Szentendrén, a Rév utca 4 szám alatt külső és belső térben varázslatos, interaktív kiállítás várja múltidézésre a látogatókat. A Retro Design Centerben többek között a szocialista gépjárműgyártás remekei sorakoznak, némelyikbe akár be is lehet ülni. Az idősebbeket nosztalgikus, a hetvenes és a nyolcvanas éveket idéző életkép-tárlatok invitálják késő Kádár-kori időutazásra, a fiatalabbakat pedig gazdag eszköz- és ismertetőanyag ismerteti meg a retróvilág rejtelmeivel. A különleges múzeumról Istvánkó Károlyné Beával beszélgettünk, közben pedig egyre-másra érkeztek a látogatók. Javaslom, tekintsék meg Önök is a nagyszerű gyűjteményt, érdemes!
– Mikor nyitotta meg a kapuit ez a múzeum?
– Már 2015 óta nyitva vagyunk, maga a múzeum pedig műgyűjtésként kezdődött. Amikor a rendszerváltás környékén sokan igyekeztek megszabadulni a szocialista autóktól és azokat nyugatira cserélni, az autószerelő férjem úgy döntött, hogy érdemes lenne ezeket, mint ipari emlékeket összegyűjteni. El is kezdte a gyűjtést, össze akarta szedni a létező összes keleti autót, de aztán kiderült, hogy körülbelül százharmincra rúgna a hetvenes-nyolcvanas évek szocialista autóinak mennyisége. Akkor egy kicsit megilletődtünk és körülbelül harminc darabnál megálltunk. A férjemnek az volt az elképzelése, hogy nem magának szeretné ezt a gyűjteményt, hanem mindenképpen megmutatná az embereknek is, hogy láthassák, milyen autókkal jártunk azokban az évtizedekben. Annál is inkább igyekezett, mert e kiállítás létjogosultságát éppen az indokolta, hogy a rendszerváltás környékén igyekeztünk mindent kidobni, új holmikra váltani. Mire feleszméltünk, hírmondója se maradt a korábban mindennap látott autóknak, ekkor ébredtünk rá, hogy muszáj párat megóvni az utókornak.
– Milyen autók, milyen rendben láthatók?
– Igyekeztünk tematikusan elrendezni az autókat. Az egyik csoport akár egy szocialista gyár udvara, vagy parkolója is lehetne. Kis- és Nagy Polski, Zaporozsec, 412-es Moszkvics, Ezerötös Zsiguli, Skoda 120-as, Skoda 100-as, Wartburg, Trabant, Zastava. A másik nagy csoport életképekből áll, igyekeztünk jellegzetes környezetbe illeszteni az egyes autókat. Kempinges, benzinkutas, versenyautós életkép sorjázik egymás után, és van egy buszmegállónk is, újságos pavilonnal, trafikkal, telefonfülkével. Az alagsorban kismotorok, autószerelő műhely és autósboltos dioráma sorjázik. Olyan kétkerekűek láthatók itt, mint a Babetta, a Riga, a Verhovina és a többiek, egy hosszú pulton pedig autós-motoros alkatrészek idézik fel a garázsban bütykölés hangulatát.
– Közvetlenül a bejáratnál látható egy érdekes, festett dizájn-Trabant. Hogyan lett ilyen?
– Minden nyáron tartunk egy retró-hétvégét a szentendrei Főtéren. Az ilyen múltidézésen néha a mi autóink is szerepelnek. Odavittük őket, a szentendrei festőművészek pedig megálmodtak számukra egy retró köntöst és kifestették őket. Pénteken kezdték, vasárnap estig dolgoztak rajtuk, sőt, lehetett nekik asszisztálni is. A Trabantunkat egy Centrumos, Sport szeletes dizájnba öltöztették, Zastava 750-esünk rá egy évre Rubik-kockára hajazó dizájnt kapott.
– A Főtérre saját kerekeiken gurultak az autók?
– Igen, minden autónk működőképes, sőt még az Ikarus busz is önerejéből gurult! Nyilván a forgalomban azért nem veszünk részt velük…
– Melyik az ön kedvence?
– A Zaporozsec. Mégpedig azért, mert amikor én fiatal voltam, akkor a Zaporozsec, vagyis a „Zápor Jóska”, volt a legutálatosabb autó. Ha valaki utánam füttyentett egy Zaporozsecből, biztosan nem néztem oda. Kereken ötvenéves voltam, amikor ez a példány hozzánk került, és olyan kis édes, tüneményes a mostani autók dizájnjához képest, hogy azonnal megszerettem!
– Mi a kiállítás jövője? Gondolkodnak-e a bővítésen?
– Sajnos, helyhiánnyal küzdünk. De ha rábukkanunk egy különlegesebb tárgyra, akkor biztosan helyet szorítunk neki. Néha kiveszünk valamit és betesszük a helyére az érdekesebb darabot. Sajnos, csak így megy… Például az autóboltos életkép nem annyira vonzó, talán meg is szüntetjük hamarosan. Viszont van egy nagyon-nagy vágyam. Egy dizájn sarok, ami a hetvenes és a nyolcvanas évek dizájntermékeit tartalmazza…
– Addig is, van itt látnivaló annyi, mint a tenger. A fiatalok hogyan igazodnak el, ha nincs velük a múltban járatos ismerős?
– Ifjú látogatóinknak azt javasoljuk, hogy miközben bejárják a kiállítást, olvasgassanak. Az autók mellé kifüggesztett szövegek nemcsak a műszaki adatokat tartalmazzák, mindig van bennünk valamilyen humoros sztori, a típus valamely érdekes tulajdonsága, vagy éppen a Trabantosokat bosszantó tízparancsolat.
– Mi ugyan elsősorban az autók iránt érdeklődünk, de mit ajánl azoknak, akik nem kimondottan csak a járművek iránt érdeklődnek?
– Van játékszobánk, többek között „Gazdálkodj okosan” társasjátékkal, aztán ott a Keravill szoba Videoton fekete-fehér tévével, orsós magnókkal, kotyogós kávéfőzővel… A szocialista korszak lakásában Varia bútort és futurisztikus megjelenésű, úgynevezett „szkájfotelt” láthatunk, a berendezett konyhában pedig a letűnt hétköznapok edényeit, evőeszközeit, a spájzban pedig főleg NDK gyártmányú konyhagépeket, grillsütőt és társaikat…
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre