A jól bejáratott tradíciónak megfelelő időpontban, június első szombatján idén is újfent elrajtolt a sorrendben már tizenhatodik BALATON CLASSiC veteránautó-verseny. A rendezvényről szerzett tapasztalatairól Pétervári Zoltán főszervezővel beszélgettünk.
– Százharminchárom nevezőnk volt, közülük csak két autó maradt távol a rajttól, különböző okok miatt. Ha jól tudom, a célba sem érkezett meg mindenki, hárman ugyanis kiestek az indulók közül. A mezőny tehát technikai- és más okokból kifolyólag is fogyatkozott, de ez egy veteránautók számára rendezett versenyen teljesen normális. Összeszámoltam, harminchárom autómárka indult a futamon, ami nem kevés. A mezőny tele volt csupa érdekes autóval, példának megemlítem leggyengébb, kilenc lóerős Citroën Kacsát – közölte Pétervári Zoltán, majd témát váltott – A verseny szervezését érintő újság, hogy visszatértünk Balatonalmádiba, amely tizenkét évig volt a verseny központja, majd három évig máshonnan rajtoltunk. Előbb Veszprém, majd Füred vette át Almádi helyét, de idén visszatértünk. Úgy tűnik, hogy Almádi új polgármesterével ismét hosszabbtávú megállapodást tudunk kötni – jelentette ki a főszervező, majd címszavakban összefoglalta a verseny programját – Fél kilenc magasságában a Balatonalmádi nagy parkolóból rajtolt a csapat, hogy nekivágjon a mintegy kétszázötven kilométeres távnak.
Mindeközben számos próba és feladat várta őket. Azt hiszem, a megoldandó feladatok nem voltak könnyűek, ráadásul újakat is beépítettünk az idei versenybe. Például még sosem volt Szuperkupa futam olyan tesztpályán, ahol speciális felületen kellett teljesíteni az 1/100-at. Almádiból rögtön a rajt után a Gyulafirátót és Hajmáskér között található Continental tesztpályára vezetett az út. Az első 1/100-as a jeges útburkolatot imitáló, vizes, csúszós kerámia pályán, dupla szakasszal várta versenyzőket. Ez a feladat a profikat is „megzavarta”, és annyi büntetőpontokat gyűjtöttek, amennyit máskor egész verseny alatt sem. Sokuknak ez volt az eldobható szakasz – árulta el Pétervári Zoltán, akitől megtudtam, hogy a mezőny a pontokat illetően már a futam elején eléggé szétszóródott, majd később még inkább. Mindez persze nem csoda, kifejezetten nehéz feladatok voltak idén, amelyekre nagyon oda kellett figyelni. Persze kellemes programpontokból is volt elég. A versenyzők bejárták a Balaton-Felvidék útjait, fölmentek egészen Zircig, délben megebédeltek Tapolcán a Hotel Pelionban, majd visszaindultak. Kora délután futottak be a balatonfüredi kempingbe, ahol a Kékszalag vitorlás kikötő épülete tetején kialakított tetőteraszon, csodálatos panorámával a háttérben elfogyasztották a Pappas Autó által biztosított uzsonnát – Nagyon hangulatos volt, a háttérben szelfifotózás zajlott és egyéb jópofa dolgok – idézte fel a kellemes emléket beszélgetőtársam, akitől megtudtam, hogy ezután a mezőny lefutott még egy nagy kanyart, mielőtt délután öt óra körül megérkezett volna Almádiba, ahol fél nyolckor kiadós vacsora várta a versenyzőket a Hotel Bál Resortban, a díjkiosztó pedig utána, kilenc órákor kezdődött.
A főszervező így összegezte a futam napjának tapasztalatait: – Ugyan nehézre sikerült a verseny, de a hangulatot szokás szerint semmi nem ronthatta el. A versenyzőket a nehézségekért kárpótolta a csodás útvonal, a sok móka, ráadásul az időjárás is pazar volt. Ezen felül egy megható, kedves gesztus is emlékezetessé tette a napot. Gyűjtést szerveztünk a Bohócdokiknak. Azt találtuk ki, hogy reggel a rajtnál minden versenyzőnek kiosztottunk egy-egy piros orrot, akik nemcsak a rajtnál, hanem a Bohócdokinak nevezett szakaszon is viselték azt. Én se voltam kivétel, pirosorrú lettem én is! Nagyon mókás szakasz volt, rengeteget nevettünk. Ami pedig ennél is fontosabb, nagyon sikeres volt a gyűjtési akciónk, másfélmillió forintot utaltatunk át a Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány számlájára! – mondta végezetül Pétervári Zoltán, aki már csak ennyit tett hozzá az elmondottakhoz – Egyre sikeresebb a BALATON CLASSiC, nem tudom, hová tudjuk még fokozni…
szöveg: Váczy András, fotó: BALATON CLASSiC, Néveri István