Az 1950-es évekre pezsegni kezdett az innováció a világ nagy autógyártóinál. Mindenki a jövőt kémlelte és a konkurenciát. A repülésben jól bevált gázturbinában a jövő erőforrását vélték felfedezni. Elsőnek a Rover rukkolt elő gázturbinás kisérleti autóval. 1951-ben jelent meg a Rover T-6. A Fiat másodikként 1954-ben mutatta be gyönyörűre sikerült turbinás versenygépét. A bemutatót hat éves munka előzte meg. A projektet a Fiat akkori műszaki igazgatója Dante Giocosa felügyelte. Az aerodinamikus formatervet Fabio Luigi Rapi álmodta meg, A szélcsatornában mért igen alacsony 0,14-es légellenállási tényezőt sok mai autó is megirigyelhetné. Luigi Rapi nevéhez fűződik, többek közt, a legendás Fiat 8V formaterve is. A jármű teljes súlya 1000 kg volt. A 260 kg-os turbina a hátsó tengely fölött kapott helyet. Az utóégető nélküli, kétfokozatú centrális kompresszorból, három kannás égetőből és két turbinából álló egység 300 Le teljesítményt adott le, ami 250 km/ó sebességre volt képes gyorsítani a gépet. Először a Fiat gyár tetején lévő próbapályán futott. A hivatalos bemutató 1954 április 23.-án a torinói Caselle repülőtér betonján volt. Ezzel a története véget is ért, mint ahogy az Austin, a GM, a Renault, a Ford is felhagyott a gázturbinás kísérletekkel. Megoldhatatlan probléma volt a magas fogyasztás és a túlmelegedés. Ma a torinói Nemzeti Autómúzeumban látható.
