A Veterán Autó Kft. telephelyén bukkantunk rá az autóra, amelyet tízen kapásból Zsigulinak mondanának, azonban valójában Torinó napfényes ege alatt tette meg első métereit, hiszen valójában egy Fiat 124-esről van szó. Az 1966-ban Genfben bemutatott típus elképesztő karriert futott be, arányos formája, haladó technikai megoldásai 1967-ben Év Autója díjat eredményeztek, tudását 1970-től pedig a Szovjetunió befolyási övezetében is megismerhették a polgárok, immár Zsiguli-Lada márkanév alatt. Az unalmas, háromdobozos kockaforma az olasz dizájner – Oscar Montebone – rajzasztalán új minőséggé lényegült, harmonikus formájú közlekedési eszköz született, amely szemet gyönyörködtető vonalait meglepően tágas helykínálattal ötvözte.
Montabone szerencséjére teljesen szabad kezet kapott a munka megkezdésekor, úgy alkothatta meg a Fiat új, közepes méretű családi szedánját, hogy nem kellett figyelembe vennie az elődmodellek megoldásait. Az egyébként sikeres 1300/1500-as Fiat típusokból egyedül a váltót alkalmazta a 124-es típusjelzésű autónál, minden egyéb új lett és modern. Az önhordó karosszéria radikális súlycsökkentést hozott, az autó orrába illesztett, 1197 köbcentiméteres négyhengeres, 60 lóerős motorral nagyon jó párost alkottak. A hosszában beépített OHV erőforrás jól érezte magát magasabb fordulaton is, így a gépkocsi egyike lett a korai sportos szedánoknak, amelyet egyébként akkoriban csak sportautókra jellemző négy tárcsafék lassított.
A Fiat 124-es nimbuszát igazán magasra az 1968-ban bemutatott és még sokkal dinamikusabb, ikerfényszórós Special változat emelte, amelyet immár 1438 köbcentiméteres, 70 lóerős motor mozgatott. A kiváló és korszerű Fiat 124-es okkal és joggal, 144 pontos eredménnyel nyerte el 1967-ben az év autójának járó megtisztelő elismerést, ezt követően pedig nemzetközi sikertörténetet írt. Olaszországban másfél millió darab készült belőle 1966 és 1974 között, aztán 1970-ben a Szovjetunióban is megkezdte karrierját Zsiguliként – a szovjetek rájuk jellemző módon rögtön egy egész várost alapítottak a licensz nyomán készült autónak.
Spanyolországban Seat lett belőle, Bulgáriában Pirin-Fiat, Törökországban Murat 124. A messzi Indiában Nissan motorral, Premier 118NE néven készítették és forgalmazták, de Afrika északi felén is megvetette a lábát, hiszen Egyiptomban és Etiópiában is készültek Fiat 124-esek. 1967-től létezett kombi változata (Familiare) is, 1972-től pedig alaposan felfrissítették a modelleket. A motorok teljesítményét 65, illetve 75 lóerőre növelték, a Special változat „Special T” frissítése pedig immár 1592 köbcentiméteres, 95 lóerős motorral – és igény esetén ötsebességes váltóval – került a kereskedésekbe.
szöveg: Szalkai Tamás képek: Diósi Imre