Súlyos következményei lehetnek annak, ha valakit, aki a hetvenes években cseperedett fel, egy életre szólóan megfertőzött a „Minden lében két kanál” hangulata, a Roger Moore és Tony Curtis főszereplésével készült korszakos sorozat. Az áldozatban olthatatlan vágy nőhet, hogy egy abban a korban gyártott, feltűnő és vagány sportkocsit vegyen magának. Beszélgetőpartnerem is így járt… Persze a Moore által megformált Brett Sinclair Aston Martin DBS-ét, avagy a Danny Wilde bőrébe bújt Curtis Ferrariját is szívesen elfogadta volna, de ilyen drága autókat nem választhatott. Találékony módon keresett hát egy, a DBS megjelenését ügyesen utánzó, sokkal olcsóbb, mégis betonkemény pedigrével rendelkező sportkocsit a hatvanas-hetvenes évek fordulójáról.
A Ferrari szívvel élő Fiat Dinóba könnyű beleszeretni, a tulajdonosnak is könnyen ment – Számomra a „Minden lében két kanál” életérzését kiválóan hozza ez a kocsi, amelyet kétféle V6-ossal forgalmaztak, létezett kisebb, kétliteres és négy decivel nagyobb is. A rajongók, de talán a laikusok is jól tudják, hogy ezeket a hajtóműveket a Ferrari Dino GT-ben is használták, ezért is azonos a típusnév – mondta jelentőségteljesen a Fiat Dino gazdája, majd folytatta – azt azonban már kevesebben tudják, hogy a 2,4 literes autó motorja vasblokkos és sokkal tartósabb, ereje nagyjából 180 lóerő. A kétliteres, alublokkos motor kicsit nyűgösebb és csak körülbelül 158 lóerős teljesítményre képes – szólt az összehasonlítás, majd azt is megtudtam, hogy a fotókon szereplő autót a nagyobb, erősebb motor hajtja – Nagyon elégedett vagyok a motorral és tudásával, szép a hangja, nem füstöl, jól húz, tudomásom szerint nem is kellett még megbontani. Három darab Weber karburátor van rajta, ezeket a Havassy-féle műhelyben állították be. Amikor felhívtam őket, nem fogadott üdvrivalgás, hiszen borzasztóan elfoglaltak, amikor azonban kiderült, hogy egy Fiat Dinóról van szó, megváltozott a hangulat.
Hiába, ez a kocsi tényleg tud valamit, képes megnyitni a zárt ajtókat is – közölte a tulajdonos, aki egyébként egy Budakeszin működő műhelybe hordja autóját a kisebb-nagyobb karbantartások érdekében – A negyvenes éveiben járó ismerős szerelő Havassyhoz hasonlóan Ladákhoz-Zsigulikhoz kapcsolódik, fiatal korában ugyanis ilyen típusokkal foglalkozott ő is – közölt információkat a karbantartás, javítás mikéntjéről a tulajdonos, akitől megkérdeztem azt is, hogyan szerezte meg álomautóját – A gyermekkoromban mélyen bevésődött sorozat nyomán kerestem magamnak megfelelő autót. Tony Curtisnek Ferrari Dinója volt, Roger Moore-nak Aston Martin DBS-e, kézenfekvő módon került képbe a Dino motorjával hajtott, de a DBS külalakjára emlékeztető Fiat Dino. Egy darabig keresgéltem, végül 2014-ben Ausztriában, Bécs mellett bukkantam rá a befutóra. A tulajdonos versenyzett a kocsival, amúgy pedig Ferrari rajongó lehetett, ugyanis a csarnokban, ahonnan elhoztam a Dinót, parkolt három Ferrari is, két Alpine társaságában… Megtudtam, hogy az eladó egy nyitott, vagyis Spyder kivitelű Fiat Dinót szeretett volna és csakis ezért adta el az eredeti, Cromadora felnikre húzott abroncsokon gördülő kupét, ami egyébként nekem mindig is sokkal jobban tetszett, mint a kabrió – vallotta be a Ferrari-szívű autó gazdája, akitől azt is megtudtam, hogy mi a különbség a kisebb és a nagyobb motorral felszerelt Dinók között – A „nagymotoros” kupé hűtőrácsa más fazonú, a Fiat embléma pedig már a motorháztetőn van, nem a rácson.
A hűtőrácson körbefut egy rozsdamentes acélból készített keret, továbbá a C-oszlop mellett helyezkedik el egy szellőzőrács. Mindezek tetejében az autó hátsó lámpája azonos a Lamborghini Miura II-ével – szólt a felsorolás és csak arra tudtam gondolni, hogy egy kellőképpen benzinvérű, elhivatott társaságban legalább egyórányi beszédtéma lenne csak e Lambo-lámpa… Azt már meg se említsük, hogy a Lancia Stratos egyes modelljeit is ez a motor hajtotta, ami rossz hír a Dinók számára, mert a drága Startosok kedvéért könnyebb szívvel selejtezik őket – A vasblokkos motorhoz ZF gyártmányú ötsebességes váltó csatlakozik, a hátsó futómű pedig független, tehát a lelke nem egy merev tengely, mint a kétliteresnél – közölte a tulajdonos. A lényeg és a fő hangsúly persze a Ferrari-rokonságban van, ettől olyan különleges a Fiat Dino bármely változata. A 2,4-es autókat már a kezdetektől Maranellóban szerelték össze, a Ferrari Dinók mellett, míg a korai kétliteresek egy darabig Torinóban készültek.
A gyártás egyébként 1966-ban kezdődött el, majd a Fiat Dino azzal is hírnevet vívott ki magának, hogy ez volt az első olyan személyautó, amelynek már az alapváltozatait is elektronikus gyújtással szerelték fel, a Magneti Marelli jóvoltából. A szemrevaló karosszériát a Bertone gyártotta és szállította, mégpedig kiváló alkalmazottja, Giorgetto Giugiaro tervei nyomán. A fotóinkon szereplő autó ékesen bizonyítja az olasz mester zsenijét, egyszerre dinamikus, arányos és örökérvényű. Beszélgetőpartnerem szerencsés módon ép karosszériával vásárolta meg az autót, csak kisebb javításokra kényszerült – A taposó erősen korrodálódott, ezt kellett kijavítani, majd pótolni igyekeztem a szőnyegeket. Mivel eredetit sehol nem kaptam, utángyártott darabokat rendeltem Hollandiából, az alatta lévő gumiréteg pedig egy öreg Fiatból, talán 124-esből való. A tetőkárpitot is cserélni kellett, de szerencsére belül minden egyéb eredeti, sőt gyári, szerencsére a műbőrök gond nélkül vészelték át az elmúlt öt évtizedet. Trükközni egyedül a hamutartónál kellett, ez az alkatrész hiányzott, végül két hatvanas évekbeli Fiat hamutartójából fabrikáltunk egy megfelelő darabot. A karosszéria festése természetesen nem az eredeti, az autót egyszer már átfényezték – közölte a tulajdonos és biztosított arról, hogy a megvalósult négykerekű álom most már nála marad – Már nyolc éve van nálam, muzeális minősítéssel rendelkezik, és természetesen eszemben sincs eladni.
Minden hónapban megjáratom, de egyébként óvom és kímélem. A páromtól a közelmúltban a születésnapomra kaptam egy gyári, bőr Fiat Dino kulcstartót, így már minden teljes, mit is fűzhetnék még hozzá? Ma már sokkal nagyobb áldozattal járna egy ilyen kocsi beszerzése, ha mondhatok ilyet, a legjobbkor csaptam le rá. 2014-ben vettem, 2016-ban a Hagerty Valuation kimutatása alapján a legnagyobb áremelkedést produkáló típus lett a Fiat Dino… – mondta végezetül a többszörösen is legendás autó gazdája.
írta: Szalkai Tamás, fotózta: Diósi Imre