Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Klasszikus járműcsodák kiállítása az AMTS keretében

DSC 4022 resize

Március 22-24. között Magyarország legnagyobb autókiállítása és show-ja – amely egyúttal szezonnyitó autós rendezvény is volt – a Hungexpón várta a szuper járműcsodák szerelmeseit. Immáron kilencedik éve, teljesen különálló tematikaként, külön pavilonban mutatott be patinás oldtimer modelleket a Classic Autómobil Show a MAVAMSZ szervezésében. A szebbnél-szebb, muzeális minősítéssel rendelkező járművekkel ezúttal is a „D” pavilonban találkozhattak a látogatók. Az idei újdonságokról, különlegességekről dr. Néveri István, a Magyar Veteránjárművesek Szövetségének főtitkára számolt be.

– Kérlek, keretezd a kiállítás körülményeit!

– Az elmúlt évekhez képest a legnagyobb alapterületen rendezhettük meg a kiállítást, így idén minden eddiginél több járművet, százhuszonhét autót és hatvan darab motorkerékpárt állítottunk ki. A kiállítók között ott voltak a MAVAMSZ leglelkesebb tagszervezetei, például az Opel Klub, a Citroën Automobile Club Hungary, illetve jelenlétével népszerűsítette a versenyrendszereket a Regularity Rallye Egyesület, a Historic Garage pedig Pintér Emil lelkes vezetésével gyönyörű Mercedesekkel jött ki. Az amerikai autókat a Cadillac Club és mint mindig, az American Car Club Hungary képviselte.

– Kezdjük a motorkerékpárokkal! Milyen kétkerekűeket láthattak a látogatók?

– Kiváltképpen a magyar vonatkozásúakat emelném ki, azokat a motorkerékpárokat, amelyek vagy magyar gyártmányúak, vagy magyar versenyző használta őket. Voltak különlegességek, mint például az a Yamaha, amellyel Drapál János balesetet szenvedett, aztán az a Méray motorkerékpár, amellyel tavaly Lukács Ottó részt vett a hatezer kilométeres Cannonball futamon az Egyesült Államok nyugati és keleti partja között. Ez volt az első Méray motorkerékpár, amely átjutott a tengerentúlra, az eseményre kilencvenhat évet kellett várni. Nagyon látványosak voltak a négyhengeres Honda motorkerékpárok, szépen, sorban kiállítva, külön érdekességük, hogy ezek nagyon kelendőek mind a mai napig.

– Milyen autókat láthattunk?

– A legöregebb egy 1912-es Mercedes volt, amelynek óriási története van, de ezt most hosszadalmas lenne elmesélni, a históriát az autó mellé kihelyezett tábla tartalmazta. Annyit azért elmondhatok, hogy az autót egy teherhajón vitték Amerikába Európából, a tulajdonosa pedig a Titanickal akart hazautazni, de nem ért haza szegény… Az új autójának soha nem tudott örülni. Ezen kívül láthattunk egy Mercedes SSK újraépített versenyautót, eredeti motorral, eredeti alvázzal, de újonnan kialakított felépítménnyel. Véleményem szerint egy újraépítés semmit nem von le egy ilyen autó értékéből, fontosságából. Nagyon jó volt idén a felhozatal, a tavalyinál is több és színvonalasabb modelleket láthattunk. Volt például egy gyönyörűen felújított kupás Opel Astra, amely 1994-ben a szentgotthárdi gyárban készült egy negyvennégy darabos széria tagjaként. Ezek a versenyautók a korábbi Astra Kupa sorozatból ismertek. Minden évben megemlékezünk egy gyár vagy egy típus kerek évfordulójáról, most az MG-re került sor. Kiemelném a százéves évforduló kapcsán, hogy látható volt MG TD, MG YCG, MG A és B sorozat egyaránt. Hat nagyon szép példány emelte az esemény fényét. Eljött a tavalyi Festetics Concours d’ Elegance parádén megismert és a fődíjat elnyerő Lancia Aurelia is. Kiemelném továbbá az Alfa Romeókat, köztük a hazánkban nagyon ritka Zagato karosszériával rendelkező darabot. Sokan idegenkednek a formavilágától, de szerintem az olasz járműtervezés egyik legszebb, de legalábbis legkülönlegesebb darabja.

– Összegezve a fentieket, sikeresnek ítéled a kiállítást?

– Teljes mértékben. Nagyon komoly oldtimer motorkerékpárokban és autókban gyönyörködhettek a régi járművek szerelmesei. Rögtön hozzátenném, hogy már most a következő kiállításon töröm a fejem, sőt, az első tervek már készen is vannak. Lesz meglepetés bőven, annyit már most elárulhatok!

szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre