Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Ez volt a Balkan Rally 2023 Tóth Barnabás személyes beszámolójával

DSC 3134

Sokszor hallani fanyalgást, amely szerint alig létezik már a világon olyan veteránjárműves kaland, amely érintetlen, vadregényes tájakon zajlana és résztvevőit koros járműveik születésének korába tudná visszarepíteni. Nem különösebben érdemes vitatkozni a megállapítással, mert a civilizáció már valóban mindenhová benyújtotta csápjait, azonban az is tény, hogy a Balkán-félsziget nyomokban őrzi még a letűnt korok hangulatát. Vadregényes hegyei, apró települései, erdők-ligetek között kanyargó útjai, a tengerpartok nagy túrákra csábítanak. Tavaly mintegy próbafutamként lezajlott a Balkan Rally próbaüzeme, idén szeptember 10-én pedig megrendezték a sorrendben második és az első „éles” futamot.

A második Balkan Rallyt közel hibátlan pontszámmal Tabányi Sándor és Tabányi Márk nyerte meg, 1964-es Pagoda 230 SL Mercedes-Benz autójuk gond nélkül teljesítette a távot. A győzelemhez hibátlan tájékozódásra, jó időérzékre, éles logikára és a jármű tökéletes műszaki állapotára volt szükség. A nyertes páros a 32 órányi mért vezetés során mindössze 5 percet vesztett, hiba nélkül oldották meg az időlimitekre fényt derítő logikai feladatokat, és nem csak az összes kijelölt fotóhelyszínt találták meg, hanem a plusz pontokért járó extra 3 helyszínt is felkeresték. Motoros kategóriában dr. Nagy Gergő érdemelte ki a nyerteseket illető babérkoszorút és fődíjat.

A hat napon át zajló, öt szakaszra bontott verseny az ikonikus Hotel Budapesttől rajtolt szeptember 10-én reggel. Közel 100 fő teljesítette az idei Balkan Rallyt, 32 autó és 5 motor versenyzett a győztes címéért. Olyan különlegességek is felsorakoztak a rajtvonalban, mint az 1964-es Porsche 356 C vagy az 1959-es Austin Healey Sprite MK1. Az idei versenyre a nemzetközi érdeklődés is jelentős volt, a hazai nevezőkön kívül angol, amerikai, osztrák, izraeli és francia versenyzők erősítették a mezőnyt.

A rally első napján a festői Káli-medencén keresztül érkeztek a versenyzők Keszthelyre, ahol a lenyűgöző Festetics-kastély udvarában várta őket az aznapi befutó. A hosszú vezetés után a Hotel Helikon**** Superior balatoni panorámás wellnessében pihenhették ki magukat a résztvevők.

A következő napi szakasz Szarajevóba vezetett, ahol a Fehér Erődnél hajthattak át a célon. A délutáni városnéző séta gasztronómiai és kulturális ízelítőt adott a bosnyák főváros mozgalmas múltjából, melynek részeként az 1984-es téli olimpia bob pályáját libegővel közelítették meg, hogy madártávlatból is megcsodálhassák ezt a különleges helyszínt.

A verseny talán legtechnikásabb, ugyanakkor leglenyűgözőbb szakasza következett, ami a bosnyák-montenegrói határtól a Durmitor-hegységet keresztülszelve érte el Kolasint. A Piva-kanyon után a Durmitor Nemzeti Park fennsíkján, a Bobotov Kuk csúcs mellett vezetett az út, majd a Tara-kanyon és a Biogradska Gora Nemzeti Park lélegzetelállító látványában hajtottak végig a versenyzők. Este, a hotel parkolójában csapra kerültek a MONYO Brewery kézműves sörei és a versenyzők felszabadult hangulatban osztották meg egymással aznapi kalandjaikat.

A mindent eldöntő utolsó szakaszon káprázatos tájakon át ereszkedtek le a veterán autók és motorok a Kotori-öbölbe. A végső pár kilométer tengerparti falvakon át vezetett Herceg Novi patinás kikötőjébe. Az idei Balkan Rally a Lazure Hotel & Marina luxusszállodában ért véget, amely a gálavacsora és díjátadó helyszínéként is szolgált.

A csapat nagy része a ráadás napra is csatlakozott, együtt vezettek végig a dalmát tengerparton, hogy Trogir legszebb tengerparti szállodájában pihenjék ki a hét fáradalmait.

 

“Hihetetlenül gyönyörű tájak és fantasztikus emberek!” nyilatkozta Maya Shalev-Rozen, egy 1965-ös Triumph Tri4 sofőrje, mikor arról kérdezte Guld Péter, hogy mi tetszett neki a legjobban. Wolfgang Weiss motoros szerint, aki egy MV Augusta Superveloce-val versenyzett Modern Classics kategóriában, “a régió leggyönyörűbb útjain mentünk végig, és minden vezetést kedvelő embernek át kéne élnie ezt a fantasztikus élményt az élete során legalább egyszer”. Alex Poulson, egy 1975 Alfa GT Junior tulajdonos maximálisan meg volt elégedve autója teljesítményével, komolyabb gondok nélkül futott be a célegyenesbe.

A jövő évi rally dátumát már kitűzték a rendezők, a III. Balkan Rally dátuma 2024. szeptember 7-14.

Az idei rally mezőnyében ott volt Tóth Barnabás is, aki 31-es rajtszámú Porsche 356-osával és Szádoczky Endre támogatásával gyűrte le a túra közel ezerháromszáz kilométerét. Az immár sokszorosan is kipróbált versenyző a szervezéssel, a hangulattal messzemenőkig elégedett volt – A veteránautós versenyek között üde színfolt ez a kalandtúra, élvezetes volt minden perce. A szervezők sok mindennel szakítottak, ami eddig elvárásnak és sztenderdnek számított, valóban minőségi, vonzó versenyt hoztak létre. Voltak persze kisebb botlások, azonban még ezek is jól álltak ennek a kissé formabontó, ám nagyon izgalmas rendezvénynek. A Balkan Rally kimondottan hosszú versenynek számít a maga nemében, ami természetesen próbára teszi a technikát, éppen ezért több induló választása esett valamilyen, a kilencvenes évek elején készült veteránra, ezzel javítva az esélyeket. Ezek a kocsik ugyanis már úgy veteránok, hogy egyszerre megbízhatóak is – összegezte megfigyeléseit Barnabás, aki a verseny résztvevőiről egyebet is elárult – Nagyjából ötven autó és húsz-harminc motorkerékpár vágott bele a Balkán Rally teljesítésébe, szeptember 10-én pedig a járművek kora alapján indítottak útnak minket Budapesten. A Porschém a mezőny negyedik megidősebb járműve volt, elsőnek pedig egy 1958-as MG rajtolt, volánjánál egy olyan magyar származású, hatvanhét éves úriemberrel, aki az Egyesült Államokból, San Diegóból jött. Szenzációsan nagy forma volt, törve beszélte a magyart és mitfahrer nélkül vállalkozott a kalandra. Előttem rajtolt el Tabányi Sándor és Tabányi Márk kettőse is, akik 1964-es Pagodával versenyeztek. Sándor egyébként a legendás 190 SL Mercijével nevezett, de aztán valamiért a másik Mercedessel teljesítették a versenyt. Nem mellesleg minimális hibaponttal meg is nyerték a Balkan Rallyt – tisztelgett Barnabás a barát és sporttárs előtt, majd az egyes állomásokról is mesélt – A rajt a budapesti Körszállónál volt, ahol a múltban is számos rally vette kezdetét. A patinás helyszínről egészen Keszthelyig autóztunk az első napon, aztán a hatnapos verseny minden napjára jutott egy érdekes célállomás. Banja Luka, Szarajevó, Kolasin és a Kotori-öböl voltak a túra nevezetes helyei, majd a ráadásnapon Trogirba tett a mezőny egy négyszáz kilométeres túrát, de úgy, hogy az ünnepélyes eredményhirdetés és a díjátadó már lezajlott a Kotori-öbölnél – közölte Barnabás, aki a díjátadóról részletesebben is mesélt – Társammal, Szádoczky Endrével a kilencedik helyen végeztünk, a szervezők pedig olyan díjátadóval kedveskedtek nekünk és mindenki másnak, ami párját ritkítja. Mindannyian úgy érezhettük magunkat egy kis időre, mint mondjuk Michael Schumacher valamelyik győzelme után. Minden díjazott felállhatott a dobogóra, a csillagos égen tűzijáték, mellettünk a festői Kotori-öböl, amelynek vizén vitorlások ringatóznak. A gálavacsora is az öbölben volt, ráadásul a környék legdrágább szállodájában szállásoltak el minket. Egy pillanatig se érezte senki, hogy feleslegesen fizette ki a nevezési díjat! A verseny folyamán is komoly segítő team vett körbe minket, autómentők, szerelők, különféle egyéb szakemberek gondoskodtak arról, hogy semmilyen gondunk ne legyen. Minden etap három-négyszáz kilométeres volt csupán, tehát nem nyúltak éjszakába a távok, így minden délután leülhettünk pihenni a minőségi szállásokon. Többnyire wellness részleg is volt, de ami még fontosabb, volt idő és lehetőség ismerkedni a versenytársakkal. Sok versenyen voltam már, de ilyen sok ismerősre még nem tettem szert egyen se. Sok jó sztorit hallottam: ki milyen autót vett, milyen épít, restaurál, milyen versenyre készül éppen. A szervezők érdeme volt persze ez is, a csapatépítés lehetőségét is ők teremtették meg. Le a kalappal! – jelentette ki határozottan Barnabás, aki egyetlen műszaki hibáról számolt be csupán – Szarajevó előtt, majd bent Szarajevóban is belefutottunk egy nagyon komoly, masszív dugóba. Órákig tipegtünk, a végén túlmelegedett a léghűtéses Porsche, dugulásunk lett az üzemanyag-rendszerben. Az este a karburátor fúvókáinak kitisztításával telt, de szerencsére másnap már semmilyen problémánk nem volt, svájci óraként járt a Porsche motorja – árulta el riportalanyom, aki egy kissé bele is szeretett a Balkánba a hatnapos megmérettetésen – Még soha nem jártam ezeken a vidékeken, a vadregényes hegyekben. Nagyon klassz utak vannak arrafelé, dinamikusan, lendületesen autózhattunk a csodálatos panoráma előtt. Festői kishatárátkelőket láttunk, újságosbódéra emlékeztető őrházakkal, egyszer pedig rozoga fahídon kellett áthaladnunk. Az egysávos híd nem volt bizalomgerjesztő, igyekeztünk határozott sebességgel áthaladni rajta, minden másodpercben tartva attól, hogy összeomlik alattunk… A háttérhez persze remekül passzolt a narratíva, amit a szervezők kerekítettek a túra köré. Misztikus hangulat lengte körbe a versenyt, mintha a lovagok korában mérkőztünk volna egymással, a verseny leírásában is gyakran szerepelt a „találkozol egy lovaggal”. Ellenőrző pontok, elrejtett helyszínek, feladványok, fejtörők színesítették a programot, puskázni pedig egyáltalán nem lehetett, mert hiába volt nálunk telefon, ha internet nem volt sehol! – jegyezte meg vidáman Barnabás, aki ismét kiosztott néhány dicséretet a szervezőknek – A harmincas fiatalokból álló társaság az Instán tájékoztatta az érdeklődőket a verseny aktuális eseményeiről és minden résztvevő szerepelt a híradásokban. Nemcsak a legjobbak, a legügyesebbek, a legklasszabb autóval indulók, hanem valóban mindenki! Sokat számít, ha mindenki ugyanolyan fontos, mint a nagymenők – mondta Barnabás, aki jövőre egészen biztosan ismét elindul a Balkánra – Nem is kérdés, hogy 2024-ben is megmérkőzünk a többiekkel a Balkánon, hiszen nagyon jól éreztük magunkat idén is, már nagyon hiányzott egy ilyen mozgalmas, izgalmas kaland az életünkből!

szöveg: Szalkai Tamás

fotó:

David Marvier (FR)
Dömölky Dániel (HU)
Guld Péter (HU)
Teszáry Mátyás János (HU)
Günther Tamás (HU)
Keszi Róbert (HU)

Tóth Barnabás

Diósi Imre