A Ponton-Merci ritka ugyan, de nem teljesen kilátástalan beszerezni egyet. Felújítani, karbantartani sem ördöngösség, vastag pénztárcával és kellő elszántsággal nem fogunk leküzdhetetlen akadályokba ütközni. A Ponton-kupé ellenben egészen más műfaj, kézi munkával gyártott, exkluzív kirakatmodell volt, presztízsholmi, amely egyszerre fényezte a Mercedes és tulajdonosa egóját is. Nem mindennap fordul elő, hogy Ponton-kupéra bukkanjunk, pláne nem egy Ponton-kabrió társaságában, de ez a csoda is megesett. Az alábbi ritkaság Csüllög Zsolt műhelyében nyerte el jelenlegi állapotát, ott restaurálták a vasat, a szakembertől pedig megtudtuk, hogy a kabriótól szinte csak abban tér el, hogy van teteje és hátsó szélvédője – de milyen!
A Ponton szedán sikerén felbuzdulva a Mercedes-Benz úgy határozott, hogy exkluzív kabriót és kupét is készít a négyajtós konstrukciójának felhasználásával. Bár látszólag erős a rokoni kötelék a komoly, megfontolt szedán és a két hedonista ifjonc között, valójában fényévnyi távolság választja el őket. A kupé és a kabrió tengelytávja például tizenkét centiméterrel kurtább, mint a négyajtós Pontoné, mindössze 2700 milliméter. Ezáltal a speciális kiadások könnyebbek, sportosabbak, kanyarodás közben pedig ügyesebbek lehettek, ezeket az előnyöket az új típusú hátsó felfüggesztés is fokozta. Természetesen a tengelytáv megvágása szűkösebb utasteret eredményezett, de ez az apróság elveszett az előnyök tengerében.
De lássuk, mi mindent kapott a tulajdonos, miután kifizette a Ponton szedánénál hetven százalékkal magasabb vételárat! Immár büszkén mesélhette, hogy autóját bizony szinte teljes egészében kézzel készítették, karosszériaelemeinek egyetlen darabja sem passzolna a szedánokra. Párás szemmel nézegethette a kívül-belül dúsan krómozott négykerekűt, a vezetőülésben ülve pedig csak valódi fa, sárgaréz és bőr vette körül. Ahol nem bőrhuzat és bőrkárpit feszült, ott színben hozzá hasonló velúrszövet kényeztette az érzékeket, az egyetlen kivétel a csomagtartó volt. Itt is velúrból szabott anyag borította ugyan az oldalfalakat, azonban a raktér fenekét egyen-gumiszőnyeg védte a karcolódástól. A megrendelő szabadon dönthetett, két, sőt, akár háromszínű fényezéssel is kérhette autóját, bár utóbbiról a kereskedők a gyár titkos kérésére igyekeztek lebeszélni a megrendelőket… A népszerű belső kárpit-színek a krémszín, a piros, a világospiros és a bézs voltak. A gyártó nemcsak a legexkluzívabb modelljeihez – így például a 300 SL, a 190 SL típusokhoz -, hanem a Ponton kupékhoz és kabriókhoz is kínált a kárpitok anyagával-színével azonos bőröndöket.
A kupék talán legfeltűnőbb és kimondottan drága alkatrésze volt a speciális, hátsó szélvédő. Kis mennyiségben készült, mert nem gyártottak sok kupét, cserében borzasztóan látványos és hasznos holmi volt, amely egészen kiváló kilátást tett lehetővé. E remek megoldást minden modern autós díjazná, aki atombiztos C-oszlopokkal határolt, hátsó ablaknak csúfolt lőrésen át néz hátra…
A kupé első nyilvános bemutatkozására 1956 szeptemberében Párizsban került sor, a gyártás pedig 1957. június 30-án indult be. A legelső példányt promóciós célokra használták, többek között márciusban is ezt állították ki Genfben. A sorrendben utolsó 220 SE kupé 1960. szeptember 19-én gördült ki a sindelfingeni üzemből. A kupék – hasonlóan a kabriókhoz – 2195 köbcentiméteres hathengeres motorral és hosszabb orr-résszel kerültek forgalomba. A gyengébb, karburátoros kivitelű 220 S modell 105 lóerőre, az erősebb 220 SE ellenben 115 lóerőre volt képes. az „E” betű az Einspritzer szó rövidítése volt és a mechanikus Bosch befecskendezőre utalt. Utóbbi csúcsteljesítménye 4800-as fordulaton éledt, míg a maximális, 186 newtonméteres nyomatéka már 3800-as fordulatnál. A fotóinkon látható, Csüllög Zsolt műhelyében restaurált 220 SE modell sokkal sportosabb jármű volt a 220 S-nél, két másodperccel jobban gyorsult (15 másodperc alatt érte el a százat álló helyzetből) és a végsebessége is elérte a 160 kilométert óránként.
A kupé első nyilvános bemutatkozására 1956 szeptemberében Párizsban került sor, a gyártás pedig 1957. június 30-án indult be. A legelső példányt promóciós célokra használták, többek között márciusban is ezt állították ki Genfben. A sorrendben utolsó 220 SE kupé 1960. szeptember 19-én gördült ki a sindelfingeni üzemből. A kupék – hasonlóan a kabriókhoz – 2195 köbcentiméteres hathengeres motorral és hosszabb orr-résszel kerültek forgalomba. A gyengébb, karburátoros kivitelű 220 S modell 105 lóerőre, az erősebb 220 SE ellenben 115 lóerőre volt képes. az „E” betű az Einspritzer szó rövidítése volt és a mechanikus Bosch befecskendezőre utalt. Utóbbi csúcsteljesítménye 4800-as fordulaton éledt, míg a maximális, 186 newtonméteres nyomatéka már 3800-as fordulatnál. A fotóinkon látható, Csüllög Zsolt műhelyében restaurált 220 SE modell sokkal sportosabb jármű volt a 220 S-nél, két másodperccel jobban gyorsult (15 másodperc alatt érte el a százat álló helyzetből) és a végsebessége is elérte a 160 kilométert óránként.
Vajon hány darab spéci Ponton-kupé futhat még a világon? A szakértők úgy vélik, hogy a Mercedes-Benznél legyártott 5371 darab kupé és kabrió kivitelű Pontonból nagyjából kétezer darab maradhatott fent máig. Mivel többségben vannak a kabriók, illetőleg a karburátoros kocsik, a ma létező legritkább Pontonok vitán felül a befecskendezős kupé, párszázas mennyiségben…
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre