A Mercedes-Benz 300 SL „Sirályszárnyú” egyszerre volt presztízsmodell és versenyautó, továbbá a korszak illusztris személyiségei számára készült státuszszimbólum. A gyártó 1954-ben ezzel a kocsival tért vissza az autógyártás élvonalába, 1957-ben aztán egy finomított, kényelmessé alakított 300 SL-lel építette tovább a komfortos Mercedesek nimbuszát. A 300 SL Roadster nemcsak a Sirályszárnyúnál, de a fehér hollónál is ritkább, ezért mondhatjuk magunkat szerencsésnek, hogy itt és most bemutathatunk egy csodálatos állapotú példányt. A gépkocsi tulajdonosa szívesen mesélt autójáról, ám azt kérte, őrizzük meg inkognitóját.
A Mercedes-Benz SL, azaz „Sport und Leicht”, vagyis „sportos és könnyű” autói családfájukat egészen a legendás Sirályszárnyúig, a 300 SL modellig vezetik vissza. E járművet először 1952. március 12-én leplezték le Stuttgart mellett, egy lezárt autópálya-szakaszon, általa tért vissza a Mercedes a versenysporthoz. Az újságírók feljegyezhették, hogy a gyár három példányt is indít a májusi Mille Miglián, illetve azt is, hogy a gépkocsi minden korábbi Mercedes versenyautónál könnyebb, karosszériáját egy mindössze ötven kilogramm súlyú alumínium-magnézium kompozitból készült váz merevítette. Hathengeres motorja 180 lóerős teljesítményre volt képes és a korabeli Mercedes limuzinból származott.
A 300 SL igazolta az elvárásokat, A Mille Miglián második és negyedik helyet hozott, Bernben pedig az első három helyet. A 24 órás Le Mans-i futamon kettős SL győzelem született, Nürburgringen az első négy helyre érkeztek be a Mercedes szuperautói, a mexikói Panamericanán pedig Karl King és Herman Lang kettős győzelmet aratott 300 SL-lel.
Ilyen előzmények ellenére a gyártó mégis inkább a Formula-1 felé fordult és speciális versenyautó fejlesztésébe kezdett, 1954-ben New Yorkban pedig bemutatták a 300 SL versenyautó utcai változatát, illetve annak kisebb testvérét, a 190 SL modellt. Utóbbi Max Hoffmann szorgalmazására született meg, aki a Mercedes amerikai vezérképviseletét vezette és arra kérte a gyártót, hogy készítsen megfizethető, nyitott, sportos túrakocsit, amely egészen biztosan piaci siker lesz az Egyesült Államokban. Hoffmannak nemcsak a 190 SL-t köszönhetjük, de a 300 SL Roadstert is. A roadster kategóriába tartozó autók nyitott, kétüléses sportkocsik, Hoffmann pedig arra tett javaslatot, hogy a 300 SL kupé konstrukciójának felhasználásával készüljön egy ilyen jellegű, vászontetős, nyitott változat. A 300 SL Roadster 1957-ben váltotta le a kupét, azzal ellentétben pedig nem sirályszárnyas ajtói voltak, hanem hagyományosak. Mindezt a karosszéria vázszerkezetének átdolgozásával, a küszöb vonalának lesüllyesztésével érték el a mérnökök. A gépkocsihoz egyébként levehető keménytetőt is kínáltak opcióként, bár az igazi élményt a nyitott tetővel suhanás jelentette. A Roadsterből mindössze 1858 darab készült, fennmaradt példányai manapság a legdrágább oldtimerek közé tartoznak.
– Évekkel ezelőtt a Veterán Garázs Magazinban bemutattuk Mercedes-Benz 300 SL „Gullwing” gépkocsiját, most hasonlóan nagy örömmel foglalkozunk újabb szerzeményével is. Mit kell tudni erről a klasszikus Mercedesről?
– Ez egy 300 SL Roadster, lényegében a versenypályára tervezett Gullwing utcai változata. E két autó W198 gyári kóddal készült és egymást váltotta a Mercedesnél, 1954-től 1957-ig készült a Sirályszárnyas, majd 1957-től 1963-ig gyártották a Roadstert.
– Az öné milyen évjáratú?
– 1957-es, tehát a korai példányok egyike.
– Kevesen mondhatják el magukról, hogy vezettek már 300SL-t és Roadstert is. Meg is ragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem, mennyiben különbözik a két autó?
– Ég és föld. Az egyiket kimondottan a versenypályákra szánták, a másik ellenben egy kényelmes túrakocsi. A Roadster sokkal lágyabb, puhább, komfortos a futóműve, a rugózása, a hasmagassága is nagyobb. Emiatt kicsivel könnyebb is kiszállni belőle, bár a küszöb ennél a kocsinál is széles és magas. A lemezek alatt ugyanis egy csövekből összeállított váz található, ennek egy része viszonylag magasan körbefut a karosszérián, ez a keret eredményezte a nagy méretű küszöböket.
– Az erőben is érezni valamekkora különbséget?
– A Roadstereket ugyanolyan háromliteres, sorhatos motorok hajtották, mint a Sirályszárnyút, tehát a menetteljesítményre semmilyen panasz nem lehet, azonban a Sirályszárnyú sokkal közelebb van az aszfalthoz és a felfüggesztései is keményebbek, ezért dinamikusabb és stabilabb a kanyarokban, illetve a légellenállása is kedvezőbb. Az a kocsi egy teljesen más dimenziót képvisel, harapós, kemény.
– A Roadster milyen állapotban került a tulajdonába?
– Az autót roncsként vásároltam a német HK Engineering nevű cég segítségével és velük restauráltattam azután. Ők csinálták a Gullwingem is, mivel pedig az is tökéletesen sikerült, egy pillanatig sem gondolkodtam azon, hogy hozzájuk vigyem ezt a kocsit, vagy sem…
– Hogyan került a roncs a birtokába? Manapság szinte lehetetlen vállalkozás egy ilyen autó megszerzése…
– Valóban, ha az interneten keresgél az ember, akkor szinte semmi remény nincs a sikerre. Engem a kapcsolataimon keresztül értesítettek arról, hogy van egy ilyen autó, amelyet szívesen eladna a tulajdonosa, de egyelőre ő sem képes fizikailag megközelíteni a járművét…
– Ez érdekesen hangzik. Mi volt az elháríthatatlan ok?
– Az autó tulajdonosa egy Floridában, Miamiban élő, guatemalai származású úriember volt, aki annak idején szülőhazájában komoly vagyont halmozott fel és többek között megvásárolta magának a Roadstert is. Igen ám, de Guatemalában aztán polgárháborúk, felkelések, katonai hatalomátvételek érték egymást, így az autó tulajdonosa sok társával együtt elhagyta az országot. Élete ezért megmaradt, de vagyonának nagy része odaveszett. Guatemalában maradt a Mercedes-Benz is, sőt, a felkelők egy benzinnel töltött palackkal felgyújtották az autót, amely szinte teljesen kiégett. Évtizedek teltek el, az érintetlen roncsról pedig talán csak a tulajdonos nem feledkezett meg.
– A nem mindennapi előzmények után hogyan került Európába az autó?
– A Mercedest, pontosabban azt, ami megmaradt belőle, Guatemalából először Mexikóba szállították, majd az Egyesült Államokba érkezett. Onnan hajózott át az óceánon. Ezt követően érkezett meg a német restaurátorokhoz.
– Csak sejtem, milyen lesújtó állapotban lehetett az autó. Nagyon elkeserítő volt az állapota?
– Egy átlagosnál jobb kocsit sikerült szerezni. Bár egy kiégett, rozsdás roncs volt, de ellenőrzött előélettel, ráadásul mindössze egyetlen tulajdonosa volt előttem. A tűzesettől eltekintve pedig nem volt törve, javítva sem. Ez így együtt olyan, mint egy álom… De azt is el kell mondanom, hogy ilyen autót nem adnak már nagyon sok pénzért sem, egyszerűen ilyen már „nincs”, elfogyott. Ha valakinek lehetősége nyílik megvenni egyet, ne habozzon, ne nézze az állapotát, csak fizessen! Így tettem én is és nem bántam meg.
– Sikerült megmenteni a motort is? Azaz matching number matuzsálemről beszélünk?
– Igen, sőt nemcsak a motort sikerült restaurálni és beépíteni a kocsiba, de a karosszéria egy része is menthetőnek bizonyult. Az egyik sárvédő volt nagyon rozsdás, hiányos, illetve az ajtók is, de a többi karosszériaelem használható, azaz javítható állapotban maradt.
– Mennyi ideig tartott a restaurálás?
– A HK Engineering két éven keresztül dolgozott az autón, de a végeredmény egy hibátlan, abszolút gyári állapotú 300 SL Roadster lett. Mindez persze nem meglepő, a cég a közelmúltban nagyon rangos szakmai elismerést vehetett át Londonban, mint Európa legmagasabb színvonalú restaurátorműhelye. Kapcsolatban állnak a Mercedes-Benz által fenntartott Classic Centerrel, minden szükséges alkatrészhez hozzájutnak, a szakértelmük pedig nem is vitás, hiszen kizárólag a korai SL modellek restaurálására szakosodtak, mindent tudnak ezekről a kocsikról. Természetesen az autó az eredeti színét kapta vissza tőlük, illetve a kárpitjai is pont olyanok, mint amikor ez a kocsi 1957-ben kigördült a gyárból.
– Mennyire bonyolult egy ilyen autót karbantartani? Az olajcserék, fékbetétek cseréje megoldható egy szakműhelyben?
– Elvileg igen, de gyakorlatilag nem. Még a hazai Mercedes képviseletek sem vállalták, hogy egy ilyen értékes antik ritkasággal foglalkozzanak, így a Roadster tréleren utazik Németországba, ahol a HK Engineering-nél elvégzik a szükséges javításokat. E cég egyébként két év garanciát adott a restaurált autóra, mindennemű meghibásodást vagy a helyszínen javítanak, vagy a műhelyükbe szállított autón végzik el.
– Sejtem, hogy nem az eladás céljával restauráltatta a Roadstert. Mi a célja vele?
– Elvakult, szenvedélyes rajongónak tartom magam, számomra különleges jelentőséggel bírnak a Mercedes-Benz SL modelljei. Ezzel a kocsival lett kész a gyűjteményem, 1954-től 2004-ig minden egyes SL modellből van egy példányom. A sort a 300SL Gullwing és a 300SL Roadster nyitja, de természetesen van 190 SL-em, W113-as Pagodám, R107-esem, R129-esem és R230-asom is. Mivel már nincs olyan klasszikus, amire vágynék, úgy érzem, hogy a jövőben már csak új autót veszek magamnak!
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre