Flaminio Bertoni szobrász, építész és ipari formatervező 1903-ban született az észak olaszországi Vareseben. Már gyerekkorában vonzódott a művészetekhez. Példaképe Leonardo da Vinci volt. Ügyesen rajzolt szerette az autókat, így a Carozzeria Macchinál (később Aermacchi) helyezkedett el. 1918-ban egy a gyárba látogató francia delegáció tagjai figyeltek fel a tehetséges tervezőre és meghívták Franciaországba tanulmányútra. Egy találmányával felkereste Andre Citroënt, aki látván a tehetséget ,azonnal alkalmazta gyárában. Akkoriban a francia autóipar nagyon innovatív autókat kezdett el gyártani. Bertoni ettől kezdve ingázott Varese és Párizs között. 1931-ben véglegesen Párizsba költözött és ott élt haláláig, bár a francia állampolgárságot soha nem vette fel. Első megbízatása egy forradalmian új autó, a Traction Avant volt.Önhordó tiszta fém karosszéria ,melsőkerék hajtás és egy sor egyéb tecnikai újdonság, amit méltó formába kellett önteni. Bertoni rendhagyó módon nem rajzokat, hanem egy agyag makettet mutatott be Andre Citroënek, aki azt rögvest elfogadta.1934-ben be is mutatták a Traction Avantot ami igen kedvező fogadtatásban részesült. A Berline karosszériát követte a Coupe, Cabriolet, Familiare és a Commerciale változat.Az utolsó széria 1954-ben már hidraulikus rugózással készült, A hathengeres „Gangster” Traction Avant 15 kora egyik leggyorsabbika volt.
A másik projekt amiben Bertoni ismét meghökkentőt alkothatott a TPV , ami a VW bogárra adott válasz volt: a Citroën 2 CV. A feladat egy olyan kisautó készítése ami nem fogyaszt sokat, spártai, de kényelmes, kicsi, könnyű és bármilyen úton elmegy. A 2 CV 1939- ben megkapta a típus engedélyt. Azonban az első legyártott 250 darabot mind megsemmisítették, hogy ne kerüljön a németek kezébe. Néhány darabot elrejtettek egy tanyán, így 1949-ben be is mutathatták a nagyközönségnek a működő példányt. Bertoni a praktikumot és a variálhatóságot szem előtt tartva maradandót alkotott. A „Kacsa” nem csak a gazdálkodók kedvence, hanem a városi fiatalok kult autója is lett még évtizedekig. Négykerék meghajtású változata pedig a Szahara homokbuckáit rótta.
A Citroën H projektet a növekvő városi áruszállítás hívta életre. Az alap a Traction Avant komplett első egysége (motor, váltó és futómű) volt. Bertoni ezt építette körbe e egy nagy méretű raktérrel és a motor fölé helyezett vezetőfülkével. Minden a helykihasználásnak lett alárendelve. Az oly jellemző hullámos lemezek a merevséget szolgálták. A tolóajtó lehetővé tette a könnyű utcai rakodást. A megjelenésében, akárcsak a Kacsáéban volt valami utánozhatatlan a trendeknek fittyet hányó eredetiség.
Az igazi nagy szenzáció azonban csak ezután következett. Citroënék megint kitaláltak valamit: a hidropneumetikus rugózást, ami egy fantasztikus utazási élményt nyújt és természetesen még egy sor forradalmi újítást.A sok éven át fejlesztett autóra Bertoni egy olyan áramvonalas karosszériát álmodott meg ami túlhalad a cseppformán. Inkább egy halra halra keskeny szájával előreugró szemeivel vagy rakétára, kinek mi a szimpatikus. Soha nem látott arányai, szépsége a benne rejlő technikával és komforttal sokkolta az autóipart hosszú évekig. Az 1955-ös Párizsi Autószalon első napján 12 ezren rendelték meg , a zárásig 80 ezren. 1957-ben Bertoni a formát bemutatta a Milánói Művészeti Triennálén is mint műalkotást, hatalmas sikerrel. A DS, Déesse azaz az Istennő maga a szépség és a tökéletesség.A 20 éven át futó széria Franciaország és a francia kultúra jelképe lett.
Utolsó munkája a Citroën AMI 6 a 2CV alapjaira épült tágasabb családi autó.. Formabontó újdonsága a fordított hátsó ablak ami praktikum is egyben. Sok gyártó utánozta. Eredeti formájával sokaknak mosolyt csal az arcára.
Bertonit bántotta , hogy a Citroën szürke csapattagként kezelte természetesnek vette azt a művészi zsenialitást ami egybeforrt a Citroën nevével és sokak szerint a gyár ezt a formai forradalmat a mai napig nem tudta megugrani.Bertoni a formatervezésen kívül folyamatosan rendezett sikeres kiállításokat szobraiból és rajzaiból, valamint építészként lakóházakat is tervezett. Az általa tervezett autókra is úgy tekintett mint kerekekkel és motorral tönkretett műalkotásokra.1961-ben, három évvel halála előtt, Andre Marlaux az akkori francia kultuszminiszter a Művészetek és Irodalom Lovagja címet adományozta neki.
Emlékét alkotásain kívül Múzeum örzi a Volandia Park és Repülőmúzeum részeként az olaszországi Varese tartományban, közel szülőhelyéhez.
Diósi Imre
forrás: www.lesds.it, designindex, aboutitaliandesign