Macsok Tibor számára a Maserati nem egyszerűen gépkocsi, hanem életérzés is egyben, talán el sem tudná képzelni az életét szigonyos autó nélkül. Örömmel mutatta be nekünk büszkeségét, a 430-ast, amely nemcsak feltűnő piros színe miatt érdemes a figyelemre, hanem ritkasága miatt is.
– Ebből a típusból összesen csak 955 darabot gyártottak 1990-ben, ebből az amerikai piacra hatvanegy automataváltós és hatvan kéziváltós ment. A hatvanegy automatából az egyik az enyém, különlegessége, hogy csak három olyan készült, amelynek elefántcsont és kék az utastere. Az ősmodell, vagyis a Tipo 116-os Maserati Biturbo 1981-ben mutatkozott be, e sportkocsi kétajtós, négyüléses kupé volt és bár kisebb volt, mint az akkoriban gyártott 3-as sorozatú BMW, orrába kétliteres V6-os motort építettek be, két turbófeltöltővel. Az utastér luxusminőségben készült, a karosszéria formatervezése Pierangelo Andreani érdeme volt, aki korábban luxushajókat, motorkerékpárokat és gépkocsikat is tervezett, utóbbiak közül érdemes kiemelni az 1971-es Fiat Ritmót és az 1976-os Ferrari Mondial 8-at. A Maserati Biturbo típusait 1981-től egészen 1997-ig gyártották, ebben az időszakban pedig minden Maserati gépkocsi e típusok architektúráját követte, kivétel nélkül. Ugyanilyen módon épült fel a négyajtós 420/425-ös és 4.24v modell, a Spyder, a Karif, a 228-as, a 2.24v, majd a 430-as, sőt a Maserati Racing, de a későbbi Shamal és Ghibli II is. A Biturbók követőjének számít a Maserati Barchetta, amely a V6-os motor utolsó változatát használta – méltatta
Tibor a Biturbo ágas-bogas családfáját, majd szót ejtett a motorok evolúciójáról is.
– Az exportverziók kezdetben egy 2,5 literes V6-os motorral érkeztek, 1989 után a lökettérfogat 2,8 literre nőtt. Olaszországban ellenben kétliteres, nagy teljesítményű verziót gyártottak. Az alumíniumból készült V6-os SOHC hengerszöge kilencven fok volt, konstrukciója nagyjából a Merak kétliteres hajtóművén alapult – árulta el a piros Biturbo gazdája, aki megjegyezte, hogy a Merak hajtóműve lényegében egy olyan V8-ast követett, amelyet Formula 1-es versenyekre tervezett a nagyszerű Giulio Alfieri, majd az amerikai változatokról is mesélt.
– Az Észak-Amerikában forgalmazott 2,5 literes porlasztós motor 185 lóerős teljesítményre és 282 newtonméteres nyomatékra volt képes, amikor pedig 1987-ben bevezették az üzemanyag-befecskendezést, a teljesítmény 187 lóerőre változott. A hengerűrtartalom tekintetében 1989 hozott változást, a 2,8 literes motor Amerikában árusított változata 225 lóerőt és 334 newtonmétert tudott, míg Európában piacra dobott módosulata 250 lóerőt. A világ első olyan sorozatban gyártott autója, amelyben iker-turbófeltöltőt alkalmaztak, a Maserati Biturbo volt. A kisméretű, kétajtós kupé bemutatását követően két évvel a Maserati bemutatta a hasonló filozófia szerint megépített négyajtós családi szedánt is. Ennek tengelytávja már 2,6 méter volt, első képviselője pedig a 425-ös típus, a jelzés első számjegye a négy ajtóra, a második és a harmadik pedig a 2,5 literes motorra utalt. A kétliteres motorral mozgatott 420 Biturbo és erősebb 420S jelzésű társa 1985-ben csatlakozott a modellpalettához, aztán 1986-ban csatlakozott az a típus, amely az én személyes kedvencem.
– Az 1986-ban érkező 430-as jelzésének megfelelően négyajtós és háromliteres motorral felszerelt autó volt, pontosabban egy 2,8 literes hajtóművet ültettek az orrába. Egészen 1994-ig gyártásban is maradt és lényegében ez az autó képviselte a Biturbók legfelső osztályát. Nemcsak a motorja volt a legkülönb, de az autó megjelenése is. Csakis bőrhuzatú ülésekkel és diófa kormánnyal árusították ezeket a kocsikat, különleges volt a kárpitozás és a műszerfal kidolgozása is – tudtam meg Tibortól, aki elárulta azt is, hogy a Biturbo néven készült Maseratik karrierje tizenhat évvel az indulás után, 1997-ben ért véget, ezalatt pedig csak 38 ezer készült a különféle változatokból.
Beszélgetőpartnerem évtizedekkel szerelembe esése után, 2004-ben az Egyesült Államokban, tizenhétezer dollárért vásárolta meg Biturbóját.
– Connecticut államban dolgoztam kollégáimmal együtt, egyikük meglátta nálam az álomautóm fotóját, majd közölte, hogy látott egy ilyet egy autókereskedésben, az óceán partján. Azt tudni kell, hogy mi akkor százharminc mérföldre voltunk a nagy víztől, de persze ez se volt akadály. A jókora túra végén megtaláltuk a kereskedést, benne pedig a Maseratit, az pedig nem volt kérdés, hogy megveszem-e – közölte Tibor, aki az Egyesült Államokban is megtalálta a legjobb Maserati specialistát, aki történetesen magyar volt.- Zaboretzky Péter New Yorkban dolgozik, mindent tud a Maseratikról, messziről is hozzá viszik javítani a kocsikat. Ő volt az, aki minden kicsit is problémás alkatrészt kicserélt a frissen megvásárolt kocsimon. Átnézte a futóművet, új gyertyákat rakott a motorba, kicserélte a reléket is, a Poconóban megtartott olasz autó-show-ra pedig már saját Maseratival mentem! A rákövetkező évben, 2005-ben újrafényeztettem a karosszériát, emlékszem, május 25-én hoztam el a kocsit, amit magyar srác fényezett, magyar festékkel, Amerikában… Nem volt olcsó a munka, 9600 dollárba került, de megérte, május 26-án a Poconóban megtartott következő olasz autó-show alkalmával indultam az autós szépségversenyen is, ahol az én 430-asomnak ítélték az első díjat – emlékezett vissza büszkén Tibor a diadalra.
– A 2008-as válság kitörése után hazatelepültünk Magyarországra, az ingóságainkat, így az autót is egy tizennégy méteres konténerbe pakoltuk össze. Itthon a család nagyon meglepődött, mert nem tudták, hogy hozunk egy autót is, a ház előtt parkoló Maserati egy ideig fekvőrendőrként működött, mindenki lassított, aki elment mellette. Idővel belevágtam a honosításába, minden amerikai szabványú berendezést európaira kellett cserélni, végül 2017. február 14-én sikeres vizsgát tett a Biturbóm. Időközben történt néhány átalakítás, a gyári Mercedes automata váltót például ötsebességes Maserati gyártmányú manuális váltóra cseréltem, a hajtásrendszert is felújíttattam.
Meglepetés volt számomra, amikor a szakember kijelentette, hogy ez Land Rover alkatrészekből áll… Később aztán világossá vált számomra, hogy a Maseratinál az elérhető legkiválóbb alkatrészeket építették be a kocsikba, így használtak Mercedes mellett Land Rover darabokat is. Most már új a pillangószelep háza is, egy Ghibliből származik, érzésre sokkal dinamikusabbá vált tőle a 430-as. Nagyon szerethető az autóm, minden kilométer élmény vele, nekem pedig a valóra vált álom, ezért is vigyázok rá nagyon, gondosan szervizelem, óvom a portól is, a Nardi fakormányt pedig csakis kesztyűvel fogom meg!
Az írás a Veterán Garázs Magazin 2021 májusi számában megjelent cikkünk nyomán készült. szöveg: Szalkai Tamás, fotók: Diósi Imre