Schindler Alex és Alfarium fogalmak a hazai alfás közösség szemében, az pedig sokat elmond a csapat hozzáértéséről, hogy gyakran szalad össze a műhelyükben nagy csapatnyi olasz csoda. Legutolsó látogatásunk alkalmával nem kevesebb, mint négy Alfa Romeo Giulietta idézte fel a nyolcvanas évek hangulatát. A szögletesen sportos szedánok bemutatására Schindler Alex vállalkozott.
A barna színű autó a négytagú Giulietta-csapat közül azért nagyon érdekes, mert soha nem bántotta flex és hegesztő, hiszen teljesen gyári. Schindler Alex ráadásul nem először találkozik vele – Nem volt ismeretlen előttünk ez a jármű, két évvel ezelőtt már mi is megnéztük és tervezgetni kezdtük, hogy megvásároljuk az Alfarium számára, hiszen sok tekintetben ideális alanynak tűnt. Magyar papíros, sőt, OT minősítése is volt – kezdte a kívül barna, belül bézs, nagyon elegáns megjelenésű Alfa Rómeo Giulietta bemutatását Alex.
– Végül egy fiatalember vásárolta meg, mégpedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy akár a hétköznapokon is használni fogja. Október óta az övé, mielőtt pedig napi munkára fogta volna, elhatározta, hogy rendbe rakatja. Az autót 1.6 literes motor hajtja, ez persze nem baj, az már sokkal inkább, hogy a kocsi „ellustult” az évek alatt. Nem vezették elég sportosan, inkább kényelmes tempót diktáltak neki, a tapasztalatom pedig az, hogy ilyen esetekben a legjobb gyógyír a figyelmes, ám dinamikus használat. Ettől biztosan magára talál majd az autó és megmutatja, miért is sorolták ezeket a kocsikat a sportos szedánok közé a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. – folytatta az Alfarium vezetője.
– A tulajdonos elszánt alfás, ez már a második Alfa Romeo Giuliettája, igaz, hogy az első alig néhány napig volt nála, mert szerencsére elhozta hozzánk. A szemre jó állású kocsi pépesre volt rohadva, restaurálása gazdaságilag indokolatlan lett volna. Amikor erről meggyőztük az ügyfelet, visszavitte az autót a kereskedőnek, aki korrekt módon vissza is vásárolta tőle, ezután vette meg az ügyfél a barnát, amire egyébként mi hívtuk fel a figyelmét. A restaurálatlan, jól konzervált kocsi nem is okozott meglepetést a műhelyben, apróbb problémák voltak csak rajta – közölte Alex, majd fel is sorolta az elvégzett beavatkozásokat. – A kuplungot, a karburátort javítottuk, beállítottuk a szelepeket, illetve új hűtőt szereltünk be. A kocsi alá négy új gátló is került, mert a negyvenévesnél is idősebb gyári lengéscsillapítók már elpuhultak. Az 1981-ben, vagy 1982-ben készült autó azóta már egészen alfás szerzet lett, egyedül a kezdődő, de szerencsére csak kisebb mértékű rozsdásodásra kell majd figyelni, ha valóban napi járós autó lesz belőle – zárta a barna Giulietta ismertetését Alex.
A bézs színű Alfa Romeo Giulietta úgyszintén a második szériába tartozik, Alex gyerekkori barátja bízta szakértő kezekre a kocsit. – Az 1981-es évjáratú jármű éppen eladó és véleményem szerint a hatmillió forint körüli ár nem irreális egy ilyen komoly gépért – árulta el kalauzunk.
– Ezt a kocsit is 1.6 literes motorral gyártották, körülbelül tíz-tizenkét éve pedig egy idős bácsitól vette meg a barátom, azóta lakatoltatta, fényeztette és fejlesztette is. Sperrdiffi és a Bilstein gátlók kerültek alá, így nemcsak szép lett, de nagyon agilis, sőt kemény. A motorja százhatvan, százhetven lóerős teljesítményt tud, egy ennyire felhúzott autó, a sziklakemény futóművel autópályán tökéletes. Olyan kemény, mint a deszka, de közútra, városra érzésem szerint éppen emiatt már túlságosan szigorú. A sportos élményt Nardi kormány, Borbet alufelnik fokozzák. A hergelt motort ezzel a körítéssel valódi játékszer, aki ilyet szeretne, nem fog benne csalódni!
Alex elárulta azt is, hogy az autóban elől nem a gyári üléseket találjuk. – Az első sportüléseket ugyanolyan huzat borítja, mint a hátsókat, intakt az utastér hangulata, egyszerre pedig nagyon kulturált és igényes is. A barátom nem is adta volna el ezt a Giuliettát, ha nem szerzett volna egy Alfa Romeo 6-ost, ráadásul egy limitált széria tagját, ezekből mindössze 790 darabot gyártottak! Mivel a két autó túl sok lenne neki egyszerre, az Alfa Romeo Giulietta eladósorba került. Apró munkáink voltak vele, elhárítottunk pár kisebb elektronikus problémát, már működik az irányjelző, megjavult a kilométeróra spirálja, illetve vizsgát is kapott a kőkemény, sportos Giulietta – ért véget a bézs csoda bemutatása. Alextől megtudtam, hogy amíg a barna és a bézs autók a „kis” Giulietták második szériájába tartoztak, addig a piros már a harmadikba, évjáratát tekintve ugyanis 1983-as. – Tulajdonosa imádja és ez nem is csoda, irigylésre méltó a kocsi állapota. Viszonylag friss szerzemény, Hollandiában építették és szépítették Alfa-barátok, aprólékosan restaurálták, munkájuk minőségén még a szakértő szeme sem talál hibát. Az autó magyar tulajdonosa maga is elvégzett kisebb javításokat, szerencséjére a makulátlan kaszni és a csodás beltér lehetővé tette a műkedvelő szerelgetést. A hollandok picit leültették a karosszériát, ez előnyösen befolyásolta a megjelenést és a menetdinamikát is. Csodálatos Ronal alufelniken gurul ez a Giuletta, ezek a keréktárcsák legendásak, a nyolcvanas években imádták az alfások és imádják őket mai utódaik is – szólt a bemutató folytatása.
A morcosabb, kétliteres motorral hajtott autót örömmel segítettük hozzá az OT minősítéshez, jelenleg pedig a karburátor problémája miatt vendégeskedik az Alfariumban – árulta el Alex, majd pár szóban összefoglalta, milyen rejtélyes hiba bujkál a piros lemezek alatt.
Amikor hozzánk került a Giulietta, nem reagált a szívatóra, ezért beállítottuk a karburátort, a legjobb tudásunk szerint megbízhatóvá tettük az indítást. A tulajdonost elláttuk a megfelelő instrukciókkal, hogyan indítson, ugyanis itt nem elég a „kihúzod a szívatót és kész”.
Örömmel tölt el, hogy amikor a tulajdonos egy karburátorok szervizelésére szakosodott vállalkozáshoz is elvitte a kocsit, és ott megvizsgálták, megállapították, hogy az Alfariumnál elvégzett munka tökéletes és szakszerű volt. Azt ők sem tudták biztosan, mi lehet a bizonytalan indítás oka, valószínűleg új karburátor beszerzése lesz a gyógyír a bajra – mondta végül Alex.
Végezetül az ezüst színű Giulietta jött sorra, ami Schindler Alex tulajdona. – Valódi csoda az autó és a históriája is. A sztori elején napi járós örömautót kerestem, amely áthidalhatja azt a közel két- hároméves időszakot, amíg elkészül és útra kész lesz a restaurálás alatt álló Alfettám.
Az ezüst Giulietta Budapesten állt egy garázsban, 2001 óta. Nagy ritkán megjáratták P-rendszámmal, de
egyébként húsz éven forgalomból ideiglenesen kivont státuszban várta, hogy rámosolyogjon a szerencse és visszatérhessen az utakra. Az 1982-ben gyártott kocsi forgalmi engedélye még a régi típusú volt, a jármű általános állapota miatt pedig abszolút készen állt arra, hogy mosolyra késztető élményautót készítsek belőle és természetesen muzeális minősítést is kaphasson – vázolta lendületes vonalakkal az ezüst Alfa Romeo Giulietta előéletét Alex, majd bevallotta, hogy a „napi járósra” szánt autóból hogyan lett túl szép járgány ahhoz, hogy elkopjon az utakon. – A vételkor is láttam a kisebb rozsdásodásokat, ezeket csak helyileg kívántam javítani, kezelni. A lemezmunka aztán egyre nagyobb részekre terjedt ki, mert evés közben megjön az étvágy. Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogom megúszni a teli fényt. Egyedül a tető újrafényezését hagytuk ki, ugyanis az tökéletes, gyári állapotban volt, én pedig úgy éreztem, hogy érdemes megőrizni eredeti állapotában.
Az Alfariumban felújítottuk a műanyag és gumi alkatrészeket is, most már öröm ránézni a kocsira, olyan a megjelenése, mint egy új autóé! A sikeres vizsga után megleptem új kedvencemet, kapott egy MOMO sportkormányt, Koni gátlókat, sperrdifit, könnyített versenykuplungot, illetve egy új tüte-sort is. Kellemes és készséges partner volt a kocsi a sportosításhoz, mert annak idején kétliteres motorral és 2.0 Ti típusjelzéssel
látta meg a napvilágot, mint Turismo Internazionale. Gyári alufelnik, elől elektromos ablakok és fényszórómosó fokozzák a luxus érzetét, fontos apróság, hogy mindkét tükör elektromotoros. Ez azért számít érdekesnek, mert a korabeli Alfák többségében csak a bal oldali tükör volt ilyen, a másikat csak kézzel lehetett állítani. Az örömautózás érdekében egy komoly hi-fi berendezést is elrejtettem a kocsiban, elbújt a fejegység és a hangfalakat is a gyári hangszóró rácsok takarják. Vagyis semmi nem látszik e technikából, egyedül a hang minősége árulkodó – tudtam meg Alextől, aki most persze keresheti járós Giuliettáját tovább, ugyanis autója túl tökéletes lett, hogy mindennapos küzdelembe induljon vele a néha kíméletlen budapesti forgalomban…
A Nuovo Giulietták.
Az ötvenes-hatvanas évek fordulójának hőskorszakát, azaz a „régi” Giulietták emlékét 1977-ben támasztotta fel az Alfa Romeo, amikor bemutatta és novembertől gyártani kezdte a „kis” Giuliettákat. A szögletes, háromdobozos, ék alakú szedánforma a nyolcvanas évek első feléig számos utánzót megihletett, nemcsak azért, mert újszerű volt e megjelenés, hanem azért is, mert az egyedülálló sportosság hangulata társult hozzá. Ennek oka a járművek speciális építésében keresendő. Az Alfa Romeo költséghatékonysági szempontokra figyelemmel az 1972-től gyártott Alfetta modell alvázát használta új, középkategóriás modelljében, elől kettős lengőkarokat és hosszirányú torziós rudakat, hátul pedig de Dion futóművet alkalmazott. Az Alfettából átvették az úgynevezett transaxle elrendezést is, a váltó így hátra került, a meghajtott kerekekhez, pontosabban a differenciálműhöz. A védett csőben futó kardántengely így a kuplungot kötötte össze a differenciálművel. Normál építésű autókban a kardán az elől elhelyezkedő motor, kuplung és váltó felől halad a differenciálműhöz, vagyis a váltó és a differenciálmű között létesít kapcsolatot. A váltó hátra helyezésével elérhetővé vált az a remek, már-már a középmotoros autókra jellemző súlyelosztás, amely az Alfetták, majd a Giulietták legendáját építette. A transaxle elrendezéssel hátulra értelemszerűen többletteher jutott, ami az útviszonyokhoz kevéssé alkalmazkodó merev tengely esetén kiszámíthatatlanná tette volna a haladást. Éppen ezért az Alfettánál és a Giuliettáknál is de Dion futóművet alkalmaztak az Alfa Romeo mérnökei. A Giulietták első, 1977-től 1981-ig gyártott szériájában még csak 95 lóerős 1.3 literes és 122 lóerős 1.6 literes benzinmotoros változat létezett, de az 1981-ben debütáló fészliftes, műanyag oldalpaneljeiről könnyen azonosítható második széria elhozta a kétliteres motorokat – 1982-ben jött a 2.0 Ti (Turismo Internazionale), illetve az úgyszintén kétliteres turbódízel. A harmadik szériával együtt 380 ezer darab fogyott a kis Giuliettákból, 1985-ben aztán az Alfa Romeo 75-ös modellje váltotta le őket. A cikkünkben látható gépkocsikat vagy 1570, vagy 1962 köbcentiméteres DOHC (dupla vezérműtengelyes) motor hajtja. Utóbbiak teljesítménye 130-tól 170 lóerőig (turbós változatok) terjedt, a turbódízelek eközben 82 lóerővel, ám annál nagyobb tartóssággal büszkélkedhettek.
szöveg: Szalkai Tamás, fotók: Diósi Imre