Amióta okos szoftverekkel tervezik a személyautókat (is), tűnőben a karakter. A praktikum és az észszerűség jegyében ugyanolyan kiterjedésű tömböket ölelnek körül ugyanúgy hajlított lemezek, a szemlélőt pedig talán csak az egyedi világítótestek, hűtőmaszkok és a néha gigantikusra növelt márkajelzések segítik a gyártmányok azonosításában. A hőskorszakban ellenben még elvárás volt az egó hangsúlyozása, a rációt legalábbis döngő léptekkel és öblös hangon utasította a sor végére a márkaidentitás. A praktikusnak aligha mondható, ámde lélekbe markoló megjelenésű Lamborghini Countach immár ötven éve szép példája a formatervezői szabadság szárnyalásának…
Marcello Gandini 2024. március 13-án elhunyt, hagyatékában pedig ott találjuk minden idők egyik legjellegzetesebb külsejű sportkocsiját, a Lamborghini Countach-t, amelynek gyártása ötven évvel ezelőtt, 1974-ben kezdődött el. A tervező finom, kecsesnek is mondható sportkocsival, a Miurával vált világhírűvé, a legnagyobbak közé ellenben a Countach révén emelkedhetett. E gépkocsi jelentősége túlnőtt egy egyszerű szupersportkocsin, nem egyszerű közlekedési eszköz, hanem popkulturális ikon is lett. Sokszögek és éles síkok által határolt autó? Gandini megoldotta a látszólag teljesíthetetlen feladványt, agresszív, sci-fi-be illő jelenséget fabrikált, amely csúcsra járatta az úgynevezett „cabin forward” fogalmát – vagyis az autó elejéig tolt szélvédőt és utasteret. A középmotoros autók korábban igyekeztek elleleplezni a konstrukciójukat és orrmotoros autók formáit imitálták – hasonlóképpen tett a Miura is -, a Countach azonban levetette az álcát. A mai napig ezt az építési módot, Gandini receptjét követik a középmotoros szuperautók, mert hiszen ez a legészszerűbb megoldás, egyszersmind jelzi, hogy itt nincs helye a finomkodásnak, ez a gépezet precíz célszerszám, kompromisszumok nélkül épült, célja a száguldás.
A Countach utastere előre csúszott, a hatalmas, laposan ereszkedő far pedig a hosszában beépített V12-es motort rejtette. A különleges megjelenést fokozták az arányok is. A gépkocsi két méternél is szélesebb, azonban csak négy méter hosszú, és mindössze százhét centiméter magas. Ék formájával, csukott állapotban aerodinamikus burkolatot viselő bukólámpáival, a repülés- és űrtechnikából származó NACA beömlőivel fantasztikus hatást kelt, a formai játékok sorát pedig csak később észleli a néző – ilyenek például a furcsa, aszimmetrikus hajlatot követő kerékívek, aztán ott vannak az ajtók is. A Countach felfelé és kissé oldalra nyíló ajtóit Gandini álmodta meg, a legenda szerint pedig azért, mert egy ilyen széles autó egy szabványos parkolóhelyre még csak-csak befért volna, de az ajtókat már nem lehetett volna oldalra nyitni…
A V12-es az utastér és a hátsó tengely között trónolt, konstrukciója Giotto Bizzarrini nevét dicséri. A Countach első változatába e motor négyliteres változatát építették be, az üzemanyag ellátásáról összesen hat karburátor gondoskodott. A motort a Miurával ellentétben hosszában építették be, erre utalt a Countach LP típusjelzése (Longitudinale Posteriore) is. Az 1974-től 1978-ig gyártott első sorozat az LP400 típusjelzést kapta, ezekben az autókban 375 lóerő jutott a hátsó kerekekre. 1978-tól kissé visszafogták a teljesítményt, az LP400S modellek ereje 350 lóerőre csökkent, de 1982-ben ismét erősödött a Countach, megérkezett az LP500S, immár 4,7 literes V12-essel. E sorozat kapott egy darab, mindössze egyetlen példányban készített turbós változatot is. E koronaékszer 760 lóerőt tudott, az pedig a Lamborghini vezetésének józanságát dicséri, hogy nem merték beindítani a sorozatgyártását… Ha turbós Countach-nak nem is örülhettek a rajongók, 1985-ben megkapták az 5.2 literes motorral hajtott 5000 Quattrovalvolét, ennek különlegessége a hengerenkénti négy szelep és a befecskendező volt.
Minden változat – ideértve a kis szériában gyártott különleges kiadásokat is – nagyot szólt, de nyomába sem értek a hetvenes évek elején debütáló első modelleknek, amelyek látványa szinte mellbe vágta az autós közönséget. A hisztérikus érdeklődés és ámulat nem lepte meg a gyártót, a Lamborghininél ugyanis jól sejtették, hogy így lesz – vajon mi másért adták az autónak a „Countach” nevet, ami piemonti tájakon a megdöbbenéssel vegyes elámulást jelenti, a látványba beleszédült, lenyűgözött állapot felkiáltása…
szöveg: Szalkai Tamás, kép: classicdriver.com