Ezta az egyedi és különös versenyautót Bizzarini alkotta 1962-ben Pietro Drogo karosszériaépítő műhelyében Giovanni Volpi gróf megbízásából. Volpi gróf a Suderia Serenissima versenycsapat valamint az Automobili Turismo e Sport műhely tulajdonosa volt ekkoriban. Csapata rendszeresen kapott versenyautókat a Ferraritól. 1961-ben Ferrariéknál „palotaforradalom” kerekedett és felmondott jó néhány szakember köztük Giotto Bizzarini és Carlo Chiti a motormágus. Ők Volpinál folytathatták munkájukat. Közeledett az 1962-es 24-órás Le Mansi verseny és a gróf az akkoriban debütáló GTO 250-esekből szeretett volna kapni Enzo Ferraritól. De mikor Enzo megtudta, hogy Bizzariniék nála dolgoznak megtagadta ezt. Volpi gróf a nemrég Oliver Gerebien autóversenyzőtől vásárolt Ferrari 250 GT SWB-jét tolta a műhelybe donor autóként, hogy a GTO-kat verő versenygépet csináljanak belőle. Bizzarini az egész autót átépítette. Új formát álmodott neki. A karosszériát jóval alacsonyabbra és a tetőt hosszúra vette, majd függőlegesen zárta. Ez teljesen megfelelt Kamm aerodinamikai elméletének, amit ilyen formában addig még nem alkalmaztak. Innen ragadt rá a kenyérszállító név. A versenygép 935 kilójával könnyebb volt mint a GTO. A Tipo168-as motort elölről középre helyezték a hűtővel együtt. Az immár száraz olajteknős motor három helyett hat Weber porlasztót kapott.A váltó maradt a négy sebességes Porsche váltó. Mindez nagyon rövid idő alatt készült el. Le Mansb-an a fergeteges kezdés után a verseny utolsó felében aztán egy tengelytörés vetett véget a GTO verésnek. Az 1962-es szezonban két versenyen is a GT osztály elsője lett. 1975-ig versenyeztek vele. Jelenleg holland tulajdonban van és a veterán versenyek sztárja. A fotók a Hungaroring Classicon készültek.
