A terepjáró gépkocsik különleges és töretlen népszerűségnek örvendenek modern korunkban, még akkor is, ha mostanság szinte soha nem hagyják el az aszfaltot. Biztonságérzetet adnak talán, hogy „ha akarom, megtehetem”, vagyis letérhetek a műutakról, nem fog cserben hagyni a technika, ott is járhatok, ahol a többi autós soha… Sok divatterepjáró gyártója is meglovagolja e vágyat, elég, ha azutakat tömegével koptató, emelt hasmagasságú „telekjárókra” gondolunk. Rózsavölgyi László, a KOMO-SKY 51-es bázis tulajdonosa, egyúttal pedig autórajongó- és gyűjtő az utóbbiakkal ellentétben egy kőkemény vasat vett magának, amely a fotóink elkészülése után nem sokkal került ki a tulajdonából – A Mercedes Benz Geländewagen, azaz G-osztályos katonai Merci nem sokkal a fotózás után el is kelt.
Én csak elhatároztam, hogy eladom, nagyjából egy perc alatt lett új gazdája. Pilótársam vásárolta meg, mégpedig modern, hétszemélyes Mercedese mellé, jól mutat együtt a hi-tech és az antik – tudtam meg Rózsavölgyi Lászlótól, milyen kelendő is egy terepre gyártott Mercedes „Gelände” – Az autó az osztrák hadseregé volt, egyike volt a keveset futott, gondosan tárolt, katonai igények felmerülésére váró példányoknak. Ezekre mondják, hogy „M-zárolt”, az órájában mindössze 117 ezer kilométer volt, az autó pedig kifogástalanul működött és működik – emlékezett vissza a már csak „ex” G-osztály tulajdonos, aki így folytatta – E Mercedes véleményem szerint a lehető legjobb konfigurációval készült, 2,5 literes szívódízel motor hajtotta, az erőt pedig ötsebességes váltó osztotta be.
Örök élet, ahogy mondani szokás – jelentette ki határozottan a gyűjtő, akinek nem adott sok munkát a terepjáró, amíg megvolt – Kisebb, esztétikai jellegű dolgokat csináltam meg rajta, olívazöld műbőrrel újra kárpitoztattam a kissé viseletes első üléseket, illetve a hazai vizsgára hátra is beszereltem a biztonsági öveket. Az autó nyolcszemélyes, elől ketten, hátul két padon, egymással szemben hárman-hárman ülhetnek. Azért, hogy ne legyen fennakadás a vizsgán, a típus hivatalos leírása és tervei szerint hátulra beszereltettem hat darab kétpontos medenceövet, amely más autókban ott volt, ebben azonban nem, a katonai felhasználásra szánt autókba nem szerelték be őket. Biztonsági övekkel végül a közlekedési hatóság is alkalmasnak ítélte a közúti használatra – folytatta Rózsavölgyi László, akitől meg kellett kérdeznem, nem hiányzik-e négykerekű bajtársa – Nem mondom, hogy nem fáj a hiánya, de mindig kell valamit alakítani, mozdítani az autóparkon, úgy jönnek az új szerzemények, ha mennek néha a régiek…
szöveg: Szalkai Tamás fotók: Diósi Imre