Idén március 19-én indult el a folyamat, legutóbb pedig november 26-án délelőtt újfent találkoztak egymással a modell- és játékautók rajongói, gyűjtői Óbudán. A Megyeri híd közelében, a Varga István Közgazdasági Technikumban jártunk, a 9. Modell és Játékautó Börzén, ahol a rendezvény megálmodójával és szervezőjével, Reznicsek Norberttel váltottunk szót.
– Volt valamilyen régi, gyermekkori kisautós élménye, ami elindította e börze megszervezésére?
– Régóta gyűjtöm és szeretem a kisautókat. Felújítom a régi, kopott példányokat, sőt, átalakítom, egyedivé építem őket. Természetesen jártam több börzére is, ezekre asztalt is foglaltam, hogy árulhassak, aztán amikor már betelt minden hely és nem tudtak az újabb eladók asztalt foglalni, akkor merült fel a saját vásár ötlete. Néhányan összefogtunk, hogy csináljunk egy saját börzét, ami családiasabb, kisebb. Kevésbé a gyűjtők, sokkal inkább a nosztalgiára vágyó emberek és a gyerekek játék-éhségét akartuk kielégíteni.
– Honnan, miként jönnek ezek a kisautók, modellek a börzére?
– Ez egy kacifántos kérdés. Egy részüket különböző játékboltokban veszik meg első tulajdonosaik, aztán továbbadják őket. A modern, újkori gyártású autók nagyja így kerül ide. A másik variáció, hogy külföldről, akár a világ másik végéből, így Kínából, Indonéziából, az Egyesült Államokból, webáruházakból, Ebayről rendelik be őket Magyarországra. Léteznek aztán olyan modellek, amelyek csak egy-egy ország adott üzletláncában kaphatók. Sokan aztán saját megunt kisautóikat árulják. Néha egészen fiatal srácok is jönnek hozzánk és a matchboxos ládából kiszedett néhány kisautót árulják párszáz forintért. A legnagyobb örömük az, amikor az eladott autók árából tudnak venni három-négy újat maguknak, amit aztán kirakhatnak a polcra, vagy gurigázhatnak velük.
– Milyen modellek a kedvencei?
– Az én szívemhez legközelebb a padlásokról előkerülő régi, ütött-kopott, ötven-hatvanéves kisautók állnak, amelyek valószínűleg már több generációt is kiszolgáltak. Az ilyen patinás állapotú autókat szinte vétek felújítani, minden egyes kopásnak, karcnak története van!
– Önök megszervezik a börzét, de mitől függ, hogyan pörög a vásár?
– Ezt nem nagyon lehet előre kiszámolni, nem is tudom garantálni senkinek, hogy egyáltalán lesz-e vevője. Facebook csoportokban reklámozzuk az eseményt, igyekszünk színes, látványos plakátokat rajzolni, amivel felkeltjük az emberek érdeklődését. Most adódott a lehetőség, meghívtam Csikós Zsoltot, jöjjön el hozzánk a frissen megjelent könyvét árulni. Természetesen ő is vonz magával jó pár potenciális vevőt, például veteránautó-őrülteket. Ők eljönnek dedikáltatni „Csík” valamelyik könyvét, azután pedig körbe sétálnak az asztalok közt. Egyébként Csikós Zsoltról tudni kell, hogy a nyolcvanas, kilencvenes évek óta veteránautókkal foglalkozik leginkább, mert a régi autók a szíve csücskei. Könyvei is többnyire arról szólnak, hogy milyen kalamajkába tud keveredni az ember, amikor veteránautóval próbál életben maradni, veteránautót próbál életben tartani. Legújabb könyve például egyik olyan autójáról szól, amit megvett, hazahozott külföldről, felújította, majd újra eladta külföldre. Tavaszra tervezünk egyébként egy mini-veteránautó kiállítást a suli udvarára. Később távirányítós autók bemutatóját, Matchbox-gurító gyorsasági versenyt is szeretnénk csinálni, az ilyen, nem szokványos elemek segítenek vásárlókat vonzani.
– Cirka hány asztal van egy ilyen börzén?
– Nagyjából harminc eladóból áll a törzsgárda, asztalból pedig hetven, kilencven darab szokott lenni. Ezek különböző méretűek, de akár a legkisebbekből is össze lehet állítani egy nagy felületű asztalt. Van, akinek tizennégy asztala van, ami egy pultnak, egy asztalnak minősül, de sok kicsiből áll össze.
– Legközelebb mikor lesz börze Óbudán?
– Nem valószínű, hogy decemberben összejövünk, de januárban megint kinyitunk!
információk a börzéről:
https://sites.google.com/view/obudaborze/
https://www.facebook.com/profile.php?id=100090520546395
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre