Július 20-án rendezték meg a III. Keszegi Veteránjármű Találkozó és Túra rendezvényt. Kanyargós, dombnak fel, dombról le út vezet Nógrád vármegyében Keszegre, csendes falvakon, községeken keresztül. Beérve célállomásunkra, pezsgő, vidám hangulat fogad, veteránautók parkolnak szerteszét, jelezve, itt most valami fontos történik.
Megérkezéskor a rajtkapunál karszalagot kapunk, majd kézműves vásárosok sorát látjuk. A főtér közepén színpad, előtte padok, székek, a színpadon pedig Gebhardt Tamás főszervező, aki a falu polgármesterével, Csiri Csabával nyitja meg a találkozót. Ezután a résztvevők bevonulnak a kultúrház nagytermébe eligazításra, majd kezdetét veszi a délelőtti futam. Tamás, mikrofonnal kezében röviden bemutatja az éppen rajtoló versenyzőket, pár perces interjút is készít velük. Délben gulyásleves illata terjeng, és a jól megérdemelt ebéd után indul a délutáni futam. A részletek feltárása érdekében a rendezvény végén Gebhardt Tamással beszélgetek.
– Nagyon bájos község Keszeg. Hogyan találtál rá?
– Véletlenül. Várpalotán születtem, Veszprémben jártam egyetemre, 2005-ben költöztünk Budapestre, ott kaptam munkát, ezek után megszületett a lányunk. Egy panellakásban laktunk, keresgéltünk egy kis kertes házat és egy kirándulás során ráakadtunk Keszegre. A falu már Nógrád megyében van, de mindössze tizenkét kilométerre Váctól, közel van Budapesthez. Főképpen nyáron, március végétől októberig itt lakunk.
– Mint nyári keszeginek, hogyan jött az ötlet autós találkozóhoz?
– Fő motiváció volt, hogy szerettem volna az „ablakunk alatt” egy veterános összejövetelt, nekem ez a hobbim, gondoltam, próbáljuk meg. Három évvel ezelőtt megkerestem a polgármestert, előjöttem az ötletemmel, néhány beszélgetés után belevágtunk. Az első évben próbarendezvény volt, a másodiktól beindultunk, több helyen is meghirdettük, egyre többen jöttek, és most a harmadik alkalommal már nagyon komoly találkozó jött össze. Egyébként a május végi, újpesti veterános kiállítás, ahol szintén szervező vagyok és amiről ti is írtatok egy nagyon jó tudósítást, a mostani formájában szintén hasonló módon jött létre.
– Azt gondolná az ember, hogy összejön már magától, de nyilván igényelt valamiféle szervezést.
– Nyilván az első év volt a legmelósabb, amikor sorra hívogattam a haverokat, ismerősöket, hogy jöjjenek, jöjjenek. Most már sokkal könnyebb, mert egyrészt híre ment a találkozónak, másrészt pedig előnye, hogy teljesen független a rendezvény, úgy csinálom, úgy szervezem, ahogy azt a lehető legjobbnak látom.
– A 45-ös járműszám mottónak lett kitalálva?
– Nem, ez teljesen véletlen volt, végül a 45-ből 42 jármű lett, sajnos többen műszaki hiba miatt nem tudtak jönni. Volt emellett hét raliautó is, olyan ikonikus gépek, mint Lada VFTS, Audi Quattro, Opel Kadett GSI, valamint egy off-road terepjáró is szerepelt a kiállítottak között, ami tovább színesítette a mezőnyt.
– Ahogy láttam, szinte mindenki valamilyen módon az ismerősöd. Kérlek, említs meg néhány kedvenc autót és azokat, akik a volánjuknál ülnek!
– Nagyon nehezet kérsz, kedvenc autót nem is mondanék, viszont említenék néhány szívmelengető dolgot. Szeretném megemlíteni a Hercsik családot, akik már az első találkozón is itt voltak, és jönnek minden évben Veszprémből, idén egyenesen három autóval. Egy Citroën Kacsával, egy T2-es Volkswagen Transporterrel és egy Fiat 850 Coupéval. Sőt, magukkal hozták a barátaikat egy Alfa Romeo Alfettával! Nekem nagyon jóleső érzés, hogy ilyen messziről elautóztak ide négyen! Ami pedig a többieket illeti, érkeztek hozzánk Békéscsabáról, Szegedről, itt volt Pallagi Zoltán barátom is a gyönyörű Ladájával, remek BMW-s különítményünk volt az idén is. Igazából minden résztvevőről tudnék egy-egy kedves emléket mondani, ezért nehéz választ adni a kérdésedre. Ezekért az élményekért, emlékekért csinálom az egészet.
– Délelőtt és délután verseny volt. Követtük, de kérlek, részletezd az eseményeket!
– Kezdem először a délutánival. Hagyományos, klasszikus átlagtartó túra, ez minden évben a program része. Egy perccel a rajt előtt kapják meg a versenyzők az útvonalat és azt, hogy milyen átlagsebességet kell majd megcélozni a túra során, de azt nem tudják, hogy milyen hosszú az út! Tipikus autós élmény, kapsz egy térképet, indulj, nézelődj, figyelj, próbáld az átlagot tartani, tartsd be a KRESZ-t, integess, ha integetnek. A nyertes az volt, aki a legközelebb került az ideális időhöz.
– És ahogy szó volt róla, az útvonal titkos volt?
– Titkos, de aki ügyes volt és figyelt, plakátokat talált, melyeket sokfelé kiraktunk. Keszeg – Alsópetény – Bánk – Romhány – Kétbodony – Szente – Magyarnándor – Becske – Nógrádkövesd – Galgaguta – Nógrádsáp – Nézsa – Keszeg útvonalon haladtak a résztvevők, ez egy közel hetven kilométeres túra volt. A délelőtti „sprint” viszont teljesen új volt, mindenképpen szerettem volna egy más típusú átlagtartó túrát, kicsit a hegyi felfutókhoz hasonlatosat. Rövidebb, tizenöt kilométeres volt a táv, Keszeg – Nézsa – Keszeg. Először mindenki ment egy kört a saját tempójában, fölállított saját magának egy referencia időt, amit aztán nagyjából félóra múlva meg kellett ismételni ugyanúgy. Itt a két futás közötti különbséget mértük, az nyert, aki a legközelebb volt az első idejéhez.
– Színesítette a túrát valami furfangos feladat?
– Mindenki kapott egy kvízt, amit a délelőtt folyamán ki kellett tölteni. Ezt a feladatot tavaly vezettük be, akkor azokat, akik helyesen töltötték ki a kvízt, apróbb nyereményekkel díjaztuk, viszont idén már igazi tétje volt, aki helyesen töltötte ki, annak az elért eredményét helybenhagytuk, aki viszont hibázott, annak az eredményéhez hozzáadtunk egy helyet. Jó hír az, hogy a délelőtti értékelésben emiatt senki nem maradt le a dobogóról!
– Ki állította össze, és mi volt a kvíz?
– Ahogy tavaly, idén is én raktam össze, tíz-tizenegy kérdés, a válaszok bekarikázva egy híres autótervező nevét adják ki. Idén a márciusban elhunyt Marcello Gandini, ő volt a megfejtés, tavaly pedig Giovanni Michelotti volt a megoldás, róluk emlékeztünk meg ily módon. Délután viszont kvíz nem, viszont egy áthaladás-ellenőrző pont volt beiktatva az itinerbe, szintén egy hellyel hátra sorolás járt annak a veteránosnak, aki ezt a pontot nem érintette. A nagy túra utolsó egy kilométerén, Keszegen kellett tenni egy rövid kitérőt. Ezt a pontot a mezőny közel fele kihagyta, vélhetően a túra végén már mindenki arra koncentrált, hogy visszaért Keszegre, innen már ismeri az utat, és mindjárt célba ér. Itt volt benne az említett csavar.
– Milyen csavar?
– Legjobb barátomat, Attilát kértem meg, hogy segítsen, ő az áthaladás ellenőrzőnél ült az autójában, üzenetben pedig elküldte nekem, hogy ki az, aki elhaladt előtte. Itt két kategóriában is dobogós helyezések múltak a tévesztésen, szerencsére csak a kupák színe változott az érintetteknél. További újdonság volt, hogy az első két évben egy egyszerű, kézi módszerrel mértük az időket, de a kiértékelés nagyon sok időt elvett a célba érkezés és a díjátadó között, idén ezért egy profi csapat, a Chronomoto Team fotócellás időmérésének segítségével egyből láttuk az eredményeket és abban a pillanatban, ahogy megérkeztek az utolsó autók, mentünk a díjátadóra. Öt kategóriában volt 1-3. helyezettünk, díjaztuk a legidősebb autót, hagyományosan odaítéltük Keszeg Község Különdíját, illetve három szervezői különdíj is gazdára talált. A helyezettek mindannyian dobogóra állhattak és a kupa mellett egy minőségi pezsgőt is átvehettek, mint a Forma 1-ben. Évről-évre az a célom, hogy a lehető legtöbb serleget tudjuk kiosztani, és már most tudom, hogy jövőre milyen új kategóriákat vezetünk be emiatt.
– Tamás, tehát legközelebb egy év múlva. Pontos dátum?
– Rendezvényünk minden év július harmadik szombatján van, ez azt jelenti, hogy 2025. július 19-én várjuk ismét a mezőnyt. Jövő év február magasságában már felteszem a Facebook eseményt, illetve szeretnénk más fórumon is megjelentetni és ezúton szeretnélek titeket megkérni, hogy látogassatok el hozzánk jövőre is. Én nagyon fontosnak tartom ezeket a kapcsolatokat, veletek is, mert kis rendezvény révén, nekünk mindig nagy segítség, hogy általatok több emberhez jut el a hírünk, és még többen jönnek el hozzánk.
– Gratulálok a színes, érdekes találkozó sikeréhez, jövőre ugyanitt!
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre