Október 7-én Miskolctapolcán, az Ellipsum Élményfürdő területén Odtimer Találkozót és Kiállítást rendezett a Classic Motorsport Club & Coffee. A különleges helyszín és a nyárutó hangulata vonzotta a részvevő kiállítókat, nem kevésbé a kíváncsi érdeklődőket. A rendezvényt követően Adamovich Erik klubelnököt kértük fel emlékidézésre.
– Mutasd be pár szóban a Classic Motorsport Club & Coffee-t! Mikor alakult meg a klub, mivel foglalkoztok, kikből áll?
– 2012-ben alakult meg e baráti veteránjárműves társaság, melynek célja a veterán járművek megismertetése, a veterán autózás és motorozás iránti érdeklődés felkeltése, a szabadidő kulturált, kellemes eltöltésének elősegítése. Személyes kedvencem a veterán járművek részére rendezett átlagtartó verseny, néhanap részt is veszek ilyeneken. Rendszeresen kapunk felkérést céges családi napokra, különböző városi rendezvények kísérő programjait is szoktuk biztosítani alkalmanként. A klubéletről, az általam rendezett versenyekről, eseményekről a klub facebook oldalán és a blog oldalon tájékozódhatnak folyamatosan az érdeklődők.
– Az idei rendezvény új eleme a klub életének?
– Mondhatni igen. A veterán autók minden korosztályt érdekelnek és egy ilyen találkozó nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy a helyi veteránautó tulajdonosok megismerkedjenek egymással, egymás gépeivel.
– Honnan jött az ötlet, ki volt az ötleggazda?
– A kiállítás apropója a hamarosan megnyíló Ellipsum Élmény- és Strandfürdő népszerűsítése volt, veteránautós találkozóval. A területet a fürdő bocsátotta a rendelkezésünkre. A szervezést elsősorban a közösségi háló segítségével végeztem, de közreműködött a népszerűsítésben az egyik helyi rádió is. Előzetesen közel negyvenen regisztráltak az eseményre, de végül hetvenen hozták el a járművüket. A korábbi tapasztalataim alapján számítottam arra, hogy többen leszünk, de a megjelentek száma meghaladta az elvárásaimat. Így az utolsó tíz résztvevőnek nem is tudtam adni az erre a rendezvényre készült egyedi emlékmatricából.
– Milyen járműveket emelnél ki, említenél egyet-kettőt?
– Miután Kelet-Magyarországon vagyunk, ahol a Lada a közkedvelt autók egyike, rendkívül szép állapotú egyedeket hoztak el a tulajdonosok. Szeretjük őket, nélkülük nem is lehetne találkozó, ráadásul az eredeti állapotú autó nagyon ritka. Nekem is volt Ladám, több is. Természetesen kiemelném a három díjazott oldtimer járművet, viszont extra különlegesség is volt egy youngtimer korú Aston Martin DB7-es, V12-es szívómotorral, aminek a tulajdonosa közölte, hogy szeretne csatlakozni a klubhoz, mert látja, milyen jó eseményeket csinálunk!
– Hogyan zajlott a program?
– Nem kezdtünk korán, kényelmesen, tíz órakor indítottuk el az eseményt, ami aztán délután háromkor ért véget.
– Milyen volt a hangulat, milyen volt a találkozó atmoszférája, mi történt a rendezvényen?
– Azt tudom mondani, hogy a globális felmelegedés segített nekünk, a naptár és az ősz ellenére rövidujjú pólóban voltunk. Amit kiemelnék, azon túl, hogy a veteránosok eljöttek az autóikat megmutatni, nagyon sokan voltak kíváncsiak ránk, eljöttek nézelődni kis- és nagy gyerekkel, párok és családok egyaránt. Miskolctapolca frekventált, szép hely Miskolcon, az időjárás nagyszerű volt, így minden adott volt a sikeres rendezvényhez. De a lényeg a kapcsolatteremtésen volt, a barátkozás és persze egymás autóinak a mustrája. Színesítette a találkozót, egy-egy különleges autó, csodabogár vagy egyéb járgány, amivel eddig nem találkoztunk. A rendezvény maga olyan volt, mint amikor a kocsmában kiírják, hogy „Ne wifizz, hanem beszélgess!”. És így is történt. Beszélgettünk, egymással foglalkoztunk. Utólag pedig pozitív visszajelzéseket kaptunk a kiállított autók tulajdonosaitól és az érdeklődőktől is.
– Ne felejtsük el a díjakat! Melyik autó hányadik helyen végzett?
– Díjaztuk a legszebbeket, amihez szakmai zsűrit kértem fel. Dél magasságában volt eredményhirdetés. Az első helyezett egy különleges Fiat Dino volt, a második díjat egy nagyon patinás Škoda 1000 MB nyerte, a harmadik helyre pedig egy „púpos” Wartburg futott be.
– Hogyan összegeznéd az eseménnyel kapcsolatos érzéseidet?
– Nagy öröm volt számomra, hogy habár ez az első ilyen rendezvényünk volt, de megjelent az igény arra, hogy ebből hagyományt teremtsünk. Bízok benne, hogy vannak még ezen a környéken olyan gyöngyszemek, csodajárgányok, melyeket tulajdonosaik a következő eseményen megmutatnak mind veterános társaiknak, mind az érdeklődőknek.
– Nem sokkal korábban volt egy másik rendezvényetek is. Mondanál erről is pár szót?
– Egy héttel korábban egy szűkebb körű, klubos rendezvényünk volt Miskolcon, a Városház téren. Ott húsz-huszonöt veteránautóval jelentünk meg. A Régiségvásár keretén belül minden évben kétszer tartunk rendezvényt, egy évnyitót meg egy évzárót. Az esemény úgy néz ki, hogy becsekkolunk a Városház térre kilenc óra magasságában és tíz órakor felvonulunk a veteránautókkal a Városház tértől egészen le a Centrum Áruházig, a sétálóutcán a vásározók között, felvezetéssel. A felvonulás után visszamegyünk a Városház térre, a kiállító helyünkre és egészen délig ott maradunk. Azután úgy vonulunk le, hogy még egyszer végig megyünk a Fő utcán, így búcsúzunk a szezontól és Régiségvásártól.
– Hol találnak meg benneteket?
– Aki kíváncsi a klub életére, tevékenységére, látogasson el facebook oldalunkra, beszámolókat pedig a blogoldalon találhatnak!
szöveg: Váczy András