Nehéz lenne meghatározni ennek a versenynek a kategóriáját. Nem jegyzi semmilyen versenynaptár és nem sok információt szórnak szét magukról. Minden évben felülkerekednek, hogy jól érezzék magukat együtt, jókat bulizzanak, sokat nevessenek és persze teljesítsék a távot, ami a legszebb tájakon vezet át. Többnyire fiatalok, de vannak közöttük idősebbek is. Egy nagy buli az egész. Nincsenek szponzorok, reklámok, nagy felhajtás. a Úgy tűnik a csapat sem kőgazdagok felvonulása. Minden júliusban Budapest a cél. Márciusban a Le Viking Rally, júniusban a Le Scooter Rally Ardennes, július végén indul a Le Scotland Rally és a sort a Le Belgian rally zárja szeptemberben. Mi a Siócamping-ben találkoztunk velük.
A független, szponzorok által nem támogatott, fiatal autóőrültek által szervezett flúgos futam néhány éve létezik, szervezői elsősorban az interneten, így instagramon, facebookon, illetve lebudapestrally.org honlapjukon toborozzák a mezőnyt és tájékoztatják a résztvevőket a legszükségesebb információkról. A verseny országok egész sorát érintette idén is, a rajt pedig egyenesen három helyen volt lehetséges volt: július 14-én Brüsszelben, Párizsban, de Lyonban is mód nyílt az indulásra. A mezőny Belgiumon, Hollandián, Franciaországon kívül útba ejtette Svájcot, Olaszországot, Szlovákiát, Horvátországot, a versenyzők végül Magyarországon, Budapesten csaptak be a célba, miután megmártóztak a Balatonban. A túra nagyjából 2500 kilométeres volt, hét etapja egyenként pedig 250-450 kilométer hosszúságú. A verseny szabályai egyáltalán nem voltak bonyolultak, ellenőrzőpontokat kellett megtalálni, feladatokat megoldani, a szakaszok végén pedig egy jót bulizni a többiekkel.
A szervezők szándékosan keresték a szemet gyönyörködtető helyszíneket, így az útvonal áthaladt a Vogézek hegyláncain, a svájci Stelvio-hágón, Észak-Olaszországban a Dolomitokon és Velencén. A versenyzők Horvátországban ellátogattak a Plitvicei-tavakhoz, Magyarországon pedig a Balatonhoz és Budapestre. Minden etap valamilyen kempingben ért véget, ahol a résztvevők pénztárcájuknak és igényüknek megfelelő nívójú szálláson töltötték az éjszakát – többnyire bulizással, semmint alvással…
A rendezvény demokratikus volt, egyszersmind pedig messzemenőkig díjazta a kreativitást és a bátorságot. Semmiféle megkötés nem volt ugyanis a rallyra benevezett gépkocsi gyártmányát, jellegét, vagy évjáratát illetően, csak annyi, hogy ne legyen hat méternél hosszabb. Kötelező volt azonban a gépet egyedivé tenni, ezért bármilyen, a felkeresett országokban érvényes közlekedési szabályokba nem ütköző átalakítás belefért. A szervezők pontozták a járművek színét – minél élénkebb az árnyalat, a pontszám annál magasabb – és minden egyéb kreatív megoldást is díjaztak, még az utasok megjelenése, ruházata is számított. Az idei Le Budapest Rally a mozisztár autók előtt is tisztelgett, ezért bármilyen filmes utalás, urambocsá’ filmből ismerős autó súlyos bónuszokra számíthatott. A fejenként 265 eurós nevezési díj egészen barátinak számít, hiszen ezért az összegért a szervezők nemcsak itinert adtak, ellenőrzési pontokat biztosítottak, szállást foglaltak, de egy életre szóló élményt is nyújtottak. A nevezési díj költségén felül természetesen minden résztvevő maga állta az üzemanyag árát, az útdíjakat, valamint a szállásköltségeket. A kisebb díjakon és trófeákon kívül említést kell tenni a Le Budapest Rally fődíjáról is, amely egy kanárisárga, szénné pimpelt Citroën Dyane volt. A kiállítási tárggyá alakított gépkocsi afféle vándorserleg is egyben, amely a jövő évi versenyt követő eredményhirdetésig, vagyis kereken egy éven keresztül az idei győztes használatában maradhat…
szöveg: Szalkai Tamás, Diósi Imre fotóriport? Diósi Imre