Alexander Sarantos Tremulis 1914-ben született és a Spárta környékén élő görög őseinek leleményességét és szépérzékét jól kamatoztatta az Egyesült Államokban, látványos pályafutásának eredményeként az Autós Hírességek Csarnokának is tagja lett. A gépkocsik fejlődésének nagy korszakában, a harmincas-negyvenes években lett autóipari mérnök, tizenkilenc évesen már olyan nagy elitmárkák alkalmazták, mint az Auburn, a Cord, illetve a Duesenberg. Huszonkét évesen már a három márka egyesüléséből létrejött, innovatív luxusautókat gyártó cég vezető formatervezője lett, egészen a konglomerátum összeomlásáig. Később a General Motors különféle leányainál, majd a Tuckernél is megfordult, itt részt vett a legendás Tucker Torpedo kialakításában. Ez volt a jellegzetes, három fényszórót hordozó gépkocsi, amely korát messze megelőző technikai megoldásairól vált híressé. A Tucker sztorijáról 1988-ban három Oscarra jelölt film is készült Jeff Bridges főszereplésével, a Francis Ford Coppola által rendezett alkotás készítésében Tremulis pedig tanácsadóként vett részt.
Mielőtt a görög-amerikai szakember önálló ipari-tervező-üzleti tanácsadó irodát nyitott volna, a Fordnál is dolgozott egy darabig, itt kapta 1957-ben azt a feladatot, hogy készítse el a kétezres évek autójának prototípusát. Több futurisztikus megjelenésű Ford elkészítése után Tremulis 1967-ben alkotta meg saját ultramodern járgányát, a Gyro-X-et, amelynek prototípusát a Gyro Transport Systems nevű cég készítette el, nem kevesebb, mint 750 ezer dollár árán.
A beszédes nevű autó első pillantásra inkább emlékeztetett motorkerékpárra, mint gépkocsira, hiszen két keréken gördült, és egy huszonkét hüvelyk átmérőjű hidraulikus giroszkóp tartotta egyenesben. A giroszkóp forgó része 4000-6000 közötti percenkénti fordulatra volt képes és 1760 Newtonméteres nyomatékot állított elő, e kinetikus energia segítségével stabilizálták a járművet. Tremulist a gépkocsi elkészítésében barátja és kollégája, Thomas O. Summers segítette, a jármű meghajtására pedig csekély súlyú, ám termetéhez mérten erős motort használtak, amely a Mini Cooper S modellből származott. A British Motors Corporation 1275 köbcentiméteres mindenese nyolcvan lóerőt kölcsönzött a különleges személyautónak és a hátsó kereket hajtotta meg. A kétkerekű szerkezet alkotói úgy vélték, az áramvonalas kialakítású karosszéria, a kis önsúly, a könnyű motor, valamint a kétkerekűségből következő alacsonyabb súrlódás együtt olyan takarékos, gazdaságos autót eredményez, amely forradalmasíthatja a közúti közlekedést.
A Gyro-X látványnak mellbevágó, mérnöki szempontból pedig komplikált szerkezet volt, ám mégis működőképesnek bizonyult. Lassú haladásnál kisméretű támasztókerekek gondoskodtak arról, hogy ne boruljon az oldalára a 119 centiméter magas szerkezet, ám tempósabb sebességnél a kis kerekek felemelkedtek az aszfaltról és a giroszkóp vette át a szerepüket. A kanyarokat motorkerékpárok módjára, akár negyven fokban oldalra dőlve is bevehette a Gyro-X, amelynek végsebessége elvben kétszáz kilométer lehetett óránként, hiszen önsúlya csak 840 kilogramm volt. Egyébként éppen az önsúly miatt nevezhetjük gépkocsinak Tremulis találmányát, hiszen a motorkerékpárok közé nem sorolhatjuk be, azokhoz képest ugyanis túl nehéz volt.
Az utasok egymás mögött foglalhattak helyet a farmotoros, torpedószerű, 4,7 méter hosszúságú járműben, mert az egy méternél csak kicsivel szélesebb karosszéria nem tette lehetővé a normál utastér és ülésrend kialakítását. Ugyan Tremulis tervei szerint készült volna hasonló működési elvű, négyszemélyes „normál” utastérrel rendelkező kétkerekű autó is, a Gyro-X gyermekbetegségei miatt elkaszálták a fejlesztést, ugyanis a prototípus zavaró billegését nem sikerült teljesen kiküszöbölni.
A Gyro-X-ből elkészült egyetlen prototípus eleinte a magazinok címlapján kellette magát, ám hamarosan megfeledkeztek róla, Tremulis pedig 1970-ben eladta, miután a Gyro Transport Systems csődbe ment. A különleges autó sokszor váltott tulajdonost, sok időt töltött a szabad ég alatt is, az évtizedek alatt le is loptak róla ezt azt. Egyik tulajdonosa még háromkerekűvé is átalakította, ám végül a gépkocsira rámosolygott a szerencse. A neves Lane Motor Museum szakembereihez került, miután 2011-ben egy Mark Brinker nevű gyűjtő megvásárolta a giroszkópjától megfosztott, már Volkswagen motorral hajtott, háromkerekűvé alakított járművet és átadta a múzeumnak, hogy megmentsék. 2012-ben elkezdődött a minden részletre kiterjedő restaurálás, a szakemberek pedig az eredeti dokumentumok felhasználásával állították helyre az autó eredeti állapotát. Ma a Gyro-X pontosan ugyanolyan, mint újkorában és bár a kétezres évek autói teljesen máshogy működnek, mint ő, tanulságos, szép példája a mérnöki leleményességnek és bátorságnak.
szöveg: Szalkai Tamás, kép: Pinterest