A Fiat 1957-ben cserélte le Topolino modelljét a Nuova típusnév alatt bemutatott 500-asra, amely váratlan, eget-földet megrengető sikert aratott. A filléres, egyszerű szerkezetű autó szerencsésen találkozott a négy kerékre vágyó tömegek vágyaival, így végül tizennyolc évig maradt gyártásban, ezalatt majdnem négymillió példány készült belőle. A klasszikus 500-as alapváltozat mellett több egyéb kivitelt is árusítottak, közülük az egyik a kombi volt, amelynek konstrukciója az 500D modellén alapult. A Fiat 1960-tól 1975-ig készítette a Giardiniera fantázianevű kombit, illetve annak furgonváltozatát, de az Autobianchinál is készültek ilyen járművek, így végül 327 ezer darab Fiat „egérkamion” koptatta az utakat – az alábbi példányról tulajdonosa, Dr. Szabó András mesélt nekünk.
– Véletlenül lettem a veterán Fiat kombi tulajdonosa, tulajdonképpen tartozás fejében kaptam meg egy barátomtól – vágott a történet közepébe András, aki szakmáját tekintve fogorvos, azonban szabadidejében gyakran vesz részt oldtimer járművek számára rendezett eseményeken – A Fiatot már jól ismertem, sokszor fordultunk meg vele a barátommal különféle felvonulásokon, kiállításokon, így tétovázás nélkül elfogadtam el, amikor felajánlotta nekem, hogy ezzel törleszt – közölte a kisautó gazdája, aki rögtön a gondjaiba is vette szerzeményét – A Giardiniera ránézésre kellemes megjelenésű kisautó volt, éppen ezért gyakran használták reklámként. Aprócska a mérete, csak 1940 milliméter a tengelytávja, de a kocsi teljes hossza is csak mindössze 3185 milliméter. Kicsinysége miatt feltűnő, de hátrafelé nyíló „öngyilkos” ajtói még különlegesebbnek mutatják. A Budai Várban található Jankó Étterem előtt is parkolt egy ideig, mint figyelemfelhívó díszlet, de hirdette a barátom „Borárus” vállalkozását is. Az 1971-ben gyártott autót tudtommal nem restaurálták korábban, de éppen ezért a lemezek alatt sajnos nem volt rózsás a helyzet, elég sok helyen rozsdásodott a karosszéria, ezért aztán úgy határoztam, hogy kilakatoltatom és ha már belevágok egy ilyen munkába, teljes egészében fel is újíttatom az autót – közölte a lelkiismeretes fogorvos, aki egy ceglédi karosszérialakatost bízott meg a munkával – Az autót szinte teljesen szétszedték, a rozsdás részeket kivágták, majd pótolták. Tetőtől talpig megújult a kocsiszekrény, amit aztán bézs színűre fényeztettem.
A Fiat eredetileg törtfehér volt, azonban nekem jobban tetszett a bézs, amely egyébként létező, gyári szín volt a Fiatnál és a Giardiniera-nál. A fényezés után egy korai Fiatokra specializálódott szakember, Rácz Balázs rakta össze az autót, Torinóból is rendelt egy csomó alkatrészt, így lett újszerű a futómű, a fék, a váltó, valamint az erőátvitel. Felújította a motort is, ami egyébként az erősebb változat. Ezt az autót gyártották 17 lóerős motorral, de az enyémet erősebb, 22 lóerős hajtja. A felújítás után sem lett persze versenyautó, de érezhetően kellemesebb vezetni, de ami a legfontosabb, már nem fulladozik a motor, illetve a Giardiniera nem csöpögtet már maga alá olajat és más folyadékokat – büszkélkedett András, aki lényegében egy újszerű, mediterrán kabrió tulajdonosa lett.
Nagyon kellemes a teljes utastér fölötti, nyitható vászontető, aminek az értékéből mit sem von le, ha tudjuk, hogy annak idején spórolásból építették be a kocsikba, ugyanis olcsóbb volt, mint drága acéllemezből legyártani ugyanazt – közölte a Fiat gazdája, aki bár fogorvos, szükség esetén autószerelővé változik – Egy ilyen autónál előfordul, hogy szerelni kell az út mellett, és bár nem lettem képzett autószerelő mellette, de könnyedén kicserélek egy gyertyát, vagy átfújom a karburátort, ha kell. Szerencsére a motor elképesztően könnyen szerelhető, mert minden oldalról hozzá lehet férni. A csomagtartó kárpitozása alatt látható egy ajtó, ha ezt felnyitjuk, meglátjuk a kéthengeres, léghűtéses, 499 köbcentis, fektetett motort, amelynek minden része elérhető.
Amúgy a motor és az autó a hatvanas tempót szereti a legjobban, elmegy persze nyolcvan-kilencvennel is, de az már érezhetően nem az ő tempója. Négy utast és háromszáz kilónyi csomagot is szállíthat, persze ilyen esetben ne várjunk tőle csikorgó gumikat… A legnagyobb túra alkalmával én vezettem, Budapestről mentünk Szegedre és vissza, hiba nélkül. A lapos, alföldi utakat szereti, a hosszú emelkedőket ellenben nem annyira, míg a szűk városi utcákban elemében van. Nem is véletlen, hogy ugyanezzel a karosszériával, de lemezelt ablakokkal gyártott a Fiat kisméretű furgont is a zöldségesek, kereskedők, iparosok számára.
Andrásnak pillanatnyilag tárolással kapcsolatos problémái vannak – Építkezem, aztán garázsom sincs a Fiat számára, illetve nem is tudom eleget használni. Egy ilyen kocsit járatni, használni kell, mert az állás nem tesz neki jót. Járok is vele, de mivel a gyerekeim nem különösebben szeretik, hamarosan talán visszakerül a barátomhoz, akitől átvettem. Beszélgettünk már erről, elmondtam neki, hogy fillért sem akarok keresni az üzleten, csak a kocsi felújítására költött pénzt fogom elkérni tőle. Ha végül elmegy a Fiat, akkor sem kerül messzire, gyakran fogom látni és akár vezetni is, később pedig – ki tudja? – talán veszek majd helyette egy másik veteránt, hogy ne maradjak oldtimer nélkül – közölte végezetül Dr. Szabó András.
szöveg: Szalkai Tamás, képek: Diósi Imre