – közölte nevetve Balázs, aki azért hozzátette, hogy amennyiben a „talicska” sima úton eléri a hatvanöt kilométeres óránkénti sebességet, azt képes bármeddig tartani, persze mindaddig, míg orvul fel nem bukkan egy emelkedő
A közelmúltban részt vettünk a Balaton Classic rendezvényen, ahol a Kacsám az egyik komolyabb kaptatón egyes fokozatban, tizenegy kilométeres sebességgel küzdötte fel magát, de a felidegesített varrógépre emlékeztető motor nem adta fel a harcot. Mi voltunk az esemény egyik poénja, a számtalan, brutális erejű motorral hajtott luxusautó mellett játékszernek tűnt a Citroën, de valójában egy tökéletesen megbízható, elpusztíthatatlan szerkezet. Megkockáztatom, akár Madridig is bírná az utat, az már más kérdés, hogy a túra akár két hétbe is beletelne – ironizált Balázs, aki mára szinte teljesen összenőtt az autóval – Nagyon szerethető kisautó, amely tele van okos megoldásokkal. Ki hinné például egy filléres, ötvenes években gyártott autópótlékról, hogy a váltójának minden fokozata szinkronizált? Márpedig e Kacsa ilyen. Sőt, papíron ugyan háromsebességes, de van egy negyedik sebességfokozata is. Negyedikből közvetlenül nem kapcsolhatunk üreset, hanem csak hármast, mert a negyedik fokozat amolyan overdrive-féleség. A váltó ezen kívül mást is tud, ugyanis félautomata. Ha kinyomjuk a kuplungot és egyesbe tesszük a váltót, majd felengedjük a kuplungot, nem történik semmi, áll az autó. Mindaddig nem is mozdul, amíg rá nem taposunk a gázra, akkor aztán összezár a kuplung és gördülni kezdünk. Talán röpsúlyos a szerkezet… Mindez nagyon kényelmes egy piros lámpánál, vagy egyéb helyen, ahol az elindulásra készen kell várnunk. Zseniális – közölte büszkén Balázs, aki mesélt a fényforrásokról is. Az első fényszórók magasságát ellenben a vezetőülésből is állíthatjuk egy karral. Ahogyan már elmondtam, ebben a kocsiban minden mechanikus, bowdenek, karok, emeltyűk mozgatják a dolgokat. Ja, irányjelző pedig egyáltalán nincs. Se villogó lámpácska, se kicsapódó kar. Ez az autó egy másik kor szülötte, a bakhátas vidéki utakon vajon kinek jelezte volna a sofőr, hogy kanyarodik? – tanakodott a nem mindennapi ritkaság tulajdonosa, aki mesélt a megvásárlás óta megtörtént beavatkozásokról is.
.
A közelmúltban részt vettünk a Balaton Classic rendezvényen, ahol a Kacsám az egyik komolyabb kaptatón egyes fokozatban, tizenegy kilométeres sebességgel küzdötte fel magát, de a felidegesített varrógépre emlékeztető motor nem adta fel a harcot. Mi voltunk az esemény egyik poénja, a számtalan, brutális erejű motorral hajtott luxusautó mellett játékszernek tűnt a Citroën, de valójában egy tökéletesen megbízható, elpusztíthatatlan szerkezet. Megkockáztatom, akár Madridig is bírná az utat, az már más kérdés, hogy a túra akár két hétbe is beletelne – ironizált Balázs, aki mára szinte teljesen összenőtt az autóval – Nagyon szerethető kisautó, amely tele van okos megoldásokkal. Ki hinné például egy filléres, ötvenes években gyártott autópótlékról, hogy a váltójának minden fokozata szinkronizált? Márpedig e Kacsa ilyen. Sőt, papíron ugyan háromsebességes, de van egy negyedik sebességfokozata is. Negyedikből közvetlenül nem kapcsolhatunk üreset, hanem csak hármast, mert a negyedik fokozat amolyan overdrive-féleség. A váltó ezen kívül mást is tud, ugyanis félautomata. Ha kinyomjuk a kuplungot és egyesbe tesszük a váltót, majd felengedjük a kuplungot, nem történik semmi, áll az autó. Mindaddig nem is mozdul, amíg rá nem taposunk a gázra, akkor aztán összezár a kuplung és gördülni kezdünk. Talán röpsúlyos a szerkezet… Mindez nagyon kényelmes egy piros lámpánál, vagy egyéb helyen, ahol az elindulásra készen kell várnunk. Zseniális – közölte büszkén Balázs, aki mesélt a fényforrásokról is. Az első fényszórók magasságát ellenben a vezetőülésből is állíthatjuk egy karral. Ahogyan már elmondtam, ebben a kocsiban minden mechanikus, bowdenek, karok, emeltyűk mozgatják a dolgokat. Ja, irányjelző pedig egyáltalán nincs. Se villogó lámpácska, se kicsapódó kar. Ez az autó egy másik kor szülötte, a bakhátas vidéki utakon vajon kinek jelezte volna a sofőr, hogy kanyarodik? – tanakodott a nem mindennapi ritkaság tulajdonosa, aki mesélt a megvásárlás óta megtörtént beavatkozásokról is.
.
Az autó nekem úgy tetszik, ahogyan van. Imádom a szürke fényezését, amit az első tulajdonos többször is javítgatott itt-ott, hogy eltüntesse a kisebb koccanások nyomait. Megható látni, micsoda buzgalommal próbálta pingálással rendbehozni a sérüléseket, én pedig imádom ezt a patinát. Azt szoktam mondani, hogy az autó most „egységesen hanyag” állapotban van, nekem így tetszik. A veteránautók kárpitozására szakosodott vállalkozásomat se kellett még mozgósítanom a kocsi miatt, ugyanis elődöm valamikor egy gyári, Citroën huzatanyaggal újra kárpitoztatta az autót, a konyharuhára emlékeztető szövet pedig kopott ugyan, de még tökéletes az állapota. Amivel viszont nem viccelek, az a megbízhatóság. Az elvégzett munkák a működőképességgel voltak összefüggésben, beállítottuk például a futóművet, mert az nem volt éppen a helyzete magaslatán, helyre kellett pofozni a csúszkákat. Tudni kell, hogy ebben az autóban a lengéscsillapítás sem közönséges, a lengőkaroknál hosszúkás, henger alakú tartályok vannak, amelyekben olajat és ólomgolyót találunk. Ezek mozgása segít stabilizálni az autót, mert az olaj és a súly ellentétes irányban mozog. Hihetetlen, primitív megoldás, de működik – közölte Balázs, aki egy újabb érdekességet is megemlített a vég nélküli listáról – Mivel ez egy nagyon korai CV2-es, a felnije 15,5 hüvelykes. Tehát nem 15-ös, nem is 16-os… Ezt először nem is tudtam, de amikor vásároltam egy, a 24 órás Le Mans-i versenyen használt, 15-ös Kacsa-alufelni-garnitúrát az autóm számára, akkor derült ki, hogy az autó saját Michelin gumijai lötyögnének rajtuk. Amikor alaposabban megnéztem őket, kiderült, hogy bizony 15,5 hüvelyk a méretük, ami igazán archaikus, a Citroën által se sokáig használt szabvány.
.
Balázs, aki akár napi ügyintézésekre is befogja a Kacsát, eközben talán csak egyetlen dologtól tart – Borzasztóan félek a vandáloktól, attól, hogy valaki kárt tesz az autómban. Bár a kocsi színe szürke, képtelen beleszürkülni a mai utcaképbe, annyira más, olyan furcsa arányai vannak, annyira nem illik semmilyen modern képletbe – osztotta meg velem gondolatait Balázs, aki végül nem meglepő módon azt is kijelentette, el sem tudja képzelni, hogy megváljon a szeretve óvott, patinás, ütött-kopott autómatuzsálemtől.
szerző: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre