A tavalyi sikeres szigetközi helyszínt követően idén július 5-9. között a Mini Club újból a Balatonon, pontosabban Fonyód-Bélatelepen, a Napsugár kempingben tartotta hagyományos, nyári nemzetközi nagytalálkozóját, a XXVIII. International Mini Weekendet, mintegy nyolcvan klasszikus Mini részvételével. A sűrű, színes, nyaralással egybekötött, programdús találkozót Béres Mátéval, a Mini Club Hungary elnökségi tagjával elevenítettük fel.
– Egy többnapos rendezvény szervezése rengeteg munkával jár, ugye?
– Valóban, a szervezés pedig a helyszín kiválasztásával kezdődött, a tavalyi, lipóti International Mini Weekend után egyetlen nap pihenőt sem hagytunk maguknak. Mivel ez a találkozó a Minisek közös nyaralása is, arra jöttünk rá, hogy ha nem a Balatonra visszük, akkor sajnos csak feleannyian lesznek, mint lehetnének. Fadd-Domboriban és a Velencei-tónál csak negyven-ötven Mini volt, a Balatonon pedig nyolcvan-száz, így évek óta ehhez tartjuk magunkat. Mivel a hagyományos időpont húsz év óta július második hétvégéje, ami erősen főszezon, ezért legalább egy évre előre kell kempinget foglalnunk. Ez nem volt könnyű, mert kevés olyan kemping van a Balatonon, főleg a főszezonban, amelyik autós találkozót – pláne ilyen létszámút – bevállal.
– Mi ennek az oka?
– Attól félnek, hogy egy autós találkozón csakis tuningos suttyók jöhetnek össze, akik részegen áthajtanak a sátrakon, hajnalig bömböltetik a zenét, satöbbi… Ezért már a keresgélés fázisában kitaláltam azt a technikát, hogy jó előre leírom: nálunk a kisgyerekes családoktól az idősebb házaspárokig a paletta teljes skálája megjelenik, a Miniket nem számítva pont olyanok vagyunk, mint bármely más vendég, és nem kell tőlünk félni. Sőt, ha akarják, kérhetnek referenciákat az előző helyekről. Így sikerült végül találni három kempinget. Ezek közül azért esett a választás a fonyódira, mert tizenhét éve egyszer már volt itt a nagytalálkozó, ami ráadásul száznyolc Minivel a mai napig a valaha volt legnagyobb létszámú hazai Mini-találkozó – nyilván a 2012-es füredi IMM-et leszámítva, de hát az világtalálkozó volt.
– Hogyan, milyen programokkal zajlott a rendezvény?
– Hagyományosan minden évben ugyanúgy néz ki a program. Szerdán még csak érkezés van programok nélkül, örülünk egymásnak és strandolunk. Megtörténik a regisztrációs csomagok átvétele, benne póló, rally tábla, matrica, miegymás. A csütörtök az autós kirándulás napja, melynek keretében idén a Kis-Balatonhoz, a Kányavári-szigetre mentünk. Kint hagytuk a Miniket a parkolóban, majd egy kétórás szabadprogram következett a szigeten, aztán vissza a táborba és strandolás. A péntek mindig autómentes nap. Ilyenkor választhat az ember: ha jó az idő, marad és strandol, vagy eljön velünk kirándulni Mini nélkül, idén éppen egy badacsonyi hajókirándulásra. A több mint százfős létszám miatt előre egyeztetni kellett a MÁV-val és a BAHART-tal, de végül minden nagyon flottul, zökkenőmentesen ment. Badacsonyban a klasszikus útvonalon fölsétáltunk egészen a Rózsakőig, közben betértünk egy-egy borozóba, aztán lefelé pláne betértünk egy-egy borozóba, és közben építettük a nemzetközi kapcsolatainkat is. Mindenki nagyon jól érezte magát.
– Volt valamilyen játékos verseny a találkozó során?
– Az autómentes nap délutánján volt az 2017 óta hagyományos szelepfedél-versenyünk, ami évről évre egyre népszerűbb. Mindenki hozza a Mini szelepfedeléből készített autóját, amelynek megvannak a maga angol szabvány szerinti szabályai, hogy mi hány inch és font… Ezek egy párhuzamos pályán, csak a gravitáció által hajtva versenyeznek egymással, kieséses rendszerben, és végül a leggyorsabb nyer. Idén is három ifjúsági-, három felnőtt- és egy dizájn díjat osztottunk ki. Ez mindig jópofa dolog, szeretik a Minisek.
– Mikor gurultak az autók?
– A rallyn, szombaton. Ez persze nem olyan rally, hogy padlóig nyomjuk a gázpedált, hanem ügyességi, tájékozódási verseny, ahol a helyszínnel és a Minivel kapcsolatos játékos, szellemi és fizikai feladatokat kell megoldaniuk a résztvevőknek. Nem távolodtuk el nagyon a Balaton partjától, Fonyód, Lengyeltóti, Gyugy, Szőlősgyörök, Szőlőskislak, Boglár, Lelle-Kishegy, majd megint Boglár és vissza Fonyód volt az útvonal, 58 kilométer. A távot minimum kettő, maximum négy óra alatt kellett teljesíteniük, közben hét feladatot kellett megoldaniuk, plusz egyet, amelyben az út során felbukkanó nyolc tereptárgyat ábrázoló képet kellett helyes sorrendbe rakniuk. Kis óratorony, egy csavarbolt felirat, egy festett tojás, és így tovább… Nagyon ügyesen megoldották a feladatokat.
– A versenyzők leereszthettek. A szervezők dolgoztak?
– Számunkra mindig nagyon izgalmas, amikor összesítjük az egyes feladatok eredményeit, de nem tudjuk előre, hogy ki nyert, mert rajtszám alapján pontozunk. A rajtszámokhoz tartozó nevek külön listán vannak, és ezt a kettőt csak utólag szoktuk összevetni. Teszem azt, a 12-es nyert, kikeressük hozzá a listából a nevet, és megtudjuk, hogy ki a 12-es. Ilyenkor már előre örülünk, mert többnyire ismerjük és szeretjük az illetőt, és tudjuk, milyen örömet fogunk neki okozni hamarosan.
– Mennyi díjat osztottatok ki?
– Tizenhatot. Volt legszebb Mini, legeredetibb Mini, legmesszebbről érkezett résztvevő…
– Milyen messziről jött, és ki kapta az utóbbit?
– Egy lengyel páros Wrocławból autózott ide 580 kilométert. Ráadásul egy beteg kutyával jöttek, le a kalappal, hogy ilyen messziről és ilyen körülmények között is bevállalták az utat.
– Miután lezajlott a díjkiosztó, ünnepeltek a Minisek?
– Nagy, fergeteges spontán buli kerekedett, de nemcsak szombaton, hanem már pénteken is. Két-három óránál többet nem aludtam, ahogy sokan mások sem. Túl a fáradtságon, azt mondhatom, hogy a visszajelzések szerint nagyon jól sikerült a találkozó.
Néhány mondat erejéig megkerestünk két másik Minist is.
Linczmayer Balázs: – Nagyszerű volt elejétől végéig a hangulat. A programok közül pedig a szelepfedél verseny és a rally volt a találkozó két csúcspontja. Magát a rallyt én rajtoltattam, én érkeztettem, és az utolsó feladatot is mi csináltuk egy klubtársammal közösen. És hát a díjkiosztó, háttérben a naplementével, az valami fantasztikus volt!
Orosz László: – Nekem a rally marad meg leginkább, különösen azon a gyönyörű kanyargós, dombos tájon, főúttal és mellékúttal vegyesen… Nagyon jó volt.
Rally díjazottak:
- hely: 21-es rajtszámmal: Ondrej Eršek – Michaela Eršeková – Zoran Eršek – Viktor Eršek (SVK) 77 pont
- hely: 18-as rajtszámmal: Pap Éva – Erdei Tamás (HUN) 75 pont
III. hely: 37-es rajtszámmal: Jakub Dovičič – Barbora Majdanová (SVK) 74 pont
szöveg: Váczy András fotók: Fülöp Attila és Diósi Imre