Legyőzte a Porschét, megelőzte a DeLoreant
Lancia Beta Monte-Carlo
Az alábbi történet tanulsága, hogy sosem szabad feladni, mert lám, sikerülhet a nagy fogás. Buella
József jóbarátjától értesült arról, hogy egy frissen kelt hirdetésben olyan Pininfarina által tervezett
autó kelleti magát, amely negyvenöt éves kora ellenére szinte új. Hihetetlen, de ennyi idő alatt
mindössze tizenkilencezer kilométert tettek meg a lapos, ék alakú sportkocsival, amely valamiért
hirtelen eladóvá vált. Önök szerint megvásárolta Buella úr?
Rejtély, miért kímélték meg ennyire az utazásra, szerpentinekre, csapatásra csábító sportautót. De
tény, hogy így volt, tulajdonképpen csak bejáratták. Buella József sem talált benne kifogásolnivalót,
így megvásárolta, hazavitte és azóta is örül neki. Miután hazavitte, alaposan átvizsgálták kívül-belül,
alul-felül. Arra voltak kíváncsiak, mit mesél a karosszéria, igaz lehet-e a tizenkilencezer kilométer? Az
ugyanis az átvizsgáláskor kiderült, hogy az autó restaurálva soha nem volt.
- El sem tudom mondani, milyen boldog vagyok, mert ha igaz, ez az egyetlen ilyen modell
Magyarországon – mondta Buella József, majd folytatta: – Az állapota pedig egyenesen fantasztikus,
még nemzetközi viszonylatban is nagyon ritka, hogy egy 1975-ben gyártott sportkocsi eredeti
állapotában, átalakítások nélkül maradjon fent ennyi ideig. - Igaz, hogy ez az első veteránja?
- Igen, nincs másik. Már régóta kerestem az „igazit” és örülök, hogy volt türelmem várni az igazira.
Erősen kötődöm a német autókhoz, a hétköznapokon is német gyártmányt használok, amikor
pedig veteránt kerestem, azon belül is sportautót, elsősorban a Mercedesek felé kacsingattam, de
nem találtam megfelelőt. - Nem sajnálja, hogy nem talált Mercedest?
- Egyáltalán nem. Sőt! Örülök, hogy megnyílt egy olasz ajtó előttem. Azóta már át is
tanulmányoztam, kik is voltak az autóm kortársai. A Lancia Beta Monte-Carlo riválisa a maga
korában a Porsche 924-es volt, de nála erősebb volt a Lancia gyártmánya, ráadásul az árversenyt is
megnyerte.
Tény, hogy ez a Lancia szemrevaló autó, Buella úr szerint pedig sokat nyomott a latban a tervező
személye. - Annak idején sokan talán a rongyrázás miatt vették ezt a Lanciát, hiszen a híres Pininfarina
tervezte. Nekem nem ezért kellett, tervezhette volna akárki más is, egyszerűen beleszerettem a
szépségébe. Egyébként képzelje, emellett fontos volt az olasz kötődésem is. - Van ilyen?
- A családnevem, Buella olaszos hangzású, de nemcsak egy dallamos névről van szó, az őseim révén
is kötődöm Olaszországhoz. Egyébként van valami sorsszerűség is abban, hogy hozzám került, mert
ahogyan megtudtam, a legelső tulajdonos neve Bella volt. Akár egy betű eltéréssel át lehetett
volna írni a nevemre, ha közvetlenül tőle vettem volna…
De nézzük, mit tartalmaz a csomag!
A Lancia Beta Monte-Carlo 2010-ben Németországból, egy gyűjteményből került Magyarországra,
mert tulajdonosa megvált kollekciója néhány darabjától. Az első magyar tulajdonos megcsináltatta az
OT vizsgát, majd 2014-ben eladta valakinek, akitől aztán Buella úrhoz került. A Lanciában
Magyarországra érkezésekor tizenötezer kilométer volt és az eltelt idő alatt is csak mindössze
négyezer további került bele.
Mitől ennyire különleges? Talán mert nagyon ritka. De ez önmagában még kevés volna egy olyan
embernek, aki szereti hajtani az autóját, szívesen vezet sportosan. Márpedig ez egy kétüléses, ízig-
vérig sportautó. Ahogy kell, hátsókerék hajtású és középmotoros, ami alkalmassá teszi az
élményautózásra, mivel pedig a súlyelosztásának köszönhetően semlegesen viselkedik a
kanyarokban, imádja a szerpentineket. Kimondhatjuk, tervezőjének is sikerült megtalálnia az örökifjú
formát, mert karosszériája az a fajta, ami soha nem veszít érdekességéből, szépségéből. Sőt, ahogy
idősödik, annál szebbnek tűnik.
Az új tulajdonos elárulta, hogy különleges a hangélmény is, mert a motor a vezetőnek muzsikál, mivel
közvetlenül az ülése mögött helyezték el. A futóművet is nagyon jól eltalálták, nem is gondolnánk, de
még a fekvőrendőröket is jobban veszi, mint az átlag. Ez az autó nem vitrinbe való, lehet és érdemes
is használni, mindene megvan hozzá, úgy is, mint a jól eltalált, pontosan kapcsoló manuális,
ötsebességes váltó.
Menjünk tovább az utazási élményre! Ékessége a kabriózás élményét nyújtó targatető, amely
könnyedén, akár tizenöt másodperc alatt kinyitható. Nem lesz utunkban sem a feleslegessé vált tető-
rész, mert harmonikaszerűen hátracsúszik egy sínben és egy mozdulattal eltüntethető a tárolójába.
E Lancia fontos jellemzője a nagyon alacsony építés, tetejének magassága százhúsz centinél is
alacsonyabban van. Sajnos, ami itt előny, ott hátrány, ez a kocsi nem való langalétáknak, maximum
száznyolcvan centiméteres vezetőnek kényelmes. A műszerfal és az ajtókárpit bőrhuzatot kapott,
ülései is minőségi anyagból vannak, egyszerre fotelszerűek, de mégis sportosak.
De következzen a lényeg, a motor. Az erőgép kétliteres és százhúsz lóerős, négyhengeres. Ereje a
maga korában kiemelkedőnek számított egy utcai autóban, de természetesen készült belőle
sportváltozat is, turbóval, ezt a Le Mans-i versenyen is indították.
- Járni akarok vele, de nem szeretném túlhasználni – folytatta az önvallomást Buella úr. – Nagyon
nagy élményt ad a vezetése. - De vajon követel-e kompromisszumokat a kezelése, amikor egy modern autóból ül át bele?
- Határozottan kijelenthetem, hogy nem. Ugyanolyan könnyű sebességet váltani, mint egy modern
kocsiban, pontos a kormány, a futómű pedig jól fekszi az utat. Bevallom, nem erre számítottam.
Először féltem vezetni. Miután megvettem, megkértem a barátomat, aki felfedezte nekem a kocsit,
hogy ő vezessen hazáig. Nos, nemet mondott. Az azóta eltelt időben gyűjtött tapasztalataim
alapján már kijelenthetem, hogy nem kellett jelentősen alkalmazkodnom, nem kellett más
stílusban vezetnem, mint ahogy megszoktam. Ráadásul a százhetvenegy centis magasságommal
úgy érzem magam az utastérben, mintha méretre készítették volna ezt a Lanciát. Minden jó helyen
van, kézre állnak a kezelőszervek, könnyű beszállni és nem ütközik a térdem a kormányba sem. - Nézzük tovább a praktikumot! Mi fér a csomagtartóba? Csak egy bankkártya, vagy nyaralásra is
alkalmas? - Akár két kisebb bőrönd is belefér, de egy nagyobb bevásárlásra is alkalmas.
- Belátom, ez a csomagtartós volt a legunalmasabb kérdésem. De a beszélgetés végén rákérdeznék
egy dologra, ami már régóta motoszkál bennem. Ez az autó nagyon hasonlít valamire. Kimondja? - Igen, a „Vissza a jövőbe” csodakocsijára, valóban erősen emlékeztet a DeLoreanre…
- Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Lancia, vagy DeLorean?
- A Lancia 1975-ös konstrukció, a DeLorean első modelljei 1981-ben gurultak ki a gyárból. Látszik,
melyik gyártó kapott ihletet a másiktól… - Ön talán nem akarja kimondani, de én megtehetem, mert nem vádolhatnak részrehajlással: a
Giugiaro által tervezett DeLorean formája szinte teljesen megegyezik a Lancia Beta Monte-Carlóéval.
Leszámítva, hogy annak felfelé nyílnak az ajtói és valamivel nagyobb, illetve az amerikai film miatt
igazi sztárrá vált. Ön mit gondol erről? - Azt, hogy az én sztárom a Monte-Carlo marad – jelentette ki Buella József határozottan.