Kecskeméten van egy műhely, ahol veterán autókat restaurálnak elsősorban a karosszériára fókuszálva. Emelet általános szervizelést is kínálnak. Erről beszélgetünk Kubinyi Gáborral, a Garage 22 Kft. tulajdonosával. – Ahány műhely, annyi történet. Arról nem szólva, hogy a tulajdonosok is más-más irányból érkeztek a szakmába. Te Gábor, honnan, hogyan?
– Fiatalkoromban, a hetvenes-nyolcvanas években, mint a legtöbb srác, oda voltam az autókért, csakhogy rém siralmasnak tartottam azt a formavilágot, amit az akkori új autók képviseltek: kockának, doboznak, csúnyának, fantáziátlannak láttam őket. Számomra igazán szépek és érdekesek az ötvenes, hatvanas, és maximum a hetvenes évek elejének típusai voltak. Kisgyerekként faterral sokat jártunk a budapesti piacra, ott igazi csodákat lehetett látni, nemcsak az akkor nekem kommersznek tűnő keletieket. Valahogyan innen indult.
– És mikor jött az, hogy valamit teszel-veszel az autóval?
– Az első oldtimeremet tizenhat évesen vettem, de ez nem volt egy sikersztori, azóta se készült el. Évekig csináltam, aztán az egyik barátomtól kölcsönkértem a műhelyét, hogy lefessem, de mire érte mentem másnap, le volt égve a műhely egész tetőszerkezete, annyira befűtöttünk… Ráment az egész nyár a renoválásra, miközben az autót, három év munka után
betoltam a hátsó garázsunkba. Rá se nyitottam az ajtót tizenöt évig, majd az egyik barátom megvette.
– Mi volt az?
– Egy Renault Dauphine.
– Viszont belekerültél a szakmába.
– Második szakmám autószerelő. 1992-ben nyitottunk édesapámmal és barátommal közösen egy autószerelő műhelyt, valójában a garázsunkból nőtte ki magát. Autószerelést, karosszériajavítást és műanyag alkatrészek javítását vállaltuk és persze mindig volt ott valami veterán is…
– Ebből lett a mostani műhely?
– Igen, de ahhoz azért kellett tizenöt év, hogy ez legyen a fő profil. 2007 őszén döntöttem úgy, hogy kizárólag veteránautókkal fogok foglalkozni és főleg a karosszériára fokuszálva.
– Hogyan érkeznek az autók?
– Ideális esetben szétszerelt állapotban, üres és fémtiszta, esetleg alapozott karosszériával, és azokkal a tartozékokkal, amik a karosszéria restaurálásához elengedhetetlenek,
úgymint zárak, krómok, kédergumik és egyéb fontos alkatrészek. Kevésbé ideális esetben ránk hárul a szétszerelés kisebb-nagyobb része, a festék és alvázvédő eltávolítása, alapozás etc…
– Utóbbit hogyan csináljátok?
– Ez jellemzően valamilyen mechanikus tisztítás. Homokszórás, nagynyomású vizes mosás, vagy szárazjeges szórás. Ezeket szintén műhelyen kívül végeztetjük, de olyan cégekkel, akikkel tizenéve dolgozunk együtt és kizárólag úgy, hogy előtte a karosszéria bizonyos részein mi magunk szedjük le a festékrétegeket és nyitjuk meg már előre a problémás helyeken a kasznit. Ennél a fázisnál nem lehet elég körültekintőnek lenni és nem szabad sajnálni rá az időt. Itt is, mint különben a legtöbb munkafázisnál egy oldtimer esetében, a drága az olcsóbb hosszútávon. Egy rosszul előkészített és figyelmetlenül végzett homokszórás később sokkal több plusz munkaórát kér, ami sokkal jobban meg tudja drágítani a munka árát annál, mint amit az előkészítésbe beleöl az ember.
– Mi a következő fázis?
– Ezek után kap egy keretet a karosszéria. Ezen tudjuk mozgatni az autót. Ez egy viszonylag egyszerű szerkezetű, de jól kitalált keret, amit az adott típushoz készítünk el és a futóműpontokon rögzítjük. Ezen nemcsak gurítani, hanem billenteni is tudjuk, akár jobbra, akár balra a kasznit. Kisebb és kompaktabb, mint egy autóforgató és nem foglal el még egy félautónyi helyet.
– Fényezés, színezés hozzátok tartozik?
– Műhelyen belül nem fényezünk, de vállalom fényezéssel is a munkát, mivel több kiváló fényezővel tartjuk a kapcsolatot Kecskeméten belül és az országban, akik olyan minőségben dolgoznak, hogy bátran alapozhatok rájuk.
– Kik a megrendelők? Honnan valók? Magyarok, külföldiek?
– 2000 után évekig csak németországi ügyfelünk volt, aztán egyre több lett a magyar megrendelő. Mondhatom, hogy az elmúlt tíz évben kizárólag magyar ügyfeleknek dolgoztam. Persze, most pont van a műhelyben egy-két kivétel: például egy Ford Transit MK1-es, ami Angliából érkezett, illetve egy 914/6-os Porsche, ennek német a tulaja
– Ez nem jellemző ebben a szakmában, jól gondolom. Hogyan tolódott el a megrendelések zöme a magyar ügyfelek irányába?
– Ez érdekesen fog hangzani, de szinte kizárólag a versenyzésnek köszönhetem. 2007és 2010 között autóztam egy általunk épített Abarth 1000 TC replikával az Országos Rally Bajnokság Historic kupasorozatában. Szenzációs évek voltak, imádtuk az egészet és hát majd’ három évig tudtuk hazudni magunknak, hogy telik rá, hogy elbírja a műhely. Nem bírta. Ellenben egy-két évvel később, közvetve-közvetlenül, folyamatosan munkát hozott, ami így visszatekintve azért nem rossz, szépen átfesti az akkor a környezetem szerint – némiképp joggal – felelőtlen pénzszórásnak titulált hobbimat. Időnként el szoktam játszani a gondolattal, hogy egyszer majd visszamegyek. Baromi jó dolog volt, jó közeg, rengeteg szimpatikus őrülttel.
– Visszamész?
– Mostanában biztosan nem.
– Miért?
– Nem két fillér autózni rallyban, még akkor se, ha az ember maga rakja össze az autót. Jelenleg időm sem lenne arra, hogy megépítsek egy saját oldtimer versenyautót. Persze a kis Abarth megvan, azóta is garázsban pihen, de azért attól messze, hogy csak úgy menjünk egy-két kört vele a bajnokságban. Jelenleg ekkora plusz terhet nem bír el a műhely.
– Hányan vagytok a műhelyben?
– Hárman.
– Te választod ki, hogy milyen típusú oldtimert vállalsz el?
– Nem én választok, az árak szűrnek helyettem. A szolgáltatás díjai. Nekem teljesen mindegy, milyen autót hoznak, ilyen értelemben mindent elvállalok. Örülök minden olyan munkának, ahol találkozik az elképzelésem az ügyfél igényeivel azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell kinézni egy karosszéria munkának.
– Drága meló, viszi a pénzt a karosszériamunka?
– Borzasztó sok munkaóra megy rá. Amikor belemegy több száz, vagy extrém esetben több ezer munkaóra, akkor az fölszorozva az óradíjjal, pénztárcától függően, akár rettenetesen soknak is tűnhet. A tapasztalat az, hogyha az autó értékébe nem fér bele a restaurálás költsége, akkor nagyon ritka, hogy valakinek ez ne fájjon a végén…
Én egy szövegblokk vagyok. Kattints a szerkesztés gombra a szöveg megváltoztatásához. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.
– A Garage 22 tevékenységi körébe tartoznak még szolgáltatások. Mik azok?
– A karosszéria restauráláson kívül vállaljuk veteránautók karambolos javítását, historic versenyautók karosszériájának építését, ami valójában restaurálás és karosszériaerősítés, átalakítás egyben. Futott már jó pár versenyautó a hazai mezőnyben általunk épített karosszériával. Van egy új szolgáltatásunk is, miszerint vállaljuk egyedi karosszériaelemek gyártását, vagyis, hogy készítünk ilyen-olyan karosszériajavító elemeket. Ha kell, komplett sárvédőt, tetőt, ajtófalcot, éppen, amire szükség van. Ez nálunk különben is a hétköznapi munka része.
– Ahogy hallgatlak, azt veszem ki, van még ötleted.
– Próbálom felfuttatni a veterán autók általános szervizelését. Ha valakinek van egy szép oldtimere, vállaljuk a szervizelését, karbantartását, fék, futómű, motor, téli-, nyári átállást. Tervezek workshopot is és oldtimer alkatrészekkel is tervezünk kereskedni.
– Mióta vagytok itt?
– Március eleje óta, de például nincs még iroda, mert a hétköznapok valahogy megesznek minket. Látod, három munkaálláson van karosszéria, szóval nehezen érjük utol magunkat, de rajta vagyunk. Vicces, mert örültünk, amikor idejöttünk, hogy hű, de klassz nagy, most meg azon gondolkozunk, hogy a szomszéd helységet kellett volna kivenni. Az ennek pont a kétszerese.
– Mondd csak, a pörgősen változó világunkban mi az oldtimerek jövője?
– Nem mertem még ebbe belegondolni, de nehezen tudom elképzelni, hogy a jövőben az öregebb technikákhoz kevesebb nosztalgiával forduljanak majd. Azt is nehezemre esik elképzelni, talán nem is akarom, hogy a versenypályákról majd eltűnnek az oldtimerek. Az elmúlt években ráadásul egyéb stílusirányzatok is születtek, amik nem feltétlen a klasszikus vagy konzervatív oldtimerezésről szólnak, hanem kicsit szabadabbról, kicsit érdekesebbről. Amikor összemossuk picit a modernebb technikával a régmúlt formáit. Változik a veterán autókkal kapcsolatos általános kép is. Sokkal nagyobb szeletet ismerünk a világból, nem feltétlen az manapság már a különleges, akinek van egy oldtimere. Lehet, hogy akkor különleges az az oldtimer, ha tulajdonos szája íze szerint van átalakítva olyan formán, hogy a veteránok közül kitűnik. Vagy nem tudom elképzelni, hogy egyszer, csak hipp-hopp eltűnik az, hogy versenyezzünk öreg autókkal, mert ennek a szeretete szerintem, jó ideig meglesz.
– Átveszik a fiatalok, a következő generáció?
– Ahogy kiesnek generációk és nőnek föl újak, úgy változik a fókusz. Most a nyolcvans évek végén, kilencvenes évek elején készült autók húznak fölfelé nagyon erősen, ezek már veteránoknak minősülnek. Nagyon jó példája ennek a BMW E30. Óriási kultusza lett, amit – bevallom – évekkel ezelőtt sok mindennek gondoltam volna, de gyűjtendő darabnak nem, dacára annak, hogy szenzációs technikának tartottam akkor is. Azt gondolom, minden évben kitermel valami olyat az autóipar, amire valamiért később nosztalgikusan visszatekintünk. Szerintem ez viszi a vonalat tovább, elektromos autózás ide vagy oda. Vagy talán pont azért, mert beindul az elektromos vagy hidrogén autózás.
– És akkor mi lesz?
– Mondjuk, hogy oldtimereket alakítanak át elektromos autóvá. Az is egy működő sztori. A retro jelenleg baromira divat, és ahogy fejlődik a technológia, lehet, hogy az egészet kinyomtatják egy lézernyomtatóval, és tessék, nesze, itt van neked egy oldtimer… De ez a világ néhány évvel később fog eljönni.
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre